Alkonyat fénye nyújtotta kezét feléd,

Nyújtotta, te fogtad, és nézted a szemét.

Évek, átkozott és csodálatos évek,

Meg nem állnak, csak tovaszállnak, repülnek.

Az elszállt éveket számokkal mérik,

Komoly tévedés, azt számokkal mérni.

Örömet adni és örömet kapni,

Egyedüli mérték, azt lehet számolni.

A sors időnként büntet, néha jutalmaz,

Mi formálhatjuk, hogy büntet, vagy jutalmaz.

Életedben esélyt csak a jónak adtál,

Néha mégis csak adtál, s nem kaptál.

Életedben adtál, nagyon sokat adtál!

Sors igazsága, ha annyit visszakapnál!

Alkonyat fénye fogja már kezedet,

Alkonyat fénye őrzi tekinteted.