Barion Pixel nuuvella

FÖLDRESZÁLLÁS

2. RÉSZ

13. Másnap 

Ma szerencsére szombat van, Ágnesnek nem kellett munkába mennie. Későn ébredt, sokáig nézte magát a fürdőszobatükörben, vizsgálgatta a tegnapi sérüléseit. Az arcán és a kezén látszottak a horzsolások, meg a nyakán egy lila folt. És persze belül, az érzéseiben egy jó nagy sötét csomag, aminek még én is éreztem a súlyát. Viszont volt egy másik, különös érzés is benne, aminek eleinte nem találtam az okát. De aztán olyan erősen megjelent a fejében Mark arca, hogy egy pillanatra azt hittem, tényleg visszajött.

Reggeli után felhívta az egyik barátnőjét telefonon, és elmesélt neki mindent. Együtt szörnyülködtek. A barátnő kérdezte, hogy elmegy-e a rendőrségre, de Ágnes azt felelte, hogy nem akar. Mark amúgy is azt mondta, hogy nem vállalhatja a tanúskodást, ha ebből hivatalos ügy lesz, mert ő külföldi, sokat utazgat, nem akar egy nyomozás miatt itt ragadni.

És Ágnesnek sem volt kedve erről beszélni a rendőröknek. De ezek szerint másoknak igen, mert aztán felhívta a másik barátnőjét is, meg egy harmadikat, és mindegyikőjüknek elmesélte, hogy mi történt. De a történetben egyre hangsúlyosabbá vált Mark szerepe, és a végén már csak egy pár mondatos helyzetjelentés szólt a támadásról, a beszélgetés többi része arról zajlott, hogy Mark mit csinált, miket mondott, hogyan néz ki, és vajon mit fog ezután tenni, felhívja-e, és mikor. És akkor hogyan kellene Ágnesnek reagálnia.

És részletesen beszélt arról, hogy Mark milyen magas, izmos, hogy sötétbarna a haja és a szeme is, és nagyon jóképű. Eközben Ágnesben egyre erősebbé vált egy olyan érzés, amit eddig még nem tapasztaltam nála.  Gyorsabban dobogott a szíve, az arca kipirult, lelkesen beszélt.

Aztán az egyik barátnő rákérdezett, hogy:

– Szerelmes vagy belé?

Ágnes hevesen tiltakozott, de közben még jobban elpirult, és azt magyarázta, hogy még csak egyszer találkoztak, még semmi se biztos.

És erről újra jó hosszan beszélgettek. Aztán még visszahívta az első barátnőt, és vele is megtárgyalták, hogy létezik-e szerelem első látásra.

Nekem már nagyon elegem volt ebből a sok beszédből, ráadásul közben gondolkozni sem tudtam nyugodtan. Nem tudom, mi ez a szerelem, de valami nagyon különleges lehet ezek szerint. És elég jó dolognak tarthatják, ha már a lehetőségről is órákat tudnak beszélni.

A nap végén Ágnes elég sokára aludt el, a gondolataiban állandóan Mark szerepelt, különböző, nem létező eseményekben elképzelve.

Ez miért jó nekik? Modellezik a lehetőségeket? De a legtöbb esemény Ágnes képzeletében szinte nulla valószínűséggel bírt. Nem értem, miért olyanról gondolkoznak, aminek szinte semmi esélye a megvalósulásra, és miért nem foglalkoznak helyette a valóság józan tervezésével.

Éjjel én is vártam, hogy Mark újra eljöjjön, és elmondja, mit talált ki, hogyan juthatnánk el a lezuhant űrhajómra. Ennek a várakozásnak sokkal nagyobb volt a realitása, mint Ágnes álmainak, de sajnos Mark nem érkezett meg.

14. Látogatás 

Ma, vasárnap délelőtt Mark telefonált. Érdeklődött, hogyan érzi magát Ágnes és megkérdezte, délután meglátogathatja-e. Ágnesnek egészen elfulladt a hangja az izgalomtól, amikor mondta, hogy persze, szívesen látja.

