Barion Pixel nuuvella

Süti

  

A Kukac című novella folytatása 
Ed és Sam kalandjai 

II. rész

 

  A Vega szektor fontos lépés volt az emberiség terjeszkedésében. Innen indult meg a második hullám a távoli, lakhatónak vélt világok eléréséhez. A rendszer napja nagyobb volt, mint a Földdé, de fehér fényében több meteorit övezet és gázbolygó is sütkérezett. A fél évszázaddal ezelőtt megérkezett kutatók és telepesek fix pontként, a külső perifériában található Kőszikla nevű régióban húzták fel első kolóniájukat. Azóta a gomba módra szaporodó állomások, és a kisebb-nagyobb kupolavárosok már messziről észrevehetőek voltak a térségbe érkezőknek.
  Sam az egyik távolabbi, kisebb, magányosan álló kikötőt választotta célként, ami két nagyobb telepet kötött össze. Inkább turistahajók és kereskedők dokkoltak itt, de egy cirkáló is megtalálható volt a közelben.
  Boldogan és kialudtan nézett körbe a nagy nyitott aula aljában. Pont úgy érezte magát, mint annak idején a földön, egy nagy bevásárló központban. Csak a falak kerek ívei és az emeleteken végighúzódó karcsú korlátok adtak egy pikáns, modern kivitelt a méhrácsszerkezetű kupolatető alatt. 
  Pillanatra felnézett az üvegtető feletti űr mélységébe, de pár felcsillanó apró fényponton kívül semmit nem látott a felületre vetülő lámpák erős megvilágításától. Körbenézett, és egyből megpillantott egy üres asztalt a terület közepén. Bátran, de óvatosan odasétált, nehogy felborítson a szanaszét rakott csomagok közül is bármit a futkározó gyerekeket kerülgetve, miközben figyelte az első két emelet nyitásra készülődő üzleteit. Leült, kényelembe helyezte magát, majd nagy széles mosollyal gondolt vissza a legutóbbi kalandra, és a mellette lévő asztalnál ülő csinos, tiszti kosztümben csacsogó lányokra biccentett.
– Hozhatok valamit? – zavarta meg egy nagydarab, fityulát viselő asszonyság. Sam olyan meglepetten fordult a nő irányába, hogy a csajok a másik asztalnál hangosan felvihogtak.
– Igen, egy nagy pohár caffé latte-t, ha kérhetem. És van valami, amit tudna ajánlani mellé?
– Sütit – szólt a nő röviden és annyira közömbösen, hogy Sam nem tudta eldönteni, hogy kérdezte vagy kijelentette neki.
– Süti? Az jó lesz – válaszolta, de utána akart kérdezni a nőnek, hogy milyen választék van, ám az már két asztallal távolabb járt.
– Hali, Sam – biccentett oda Ed, és kihúzta az asztalnál a társának szemben lévő széket, de közben a pincérnő után kiáltott. – Ugyanazt kérem!
– No, kialudtad magad? – kérdezte Sam, miközben még mindig a lányok kihívóan rövid, szoknyájuk alól kivillanó combjukon sütkéreztette a szemét.
– Egész jól.
– Lenyugodtál?
– Na, ez nem volt szép, tudod, hogy nem szeretem az ilyet. Én nem szeretem az izgalmakat, mégis olyan dolgokba rángatsz bele… - válaszolta, miközben megtörölte a fekete vastagkeretes szemüvegét, de mondatát nem tudta befejezni, mert a pincérnő már meg is érkezett a tálcával és az asztal közepére helyezte.
– Köszönjük! – szólt oda Sam, és átnyújtott pár kreditet.
  A nő kerek fején egy széles mosoly húzódott végig pár pillanatra, de ahogy elvette a pénzt, el is viharzott.
– Gazdagok vagyunk! – súgta oda erőteljesen előre hajolva, jókedvre biztatva Sam a társát, aki még mindig a szemüvegét igazgatta.
– Nem vagyunk azok.
– Dehogynem, kint a pénz nagy része a hajóban. Igaz, hoztunk el belőle jócskán, de hát ki nem akar gondtalanul költekezni. Ezért vagyunk itt.
– Nincs fedezet. Ami nálunk van, azt pedig csak apránként költhetjük el.
– Ezt hogy érted?
– Nincs banki fedezet, ha valami komolyabb dologba akarsz beinvesztálni. Igazolnod kell a jövedelmed.
– Basszus, Ed! Elrontod itt az ember hangulatát, de tudod mit, erre is lesz egy tervem – mutatott feléje, majd maga elé húzta a tálcát.
– Aha – válaszolta Sam-nek Ed, és elvette ő is a részét, majd a nagy pohár kávé tetejéből kilógó szívószállal szürcsölt egy korty italt.
