Valaki nem árul konkrétabb dumákat?
Lenne még kulcsember, ki rövidre zárhat.
Áruba nem bocsájt, ha van még ilyen alak,
Természetes arcot, az álarcunk alatt?
Nem mondaná végre, képernyőnket nyaltuk?
Vigaszunk volt onnan, de megszegte nyakunk.

Egyszer, utoljára még felmennénk a netre;
A szomszéd szobába átírnánk, hogy tedd le!
És árulna haragot, azzal kint lehetnénk
Troll fotelunkból és utcára kimennénk,
Személyes sokaság, rendőr hozzánk állna,
Valós öklünk csapná az urainkat állba.
Analóg értéket, mint arcból-arcba szólást,
Megejtenénk most már az elszámoltatást,
Eggyé vált tömegünk egy cél vezérelné; 
Lelkünk megevőit tenné meg ebéddé.

Hát van olyan, ki árul motiváló reményt?
Én adhatom érte e-buzgó költeményt.
Közpénzből biztosan nincs módunk fizetni,
Átadtuk azt már mind, de tudunk barterezni:
Én egy verset adok, ő egy meleg levest,
Te és a többiek: megemelt fejeket!