Nem lennék fa.

Nem nőnék magasra és nem gyökereznék mélyre, nem élnék ezer esztendőket földemben.

Nem lennék kőszikla.
Nem lennék kemény,
nem kopnék nem zúznék,
nem  porladnék,
nem állnék rendületlenül hegyek tetején.

Nem lennék út. 
Nem lennék kitaposott ösvény,
nem vinném a vándort,
nem kezdődnék és nem végződnék ugyanott,
nem ágaznék szerteszét.

Lennék vízcsepp.
Esnék fekete felhőből,
seszínű pocsolyában időznék,
sárban, 
nap szárítana,
páraként csapódnék,
érből patakba zúgnék,
folyóparton mosakodók bőrét megérinteném,
óceánba siklanék,
bálnák énekét őrizném magamban,
partra sodródnék,
fát itatnék,
mely magasra nő és mélyen gyökerezik -
ezer esztendőt él,
forró kősziklát hűtenék,
mely hegyek tetején áll rendületlenül,
halántékon illannék,
havas útba fagynék,
szerte-ágazóba,
mely messzire viszi a vándort,
felolvadnék,
maradnék,
mennék,
maradnék,
mennék, 
látnék mindent,
mi látható,
látnék mindent,
mi nem látható.