– Ciao! – intett oda Ed-nek a mellettük lévő asztaltól távozó katonalányok egyike, majd pont annyira hangosan, hogy csak a srácok hallják, feléjük szólt. – Indul a hajónk.
– Sziasztok – szólt utánuk Sam, de a csajok rá se hederítve elindultak a dokk bejáratának irányába.
– Még mindig a katonalányok jönnek be neked?
Sam nem is figyelt a kérdésre, hanem mérgesen a társára nézett és félhangosan odaszólt.
– Kell nekem is egy szemüveg!
  Ed nem válaszolt semmit, hanem maga elé húzta a krémest és belekóstolt. Lassan forgatta a szájában, és élvezte a könnyed, finom ízt.
– Ezt neked is meg kell kóstolnod! Nagyon finom! – mondta, és egy újabb falatot kanyarított le a villával, miközben a fészkelődő társát figyelte.
  Sam a lányokat már nem látta, de feltűnt neki, hogy a cirkáló indulása után mennyire kiürült a helyiség. Az aula mindkét oldalán megtalálható gyalogátjáróban csak pár ember lézengett.  A mellettük lévő asztalok fele kiürült, és az emeleteken lévő nagy, üvegtáblás butikok kirakata előtt sem állt senki. Kivéve egy-két fiatal, átutazó pár nézegette őket kézen fogva. A teremben csak egy biztonsági őr sétált, de ő is inkább a pincérnőnek udvarolt egy újabb sütiért.
  Az Ed háta mögött kinyílt dokk kapuján keresztül hirtelen egy nagyobb, most érkező csoport vonult be az aulába. Sam-nek feltűnt, hogy a társaság furcsán kettévált, majd inkább a falak tövében indultak el bizonytalanul. 
– És mi van Klaudiával?
– Ezt most hogy érted? – kérdezte Sam a társától, és figyelme újra a másikra vetült.
– Hát úgy… nem ő volt a nagy szerelem? 
Sam inkább nem szólt, most már az ő kedve se volt jó. Elvette a lattét, és felszürcsölt egy adagot a pohárból.
Ám most Ed-en volt a sor, és csak azért se hagyta abba a cinkelést.
– Ő volt az akadémia leggyönyörűbb csaja.
– Ő volt a tábornok lánya – vágott vissza Sam.
– Halálosan szerelmes voltál belé. Feleségül akartad venni!
– Az apja ki akart végezni! – mutatott felháborodva önmagára Sam, majd hátradőlt a székében és a társa mögé pillantott.
  Ed azonnal megbánta, hogy szóba hozta Sam életének legnagyobb szerelmét, de nem tudta mire vélni azt a lassan grimaszba futó széles mosolyt, amit látott.
– Itt van! 
– Ki? – kérdezett vissza Ed, és körbenézett, de nem látott egy ismerős arcot sem.
– Kitti.
– Nem szívatsz meg! Ez túl kicsinyes bosszú lenne az előbbiért – válaszolta, és a lassan elfogyó krémesből szép lassan, egy újabbat kanyarított le magának.
– Nem szívatlak. Tényleg itt van.
– Sziaszfok fiúk! – kiáltotta el magát egy bőrruhás fiatal, fehér hajú nő a dokk bejáratában olyan hangosan, hogy az asztaloknál ülő emberek kivétel nélkül odafordultak egy pillanatra.
  Ed kezében a szája előtt megállt a villa, és ijedtében azonnal elejtette. Kétkedő arccal tekintett a társára, és szemeire kiült a félelem.
– Én szóltam! – jelentette ki Sam, és sunyi, ördögi mosollyal a barátjára nézett, aki még mindig mozdulatlanul, felemelt kézzel ült a helyén.
Kitty feltűnő ruházata és kihívó viselkedése egyből halk sutyorgást, majd megvető figyelmet kapott mindenkitől. Amikor a srácok asztalához ért, felült rá, nem törődve a kiömlő kávés poharakkal. Előhúzta az oldalába csatolt bozótvágó kést, és finoman végignyalta a penge véres lapját, majd a sütispult mellett álló biztonsági őrre mutatott vele. 
  Maximálisra emelkedett a közbotrány szintje.
  A körülöttük ülő emberek visszahúzódtak, és már hangosabban is kifejezték nemtetszésüket a viselkedés miatt. A biztonsági őr is lerakta a tányérját, és morcos tekintetet vágva, egy kis biztatásért rákacsintott a pincérnőre. Ez volt az egyetlen dolog, amit tehetett, mert páran azonnal ráugrottak és rögtön lefogták. Lefegyverezték, a fejére egy zsákot húztak, kezét és lábát összebilincselték.
Kitty megmozdult, az asztal élébe vágta a kés pengéjét, majd odafordult Ed-hez.
– Szia drágám, annyira hiányozfál nekem – súgta a megrémült férfi fülébe, majd egy hatalmas cuppanós puszit nyomott a szájára. A fekete rúzsnyomos férfitól a másikhoz fordult, majd Ed ölébe csúszva, az asztalon heverő tányérok egyikéről az ujjával kanyarított egy krémes habot. 
