Barion Pixel nuuvella

A híd

Nem láttam semmi mást a ködfoltokon kívül. A tömör talaj kihantolt szeletjei is elvesztek azokban a tejszerű képződményekben, amelyek a hajnalt köszöntik. Nem volt itt senki, csak én. Egymagamban álldogálva néztem körbe a felszántott pusztaságban. Minden szürke és egyhangú volt. A sáros hantok között néha kikandikált a kukorica vaskos szára, apró mellékgyökerei az égbe meredezve kiáltottak vízért, de már csak a fagyot kapták két pofára. Elmúlt ez az év is. A megszokott lépcső következett egy kiépített rendszerben. A pihenés. Vártam a havat, vártam a hideget, de tudtam lelkem mélyén, hogy nem erre vágyom, még ha a dolgoknak ez volt a megszokott rendje. Nem ez kellett nekem.

Elmozdultam örök helyemről a körforgásban. Arra mentem, amerre az ösztönöm hajtott. Hamarosan a sűrű tejföl, amiben úsztam már el is libbent az orrom elől. Egy kicsiny hidacska jelent meg előttem. Semmitmondó és jelentéktelen átjáró, körbe véve nádassal és a benne élő csepp világgal. Béka kuruttyolása zavarta meg a reggelt. Hangos volt. A távolban leselkedő varjak károgását mélyen elnyomta. 

Beléptem egy másik világba. A zöld rengetegben hangos fogadtatás várt. A béka mellett, kicsiny ökörszem is ugrált a nádasban. Párját keresgette, majd tovább állt. Teknősök szelték át a zavaros vizet, színes kis páncéljuk vonzották a tekintetet. Letérdeltem a rozoga kis hídra és próbáltam megérinteni az úszó hadat, de már messze jártak. A békalencse szerte úszott és magamat láttam a sötét víztükör felszínén.

-        Fordulj vissza! Az a hely volt jó neked

Mondta a tükörképem nagy indulattal.

-        De miért?

-        Nem kell neked a változás

-        De miért?

-        Mit miért? A biztos pont nem jó neked? Ott mindened megvolt, ami kellett

Elgondolkoztam.

-        Mi van, ha a túloldalon nem találod meg azt, ami éltet? Ami életben tudna tartani?

Igaza lehet. 

-        Ne játsszuk minden évben ugyanazt. Legyél jó, és menj vissza

Felálltam, de nem mozdultam a hídról. Szólított az új világ, de a régi is vissza-visszahúzott. A biztonságot, a megszokott világot hirdette. Elfordultam abba az irányba amerről jöttem. Gyáva lennék, ha visszatáncolnék. Így csak egy gondolat fogott meg. Megpördültem és futottam, ahogy bírtam a változás és jobb élet reményében a virágos rét felé vetett lában. Nem gondolkoztam azon mi lesz velem.  Hallottam, ahogy egykori énem üvölt a távolban, akár a varjak, a maguk igazát károgják. De már a tücskök zenéje nyomta el a régi hangot és adott erőt az újnak.

Tetszett a történet?

1 0

Regisztrálj és olvasd Bacsa Zsófia 8 történetét!


  • 1200 szerző
  • 783 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

pszichológia

Rövid leírás / Beharangozó

A lélek elindul az ismeretlen irányába, hogy útközben szembe szálljon negatív mivoltával.

Rövid összefoglaló

Egy lélek ha választás előtt áll, vajon miként döntene? Önnön maga sodorja vissza a startvonalhoz, vagy löki tovább a haladás irányába?

Olvasási idő

2 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Bacsa Zsófia nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!