Nagyon nem hiszem azt, hogy egy függőséget a rokonok, ismerősök, szomszédok, meg a Csula nénje előtt szégyenkező anyuka, vagy egy állandóan szekírozó, társfüggő, látszólag jót akaró fehér nép, vagy akár a pápai püspök noszogatására hagyunk abba. Mindenképp meg kell élnünk, egy olyan krízis helyzetet, legyen az barátnő, gyerek, vagy meló elvesztése, vagy betegség (kinek a pap, kinek a papné…), ami „hozzásegít” minket a végleges döntéshez: ITT A VÉGE! Lassan józanul erősödünk, és melózhatunk ezen életünk végéig, de MEGÉRI!
