1533-ban, hét évvel a mohácsi csatavesztés után kezdődik az Egri csillagok története. Az első jelenetben a félszemű Jumurdsák elfogja a kis Cecey Évát és Bornemissza Gergőt, akik a patakban fürdenek. A második jelenetben Dobó István megérkezik Ceceyékhez. Ott ül udvarházában az öreg fakezű Cecey, aki még Kinizsi Pállal kezdte, Mátyás király a nevén szólította, és harcolt Dózsa oldalán. Közben megjön még egy hírvivő, aki Ceceynek levelet hoz Fráter Györgytől, a sógorától, Erdélyből. A levelet Bálint pap olvassa föl, aki Ceceyvel együtt nőtt föl, együtt éltek meg minden viszontagságot. És ekkor, a regény huszadik oldalán a két öreg ordítozásig összevitatkozik azon: Szapolyai vagy Ferdinánd? Mármint hogy melyik mentheti meg az országot. Mi persze már tudjuk, hogy egyik sem. Sőt, mikor legközelebb vitatkozni látjuk az öregeket, már Buda is elesett. Igaz, akkorra ők is megfordítják a véleményüket, és pártot cserélnek, de ugyanolyan vehemenciával vitáznak, mint annak előtte.