Utána gyorsan végighívta a tegnapi barátnőit, mindegyiknek elújságolta a hírt, és mindegyiknek azt mondta, hogy most siet, mert rendbe kell hoznia magát és a lakást is a látogatásra.

Nem értem, minek, szerintem ő is meg a lakás is pont ilyen volt pénteken, amikor Mark már látta.

De Ágnesnek az valószínűleg nem felelt meg, mert órákon át takarított, pakolt, és aztán nagyon sokáig ruhákat próbálgatott. A szekrényekből szinte az összeset kiszedte, mire végre eldöntötte, hogy mit akar felvenni. A nyakára egy színes sálat tekert, hogy ne látszódjon a véraláfutás nyoma.

Olyan izgatott volt, hogy alig tudott valamit enni, aztán állandóan az órát nézte.

Végre megjött Mark. Hozott egy nagy csokor virágot. Nem értem, minek, hiszen itt a ház kertjében is vannak ilyen színes növények, láthatta már. De Ágnes nagyon örült a csokornak. Azt hittem, végre megnyugszik, hiszen erre várt eddig, és engem már nagyon zavart az a belső feszültség, ami elborította. Igaz, az érzés módosult kissé benne, de ez se volt jobb. Ugyanúgy éreztem magam, mint korábban. Úgy váltakoztak az érzései, mintha egy száguldó hullámvasúton ülnék, és az egész energiája folyamatosan vibrált.

Ha ezzel jár az a sokat emlegetett szerelem, akkor az elég kimerítő dolog lehet.

De Markot mindez nem zavarta, pedig biztosan érzékelte ő is Ágnes energiáit. Jól elbeszélgettek szerintem teljesen lényegtelen dolgokról. Azt reméltem, akar majd valami fontosat mondani, de hiába vártam. Csak Ágnesről kérdezősködött, arra volt kíváncsi, hogyan él, mit csinál. Ágnes elmesélte, hogy egy utazásszervező irodában dolgozik, és jól beszél franciául, olaszul meg oroszul is, de sajnos valamiért angolul nem sikerül megtanulnia, valami mély blokk van benne. De ezt most nagyon sajnálja, mert így nem tud Markkal ezen a nyelven beszélni. De Mark mondta, hogy ő szeret nyelveket tanulni, ezért neki nem gond, hogy magyarul beszélnek, és ha valami nem jut az eszébe, tud ő is franciául, meg még pár nyelven. Ágnes kérdezte, hogy kicsoda ő, mivel foglalkozik, erre olyanokat mondott, hogy világpolgár, sok helyen élt már, és mindig azt csinálja, amihez éppen kedve van.

Aztán még hosszan és fölöslegesen beszéltek egy csomót a macskákról. Mert Ágnesnek van két ilyen állata. És ezek pár hónapja távolságtartóbbak lettek vele szemben, néha még fújnak is rá, vagy elszaladnak, amikor meg akarja simogatni őket, és ő ettől nagyon szomorú lett.

Én egyáltalán nem. Mert én tudtam, hogy ezek a lények engem éreztek meg, sőt valószínűleg látnak is, hogy ott vagyok Ágnes testében. Nagyon zavaró, ahogy néznek rám azokkal a borostyánsárga szemeikkel. És nagyon örültem, hogy inkább a kertben mászkálnak, és csak enni jönnek be a házba.

De Markot azonnal körbe rajongták, ahogy megérkezett. Dörgölőztek a lábához, jöttek be vele, és amikor leült, egyszerre mind a két macska az ölébe ugrott. Ágnes persze teljesen el volt bűvölve ettől, és azt mondta, hogy Mark biztosan jó ember, ha ennyire szeretik őt a macskák. Ő meg csak csöndben vigyorgott, és simogatta azokat a fura szőrös lényeket. Később megjegyezte, hogy a kutyák nem mindig szokták kedvelni, de a macskákkal tényleg nagyon jóban van.

Szóval ezzel telt a délután. Időnként közösen simogatták a macskákat, és a kezük egyre gyakrabban ért össze.

