Barion Pixel nuuvella

Faces 2. rész - Szimfónia

Faces - 2.

A tábor teljesen kihalt volt. A levelet szorongattam, mintha megváltást jelentene számomra az, hogy valaki mégis életben van. Reményt csalt elő, de mégis percenként előbújt belőlem a bizonytalanság, ami felülírt bármit is. Merengésemből a legközelebbi bokor zörgése zökkentett ki. A szívem hevesen vert, ereimben az adrenalin száguldozni kezdett, a fejemben egy kis hang üvöltött - "Fuss el, de azonnal!". Mire bármit is tehettem volna, kis malacok bukkantak elő, anyjukkal az élen. Vakon rohantak a város felé, mintha megriadtak volna. Ösztöneim azt súgták, hogy fussak velük, de csak bármultam utánuk, mint valami természeti csodára. Az, hogy a bokor mögött mi zajlott, arról jobb is, hogy nem tudtam. Viszont a hangok, sokmindent el tudtak képzeltetni velem.

Hörgés. Morajlás. Szakadás. Két ember hajolt egy tetem fölé. Egy disznó tetemen élösködtek. Tépték a véres húst, mintha az utolsó vacsorájukat ették volna. De csak az elemi ösztnük tombolt bennük: "Enni, enni és enni!". A disznó szeme üveges volt. Az élet eltávozott belőle, amikor a hasát feltépták. Gyors halál volt, amely a jelenlegi világban megváltás, mind embernek, mind az állatnak. Bár feltehetnénk a kérdést egymás között is: Vajon már mi is állot lennénk? Lassan távolotam el a tábor környékéről, hogy egy fa tövében imára kulcsolhassam kezem. Szemeimet összeszortottam, és próbáltam tisztán gondolkozni. Pusztítottuk a világot, pusztítottuk a természetet, a környezetünket, társadalmunkat, önmagunkat. Most a természet bosszút állt ezekkel a teremtményekkel. A pusztító embernek lelkének hasonmását küldte el. A rothadó hasonmását. 

Az élőholtak csak zabáltak. Az egyik, kissé magasabb, a nyelvét lógatva dugta le a torkán a falatokat. Alsó állkapcsának helyén, már régen kiszáradtak a csonkok. A másik, köpcösebb, vakon szedte keresgélte a következő falatot. Bőrük egyöntetű szürke volt. Ahol a ruha nem takarta őket, ott véraláfutás színesítette őket. Sűrű, alvadt vér csordogált egy-egy megkarcolt felületen. Lilás árnyalatával a száradó levelek közé vegyült, ahogy lecsöppent. Nem foglalkoztak mással, csak azzal amit elejtettek. A köpcös fogai csikorogtak a rágós, nyers hústól. Szakadtak az inak, az izmok kibuggyantak a vékony hártyás pólyáik alól. A vöröses hús adta az őszi erdő legszebb színét azon a napon.

Én csak az imámat mormoltam. Néha a gyomrom nagyot ugorva próbált megszabadulni a semmitől. Ahogy elértek a tüdőhöz, egy hangos sípolással szökött ki belőle a levegő, amely a disznó száján át távozott. A halál szimfóniája csiklandozta a fülemet, majd tovább álltam, mintha mi sem történt volna.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Bacsa Zsófia 10 történetét!


  • 1235 szerző
  • 832 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Bacsa Zsófia

Faces 2. rész - Szimfónia

Faces - 2.

Műfaj

horror

Rövid leírás / Beharangozó

A Faces sorozat folytatódik. Íme a 2. rész.

Rövid összefoglaló

Amikor az élőholtak nekilátnak lakomájuknak, aminek a főhős tanúja lesz.

Olvasási idő

2 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Bacsa Zsófia nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!