– Süfizfek? – kérdezte, miközben lenyalta a fémpengés körmét.
– Szia Kitti, én is örülök, hogy látlak – szólt vissza Sam, fülig érő mosollyal.
– Jaj, bocsi, munka van – jelentette ki a lány, majd hirtelen felpattant az asztalra, és mindkét kezének felemelt középső ujjával az első emeleten található őrszoba kameráiba mutatott. Nem történt semmi. Az ajtó nem nyílt ki. Kitty nem adta fel, tudta, hogy ha az emberei nem jutnak be, vége az akciónak. Lejjebb húzta a dekoltázsát, és megfogta a melleit, majd ahogy csak bírt, torkaszakadtából elüvöltötte magát.
– Ezek a csöcsök kellenek? Gyertek le érte! – kiáltotta olyan hangosan, hogy visszhangzott az aula.
  Az őrszoba ajtaja azonnal kinyílt, és a két kilépő biztonsági őrt rögtön leteperte egy kisebb csoport, majd egy másik benyomult a szobába.
– Ez mindig bejön – szólt oda Ed-nek Kitty, még mindig az asztalon állva.
  Pár pillanatot várt, majd az egyik kiérkező kalóz jelzésére a baloldali átjáró kapuja lecsukódott.
– Tíz másodpercet kaptok, hogy elhúzzatok a picsába! Kifelé! – mutatott az átjáróra, és figyelte, ahogy az emberei levetik a kabátokat, és felveszik a fegyvereiket.
  Az aula aljában összeverődött tömeg bepánikolt, és egymást lökdösve, tolongva rohant a folyosóra. Pár ember lemaradt, és a bőröndjeikben maradt értékeket próbálta magához venni. Őket egy-két fegyver elcsattanó hangja bírta jobb belátásra. Másodpercek alatt kiürült a terület, csak a felborult asztalok, és a vásárlók hátra maradt cuccai borítottak be mindent. Lezárult a második átjáró kapuja is.
– Nincs kamera? – kérdezett felfelé Kitty az egyik emberére.
– Hm – morogta a srácoknak már ismerős, tagbaszakadt fickó a lány felé bólintva.
– Á, a gazdag szókincsű – szólt Sam Ed-re, és vissza felmutatott a kalózra. 
– Rendes pasi! Apu ráparancsolf, hogy vigyázzon rám. Bocsi, ha csúnyán beszélek, de néha szükségszerű – mondta, és egy fogtalan mosolyt küldött a srácoknak.
– Amúgy Kitti, mizu veletek? Gebe boldog a növényekkel? – kérdezte Sam, mert Ed meg se moccant, látszott rajta, hogy teljesen bepánikolt.
–Ne is mondd, apummal nagyon összeveszfem. A kiskufám lepisilfe a hagymákaf. Fönkre is menfek. Ezérf elhozfam a csapafof shopingolni. Jól jön egy kis kimozdulás – válaszolta szomorúan.
– Oda lettek a növények? 
– Sajnos igen – válaszolta Kitti.
– Másodszorra már nem megy, nem tudok vinni. Szóval, nagyon sajnálom – mondta részvétet játszva Sam, és belekóstolt az egyetlen épen maradt sütibe. – És igen! Ez tényleg nagyon finom! 
  Ed nem mozdult, teljesen le volt blokkolva, de a társa elemében volt, élvezte a műsort. Nyugodtan, akár egy moziban hátradőlve, a mellkasáig emelt tányérról falatozott és figyelte a rablást. A dokk kapuja is kinyílt, látható volt a több biztonsági zsilipből álló átjáró, és az egyik fal tövében megkötözve gubbasztó személyzet, zsákokkal a fejükön.  
  Egy hatalmas fémlap közelített az aula közepe felé. Lassan, pár centire a talajtól lebegve megállt az első felborult asztalnál.
  Sam hangos, fémes ütésekre lett figyelmes, mert két kalóz az egyik butik kirakatüvegének tartólécét verte.
– Van ajtó! – mutatott fel, miközben Kittire szólt. 
– Ja, csak nagyobb ablakof szerefne az asszonya – válaszolta, és látszott rajta a csalódottság, mivel Ed teljesen figyelmen kívül hagyta.
  Sam békésen, érdeklődve figyelte, hogy a kalózok miként vernek szét szinte mindent, és dobálnak az előbb beérkezett platóra. Ruhák, bútorok, különböző konyhai kütyük, csomagolt élelmiszerek tucatjai repültek át a korláton a fémlapra landolva.
  De ekkor egy hatalmas csattanással a mellettük lévő asztal összetört. Az egyik kalóz esett rá valahonnan a magasból. A két barát úgy megijedt, hogy szó szerint megemelkedtek ültükben.
