Barion Pixel nuuvella

Nagymamám

Ma valamiért egész nap ő jár a fejemben.

Látom magam előtt a csillogó szemét, ahányszor meglátott.
A kilenc unokája közül csak én nem voltam vérszerinti.
Mindegy, hogy két éves voltam vagy huszonkettő, mindig ugyanolyan lelkesen várt és ugyanannyira örült nekem. Ugyanolyan lelkesedéssel játszott a gyerekeimmel, ahogy velem kiskoromban.

Úgy értett,ahogy senki. Úgy szeretett, ahogy senki.
Olyan finom és tapintatos volt velem, amit soha nem felejtek és amit mindennél jobban szeretnék tovább adni.
Az összes ráncát fel tudom idézni, pedig már hosszú évek óta nem láttam. De valami olyan mélyről jövő csodálattal néztem őt egészen pici koromtól, hogy az arcának, a kezének a legapróbb részletei is örökre belém vésődtek. Látom a gyűrűjét, az anyajegyeit, a foltjait, a ráncait, az elegáns mozdulatait, a ruháinak mintáit. Ismerem a mozdulatot, ahogy a tollát a kezébe veszi, ahogy a poharát megfogja, ahogy a gyönyörű fehér haját félresimítja, ahogy a fotelében ülve előrehajol, hogy még a mozdulatával is kifejezze, hogy rám figyel. Érzem az illatát.
Látom a szekrényét, ami kívülről mindig fénylett, a belsejében pedig hihetetlenül rendezetten álltak a szebbnél szebb ruhái, amiken soha nem volt még csak egy gyűrődés sem. Mikor néha kinyitotta a szekrényét, kislányként úgy éreztem, mintha valami csodavilágba csöppentem volna. Mikor nála voltam, úgy éreztem, értem vannak a játékai, a mesekönyvei, a babái, a kis műanyag állatkái, a bögre azért van, hogy én tejeskávét ihassak, de még a birtokon is a virágok is azért nyílnak, a fák teremnek, hogy én csodálhassam őket. Akkor még nem tudtam, amit ma már tudok, hogy ezt ő adta nekem.
A tárgyai csak az ő szeretetétől tűntek olyan kedvesnek, azt a világot ő teremtette nekem, ahol így érezhettem magam. Ő mutatta úgy a kis ibolyákat, az orchideáit, a rózsáit, mintha azok szeretnének engem. Ő nyújtotta át úgy a játékait, mintha azok nekem lettek volna kitalálva. Ő lapozgatta velem úgy a könyveket, hogy azok életre keltek. Az ő tudása csak úgy ivódott belém, mintha szivacs lennék. Ittam a szavait, gondolatait, mozdulatait, bölcsességeit.
A vele töltött idő a legszebb emlékeim közé tartozik.
Soha nem emelte fel a hangját, soha nem szidott, soha nem szégyenített meg.
A hangja mindig épp oly gyengéd és szelíd volt, mint a mozdulatai és mint az egész lénye. Mikor az ő szeretetében fürödtem és lubickoltam, szinte el is felejtettem, hogy valaha bántottak.
Az a világ ott nála nem létezett, ahol bántottak. Az a világ ott nála távoli messzeségekbe került. Az a világ ott nála szinte elképzelhetetlennek tűnt.
Az ő gyengéd, szelíd, finom, tapintatos buborékában az is elképzelhetetlennek tűnt, hogy bárhol, bárki a világon bánt egy embert. Ebbe a buborékba soha nem engedtünk be ilyesmit.
Mikor meghalt, már több, mint huszonhat éves voltam. Beteg volt már jó ideje. De azon a napon éreztem, hogy mennem kell, mert szüksége van rám. Nem tudtam, mi fog történni, csak azt éreztem, mennem kell, mert mellette van a helyem. Ma nem lehetek máshol, ma mellette kell lennem. Villamosra ültem és elmentem hozzá, kórházba vittem taxival. Másnap a kórházban túrós tésztával még megetettem, mert mint kedvenc ételét, azt kérte. Aznap már nem nagyon beszélt. A szeme már nem csillogott úgy, mint régen, de a tekintetével még egyértelműen kifejezte, hogy nagyon várt. Feküdt és fogta a kezem. Mikor még tudtam, hogy hall, elmondtam neki, mennyi mindent kaptam tőle. Mennyire csodáltam őt. Hogy számomra ő a világ legszebb és legjobb nagymamája volt. Így ment el.
Én pedig utoljára simogattam a világ legszebb ráncait.
Azt hiszem, azok az emberek, akik ennyire tudnak szeretni, mindig velünk maradnak. Amit ő adott, amit abban a csodálatos buborékban kaptam, amit ő teremtett körém, életem végéig velem marad.
Azt soha senki nem veheti el tőlem.
Csak remélhetem, hogy tudja, mennyire hálás vagyok neki ezért.




Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Angyaltoll 4 történetét!


  • 1201 szerző
  • 785 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Angyaltoll

Nagymamám

Rövid leírás / Beharangozó

Buborékom története

Rövid összefoglaló

Az én Angyalom

Olvasási idő

3 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Angyaltoll nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!