Én már nagyon untam az egészet. Semmi lényegesről nem volt szó.

Aztán egyszer csak Mark fölállt, elbúcsúzott, és bár Ágnes próbálta marasztalni, elment. Szerencsére a macskák is kimentek vele, és kint is maradtak a kertben.

Ágnes persze azonnal végighívta a barátnőit, és mindenkinek részletesen beszámolt mindenről. Nem elég, hogy a délutánt végig szenvedtem velük, most újra meghallgathattam többször egymás után az egészet.

És közben egyre zavaróbbá vált az a fura vibrálás, amit ez a szerelemnek nevezett dolog váltott ki Ágnesből. Néha szinte teljesen elborított, blokkolta az összes funkciómat, nem tudtam gondolkodni.

A fenébe, mégiscsak ki kéne jutnom sürgősen ebből a testből. Ha ez gyakran fog ismétlődni, lassan rongálódni fog a memóriám. Most, hogy már itt van Mark, a láthatatlan ellenségtől se félek olyan nagyon.

Valahogy bejöttem, kell, hogy legyen kijárat is!

Az éjszakát azzal töltöttem, hogy vártam, hátha megjön Mark, és nekem is tud mondani valamit, aminek értelme is van. Közben pedig sorra próbáltam a testből való kijutás lehetséges módjait. De sehogy sem sikerült. A test külső rétegénél elakadtam. Mintha egy pajzs tartana vissza.

Börtönbe kerültem.

Segítség!

15. Oroszországban

Az elmúlt napokban nem volt energiám írni. Egyrészt olyan gyorsan történtek a dolgok, hogy nem maradt rá idő. Másrészt viszont Ágnes érzelmi állapota egyre jobban összezavar, legyengít. És már előfordult, hogy amikor éjjel elaludt, és én is csak kábultan feküdtem a testében, nem voltam képes tudatos maradni.

Félek, hogy egyszer csak össze fogok olvadni vele, és végleg elveszítem önmagamat. Megszűnök önállóan létezni. Meghalok.

Segítsen már valaki, nem akarok elveszni!

Oké, Mark tényleg megtette, amit tudott. Hétfőn Ágnes főnöke szólt, hogy egy sürgős csoportot kell Oroszországba vinnie. Ágnes eleinte tiltakozott, de a főnöke azt mondta, név szerint őt kérték idegenvezetőnek. Franciákkal kell elutaznia Cseljabinszk mellé, oda, ahol februárban becsapódott az a meteor, arról akarnak filmezni.

Aztán persze kiderült, hogy a három francia tévés mellett ott lesz Mark is. És Ágnes nagyon örült.

Már két napja itt vagyunk. Körbejártuk a környéket, a franciák riportokat csinálnak. Mark azt mondta, figyeljem, hova húz az érzésem, mert a testem reagál a kristály közelségére. Csakhogy én leginkább azt érzem, ahogy Ágnes teste reagál Mark közelségére, ezenkívül semmi mást.

Csak zavart, bizonytalanságot, és időnként elfelejtem, ki vagyok, és mit keresek itt.

Egyre aggasztóbb ez a helyzet.

Mark szerint csak koncentrálnom kellene.

Szerintem meg neki kéne egy kicsit távolabb kerülnie Ágnestől, akkor kitisztulhatna az érzékelésem.

Na, ma délután végre megéreztem valamit. Kettesben sétáltak a tó mellett, amibe az űrhajóm egy része csapódott. Voltak már itt korábban is, a filmesekkel, de akkor minden zavarosnak tűnt. Most viszont nem volt senki más a környéken.

Leültek a vízparton, nézték a hullámokat, és csak hallgattak. Lassan esteledett. Végre Ágnes gondolatai is megnyugodtak, egy pillanatra csönd lett, megszűnt a belső vibrálás is.

És akkor nagyon határozottan megéreztem, meghallottam egy ismerős jelet. A víz alól jött.

Nem akartam szólni Ágnes száján keresztül, de fogtam egy kavicsot, és a vízbe dobtam. Aztán jelentőségteljesen Markra néztem. Reméltem, hogy engem lát meg Ágnes szemében, és nem egy újabb szerelmes pillantásnak veszi.