– Azt a kurva! Ez honnan esett ide? – kiáltotta el magát Sam, és kérdőn nézett a felnevető kalózlányra, majd felállt, hogy jobban szemügyre vegye a kicsavarodott, vérző testet.
– Ő Mókus, nyugi, nem lesz semmi baja. Imád felmenni a fefőre, de szegényem nagyon fériszonyos – mondta nevetve, a mondatának végét elselypítve Kitti, és egy nagy, felső fogsor nélküli mosolyt eresztett a kiszemeltje felé.
  Sam nem hagyta annyiban, és felállt az asztaltól, hogy pár lépéssel közelebb mehessen a szerencsétlenhez. Próbálta szemügyre venni, de mindig zavartan felpillantott, amikor egy nagyobb tárgy hangos csattanással landolt a közelükben. Nagyon megijedt, amikor hirtelen egy fémes tárgy becsapódásával egyszerre, a halottnak vélt kalóz felugrott.
– Jól van? – kérdezte Sam, és óvatosan, csodálkozva hátratántorodott, mintha egy csodát látna.
– ŐŐőőőŐŐ! – szólalt meg a borostás, kopasz, csontos alkatú férfi. Mindenhol összevérzett, tépett ruhában, majd az egyik kezét felemelve a mellkasáig, a mutató ujjával felfelé szurkálta a levegőt.
–Mi?
– ŐŐőőőŐŐ! Érted? – kérdezte újra a Kalóz, és hirtelen, mintha ott se lett volna elszaladt.
– Na jó! Ez nekem sok volt! – szólalt fel hangosan Sam, és visszaült az asztalhoz. Felemelte az egyik kiborult kávés poharat, és a maradék italt felhörpintette.
– Most juf eszembe, ezf apum küldi nekfek – szólalt meg Kitti Ed ölében, és kirakott két kártyát az asztalra. – Jufalék igazolás, sikerdíj. Apucinak van egy cége a Földön, és ők igazolják nekfek a bevéfelf.
– Ez nagyszerű! Nagyon rendes papád van.
– Ugye? De mi van Ed-el? Azf hiffem örül nekem majd, ha láf.
– Gyere egy picit közelebb – intette magához a lányt Sam, és finoman, nehogy megsértse, lassan indokolt.
– Tudod Kitti, Ed nagyon szereti a nyugodt dolgokat. Nem szereti a szokatlant. A zacsifogást sem, mint legutóbb. Nem szereti, ha embert esznek mellette, és szereti, ha egy nőnek megvan minden foga – fejezte be a gondolatsorát Sam, de már kezdte megbánni a mondatokat, ahogy Kitti szemei könnycseppekkel teltek meg.
– Fudod nekem ő az első pasi, aki megcsókolf, és másnap még élf.
– Az igen! Az már szerelem – rökönyödött meg a kalózlány könnyekbe lábadó szempárát nézve.
  Sam nem tudott mit mondani. Figyelte, ahogy Ed megkönnyebbülve rá néz. Szinte súgta a barátjának a szeme, hogy „köszönöm”.
  Kitti visszaült Ed ölébe, és közel hajolt a férfihoz, lenyomott a bal csuklójára erősített, rejtett gombsoron pár kódot, majd megrázta a fehér haját. Egy nagyon szép, bájos, barna hajú nő nézett a férfira, tökéletes fogakkal és mosollyal.
Ed-nek kikerekedett a szeme, felemelte finoman a kezét, és óvatosan megérintette a lány karjait. Nem tudta levenni róla a szemét, egész életében pont egy ilyen nőre vágyott.
– Te vagy Kitti? Gyönyörű vagy! – súgta erőteljesen, olyan szerelmesen, mintha Ámor nyila épp akkor találta volna el a szívét.
  A nő lenyomta ismét a kódsort a csuklóján, majd megrázta a haját, és rászólt a csodálkozó férfira. – Szeress így is! 
  Kitti felpattant és a kopasz testőrére nézett, aki bólintott, hogy idő van. A lány egy hangos füttyentéssel jelezte, hogy ideje indulni. A szétvert központi csarnokból kiaraszoló fémlap, rajta az összes összehordott cuccal, üvegfallal, nem is nyújtott olyan meglepő látványt Samnak. Épp kifelé tartott a társaság, amikor a zsákmányba hangos csattanással egy kalóz landolt a magasból.
–Aha! – kiáltott a társára, és Ed-nek irányt mutatva a zsákmány tetejére bökött. – A Mókus!
– Srácok! Bocsi, de mennem kell - lépett hozzájuk Kitti, majd megcsókolta a férfit, aki már semmit se látott a homályossá lihegett szemüvegben.
– A hajót hazaviszem, keress meg! – szólt vissza kifelé menet a kalózlány, és egy csókot küldött Ed felé.
– Szia – szólalt meg végre, és levette a szemüvegét, hogy megtörölje.
A két barát vagy fél percet ült szótlanul az asztalnál, mikor Sam hirtelen felpattant, és egy óriásit káromkodott, majd a társára nézve bosszúsan megszólalt.
– Elvitte a hajónkat!
– És? 
– Benne volt a szajré!


