Barion Pixel nuuvella

Tündérmese

 

  Egyszer volt, hol nem volt az Eger patakon túl, az Eged hegyen innen élt egy tündérkisasszony. Ez a tündérkisasszony egy hatalmas toronyban élt szüleivel és testvérével. Amikor álmos lett meséltek neki, amikor meg kipihente magát a torony ablakából messzire ellátott a körülötte lévő világra.

  A tündérkisasszony mindig kíváncsi volt. Állandóan csacsogott és kérdezősködött! Szép-szép ez az Eger patak, meg ez az Eged hegy, de hogyan kerültek ide? Kérdéseivel feladta a leckét a szüleinek, akiknek sokat kellett törniük a fejüket, hogy válaszolhassanak a záporozó kérdésekre.

  Nagyon régen, amikor a Föld megteremtődött, sok vizet és sok követ küldtek az égből az istenek. De a földeket akkor még nem hálózták be patakok és folyók. Nem voltak magas hegyek, amelyekről messzire el lehetett volna látni. Tengerek és óceánok és hatalmas lapos földek voltak mindenfelé. A tengerekben halak éltek, a földeket pedig erdők, mezők és állatok népesítették be. Olyan régen történt mindez, hogy akkor még emberek sem éltek a földön. Varázslók, tündérek és manók viszont igen. Talán nekik volt köszönhető, hogy az erdők és mezők állatai békésen éltek egymás mellett és sokat beszélgettek a varázslókkal, a tündérekkel és a manókkal.

  Akkor élt egy kicsi tündérkisasszony a legmagasabb toronyban. Szeretett játszani és sétálni a mező pompás virágai között. A szüleinek a történet napján is megígérte, hogy nem megy el messzire. Azt ígérte, hogy szed egy szép csokor virágot a mező legszebb ékeiből. Sokáig gyönyörködött bennük, de még nem volt kedve egyiket sem letépni. Tudta, hogy így a legszebbek, ha letépik őket, akkor hamar elhervadnak. Séta közben egy pillangó szállt feléje. Ő meg boldogan kacagva kergette a pillangót a mezőn és az erdő szélén. Olyan sokáig kergette, hogy sötét este lett mire fáradtan feltekintett az égre. Már az eget sem látta, mert a hatalmas égerfák eltakarták tőle. Fáradtan leült az egyik hatalmas fa tövébe.

-          Eltévedtem! Most nem tudom, hogy merre kell mennem, hogy hazajussak. A szüleim már biztosan nagyon aggódnak, hogy merre lehetek! – sóhajtotta szomorúan.

  Keserves sóhaját meghallották az erdők és a mezők állatai. Köréje gyűltek majdnem valamennyien, még a tarka lepke is a vállára szállt, mert tudta, hogy ha a tündérkisasszony megfogta volna, akkor is nagyon vigyázott volna rá, hogy ne sérüljenek meg a szárnyai, és amikor kigyönyörködte volna magát benne, szabadon engedte volna.

-          Eltévedtem! Tudja e valaki közületek, hogy merre van a lakótornyom? – kérdezte bánatosan.

-          Nem tudjuk! - válaszolták majdnem egyszerre.

  Erre elkezdett sírni. Bánata meghatotta az állatokat, ők is elkezdték könnyeiket hullatni. A sok könny lassan patakocskává vastagodott és elkezdett folyni az alacsonyabban fekvő tájak felé. Lassan egyre szélesebb medret vájt ki magának. A bölcs bagoly, aki az Egedius nevet viselte ekkor ébredt fel, most akart indulni éjszakai körútjára. Mielőtt elindult volna, meghallotta a keserves zokogást, így odarepült hozzájuk.

-          Mi a baj tündérkém? – kérdezte az eltévedt kislányt.

-          Eltévedtem és senki nem tudja megmondani, hogy merre találom a hazavezető utat. Fáradt, éhes és szomjas vagyok. Nagyon hiányzik a családom – válaszolta még mindig egy kicsit hüppögve.

-          Mókuska másszál fel a legmagasabb fára, onnét biztosan meglátod, hogy merre van az a magas torony! – mondta Egedius a legjobban mászó állatnak.

  A mókuska villámgyorsan felmászott a fára. Akárhogy figyelt mindenfelé, nem látta meg a keresett tornyot. Szomorúan lemászott a fáról és szégyenkezve mondta, hogy sajnos nem látta semerre. A bölcs bagoly néhányszor megsimogatta a szárnyával a fejét, megigazította a pápaszemét és a gondolataiba mélyedt.

-          Megvan! – kiáltott fel.

  Az állatok nem tudták, hogy mi van meg, de boldogan hangoskodtak. A madarak csiripeltek, énekeltek, a négylábú állatok pedig csatlakoztak az öröm koncerthez. Ők már nemcsak hangoskodtak, hanem ugráltak is örömükben.

-          Építenünk kell egy nagyon magas hegyet, amelyről olyan messzire ellátunk, hogy semmi nem maradhat előttünk elbújva! Minden állat hozzon egy-egy nagykövet a szájában, a madarak meg a csőrükben, egymásra rakjuk, majd felmegyünk a tetejére és onnét olyan messzire ellátunk, hogy biztosan meglátjuk azt a tornyot.

  Nem kellett senkinek kétszer mondani. azonnal elszaladtak, vagy elrepültek egy-egy kőért. Nemsokára akkora hatalmas halom állt előttük, amely sokkal magasabb volt a legmagasabb fánál, vagy toronynál. A nyuszi volt a leggyorsabb. Felszaladt a tetejére és onnét tekintett körbe. Nem sokára boldogan kiáltozott:

-          Megvan! Nem messze van a könnyek patakja mellett!

-          Akkor könnyen hazajutsz, készítünk fatörzsekből levelekkel, virágokkal bélelt tutajt és azon hazajutsz! – mondta a bölcs bagoly.

  A sok állat gyorsan elkészítette az égerfákból a tutajt. A tündérkisasszony mielőtt elindult a tutajjal, boldog mosollyal köszönte meg a segítséget. Majd a patak gyorsan sodorta a szülei felé. A leggyorsabb, legkitartóbb állatok szaladtak a patak mellett, vagy repültek felette. Figyeltek arra, hogy a tutaj túl ne sodródjon a tornyon, és ha kell, segítsék kikötni.  A partról már a tündérkisasszony is látta a tornyukat. Az állatok boldogan kísérték hazáig.

  Amikor hazatért boldogan ölelték meg egymást a szüleivel. Látta szülei és testvére aggódó tekintetét megígérte, hogy legközelebb még jobban figyel mindenre és nem megy el a tornyuktól messzire.

  Amikor kérdezték, hogy hogyan jutott haza, akkor gyermeki nyelven elmondta, hogy az Eged bagoly hegyéről látták meg a tornyot és azt, hogy Egeren jutott haza. Egedius nevét Egednek ejtette, az égerfát pedig Egernek mondta. Attól a naptól kezdve az állatok által épített hegyet Egednek, a patakot pedig a tutaj anyaga alapján Egernek nevezték.

Tetszett a történet?

1 1

Regisztrálj és olvasd Bakos Lászlo 49 történetét!


  • 1235 szerző
  • 832 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Bakos Lászlo

Tündérmese

Műfaj

mese

Címkék

Rövid leírás / Beharangozó

Egy eltévedt tündérkisasszony kalandjai.

Rövid összefoglaló

Az eltévedt tündérkisasszony az erdei állatok segítségével találja meg a hazafelé vezető utat.

Olvasási idő

5 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Bakos Lászlo nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!