Először úgy tűnt, nincs szerencsém, mert megmozdult, és gyengéden átölelte Ágnest. Na, gondoltam, már megint a szájukat meg a nyelvüket fogják egymásnak nyomkodni, mint olyan sokszor az elmúlt napokban. Nagyon elegem volt már ebből a szokásukból. Majdnem megszólaltam, hogy Mark velem foglalkozzon végre, hiszen azért vagyunk itt. De akkor halványan villant a gyűrűje, és Ágnes öntudatlanul borult a vállára.

Rájöttem, hogy elkábította, hogy nyugodtan beszélhessünk.

– Biztos vagy benne? – kérdezte.

– Igen, teljesen – mondtam, mert így, hogy Ágnes tudata nem zavart be, egyértelműen azonosíthattam az otthoni jelet, ami a tó mélyéről jött.

– Nem tudnád valahogy magadhoz vonzani? – kérdezte.

Fogalmam sem volt, hogyan kellene csinálni. Azt se tudtam, mi az, ami a jelet adja, csak abban voltam biztos, hogy van odalent valami, ami nekem üzen.

– Oké – mondta Mark –, akkor le kéne menned érte.

Próbáltam megmozdítani Ágnes testét, de túl nehéz volt. Megrémültem, mert most jöttem rá, hogy az elmúlt napokban milyen sokat gyengült az energiám. Korábban nem jelentett problémát, hogy az alvó testet kivigyem, és esténként írjak a számítógépen. Most a kezét alig bírtam megemelni.

Te jó ég, lassan elfogyok itt belül!

– Segíts, egyedül nem tudom!

Igyekeztem Ágnes arcával kellően kétségbeesetten nézni Markra.

Egy dühös fintort vágott, aztán vetkőzni kezdett.

– Nem vagyok normális, hogy hagyom magam belekeverni ebbe – morogta közben.

Végignézett Ágnesen is, de aztán őróla nem vette le a ruhát.

– Csak szólok, hogy rohadt hideg a víz – mondta, azzal megfogott minket, és együtt beleugrottunk a tóba.

Éreztem, ahogy a jeges hideg összerántotta Ágnes testét, és a szívverése is kihagyott egy időre. Aztán nagyon lassú ütemben indult csak újra. Elborított a félelem, mi van, ha az emberi test nem bírja ki azt, amit Mark más anyagú teste fel sem vesz. Mi van, ha egy halott testbe ragadok bele?

Mark közben nagyon gyorsan úszott lefelé, pedig az egyik kezével minket húzott magával.

Igyekeztem a feladatra koncentrálni. Minden erőmet összeszedve megemeltem Ágnes kezét, hogy mutatni tudjam Marknak, merről hallom a jelet.

Lent jártunk már mélyen a tó alján. Volt ott több szikladarab, és az egyik mellett, az iszap felszínén ott lebegett egy kerek tárgy. Az volt, amit kerestünk.

Kinyúltam érte, átcsúszott a kézfejemen, és stabilan rásimult a csuklómra. Egy karkötő volt.

És azonnal éreztem, ahogy az energiatöltés lüktetve elindul belőle.

Mark megfordult, és mint egy kilőtt torpedó, szinte száguldott velünk fölfelé, a felszínre.

A parton velem nem is beszélt, gyorsan lefektette Ágnes testét, fölé hajolt, és olyasmit csinált, mintha megcsókolná, de most közben levegőt is fújt beléje. Közben halványan világított a gyűrűje is. Ágnes elég hamar magához tért, köhögött, és nem értette, hogyan lett vizes.

Mark azt mondta neki, véletlenül a vízbe esett, elájult, és ő mentette ki.

Aztán ölbe kapta, az autóhoz vitte, levetkőztette, betakarta egy pléddel, és gyorsan visszamentünk a szállodába.

Én nem is nagyon figyeltem rájuk, élveztem, hogy a karkötőből árad belém az energia.