A két barát a kalóztámadás utáni órában már az aula emeleti irodájában megbilincselve ült az asztalnál, egy katonatisztet hallgatva.
– A biztonsági kamerafelvételek kikapcsolásáig látszik, hogy önök ismerték őket. Ott ült az asztalukon. És az Ön ölében – mutatott Ed-re a tiszt.
– Megcsókolt! – indokolta felháborodva Ed, majd hozzátette. – Rossz volt nekem.
– Értem. Mit is kerestek maguk itt?
– Pénzt költeni jöttünk, de ezek a fránya kalózok kiraboltak minket, és a hajónkat is elkötötték – válaszolt gyorsan Sam.
A tiszt nem válaszolt azonnal, hanem az elé kivetült holografikus képhez illesztett kereseti igazolást és a hajó bejegyzését látva, sajnálkozva megszólalt.
– Körözést adtunk ki a hajóra, és nagyon sajnáljuk a veszteségüket. Volt biztosítva?
– Nem – szólalt meg Ed.
– Értem, még egyszer sajnálom – mondta a tiszt, majd az ajtónál álló egyik páncélban posztoló őr felé intett, hogy engedje el őket.
A két barát az irodát elhagyva, csak a korlát pereméig sétált. Mind a ketten rákönyököltek és érdeklődve körülnéztek az eseményeken gondolkozva.
– Nem láttam az arcát. Szép?
– Nagyon! – vágta rá Ed.
  Sam nem szólalt meg, bólintott egyet, és figyelmesen nézte a szemközti üzletben még mindig lángoló tábortüzet, majd a mellettük legördült rózsaszín toalettpapír szalagot. Klaudiára gondolt, és arra, hogy még mindig mennyire szereti, és lehet, hogy meg kéne látogatnia. Az új gondolaton felbátorodva egy hirtelen ötlettel állt elő.
– Tudod mit?
– Na?
– Gyere, együnk egy sütit.
– Az már igaz. Itt van a környék legfinomabb sütije. 


VÉGE

Tetszett a történet?

4 3

Regisztrálj és olvasd Adam Clark Dawson 19 történetét!


  • 1262 szerző
  • 858 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

sci-fi

Rövid leírás / Beharangozó

– Halálosan szerelmes voltál belé. Feleségül akartad venni!
– Az apja ki akart végezni! – mutatott felháborodva önmagára Sam, majd hátradőlt a székében és a társa mögé pillantott.

Rövid összefoglaló

A Kukac című novella közvetlen folytatása.
Ed és Sam kalandjai.
II. rész

Olvasási idő

14 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Adam Clark Dawson nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!