Közben ők a szaunában melegedtek meg, és persze újra csókolóztak. Ágnesnek feltűnt a karkötő a kezén. Mark azt mondta, az az ő ajándéka volt, és éppen akkor csúszott bele Ágnes a vízbe, amikor azt a kezére húzta, mert annyira meglepődött. Az ő hibája volt, igazán sajnálja. Ez egyébként egészen őszintén hangzott.

Végre én is alaposan megnéztem a karkötőt. Szép volt, három nagyobb, kék színű kő volt rajta meg két színtelen, és körben bonyolult, spirális mintájú vésés, ami ismerősnek tűnt, de nem tudtam, honnan. Mark elmondta, hogy bronzból készült, és a csiszolt középső kő egy zafír, mellette kétoldalt pedig az a szögletes egy-egy lapis lazuli. A két színtelen kisebb kő meg cirkon. Ágnesnek nagyon tetszett a karkötő, és azt mondta, azok a kicsik is olyan szépen csillognak, mintha igazi drágakövek lennének. Mark azon a mély hangon, amit csak én hallhattam, megjegyezte, hogy a nőknek jó szemük van, mert azok gyémántok, csak nem akarja, hogy ezt Ágnes is tudja.

Ágnest továbbra is elborítják a szerelmi állapottal járó zavaró vibrálások, de most a karkötő segítségével el tudom magamat különíteni tőle. Képes vagyok egy különálló burkot létrehozni, amiben végre nyugtom lehet.

Este Ágnes valamiért nagyon szerette volna, ha Mark az ő szobájában marad, azt mondta, fél egyedül lenni a délutáni események miatt. Mit szólna, ha megsúgnám neki, hogy Mark rántotta bele a vízbe?

De persze ez csak egy gondolat volt, egyszerűen élvezem, hogy újra vannak különálló gondolataim, és nem borít el az a ragadós érzelmi köd, ami Ágnesben gomolyog.

Mark végül ragaszkodott ahhoz, hogy a saját szobájában aludjon, és olyan indokokat mondott, amiket nem értettem. Például azt, hogy adják meg a módját, és hogy ne egy ilyen helyen történjen meg köztük a … és nem tudom, mire gondolt.

Szerencsére ahogy Ágnes elaludt, megjelent az ágy mellett. Szegény Ágnes, de örült volna, ha látja.

De én is örültem. Tényleg hálás voltam neki. Van végre valamim, amitől sokkal erősebbnek és védettebbnek érzem magam, mint korábban. 

Mark nem maradt sokáig. Azt mondta, igyekezzek összeszedni magamat, hogy végre képes legyek az önálló létezésre. Kezd elege lenni ebből az édes hármasból, szeretne Ágnessel végre kettesben maradni, nélkülem. Ebben egyetértettünk, már én is nagyon kifelé kívánkoztam, minél távolabb ezektől az érzelmi viharoktól. A karkötővel felvértezve már nem fogok félni a saját testemben sem.

Remélem, egy-két nap múlva már önálló életet élhetek.

16. Van egy kis problémánk

Pontosabban Marknak van egy kis problémája. Velem.

Nekem semmi bajom. Szerintem minden a legnagyobb rendben van.

Most pár napig azért nem írtam, mert el voltam foglalva önmagammal. És meg is lett a munka eredménye. Stabil vagyok, jó erőben, nagy belső önállósággal.

És arra jöttem rá, hogy teljesen felesleges lenne itt hagynom ezt a jól működő emberi testet. Hiszen már úgy megszoktam.

Oké, pár napja még nagyon mehetnékem volt, alig vártam, hogy saját testben létezhessek végre. De ez csak a gyengeség miatti menekülésvágy volt. Közben viszont megerősödtem.

Van egy nagyon jól körülhatárolt, védett belső integritásom, amit már egyáltalán nem zavarnak az emberi érzelmek. Sőt így, páholyból nézve igazán szórakoztatóak. Úgyis megfigyelés lett volna az expedíciónk célja. Hát akkor most testközelből figyelhetem ezt az emberi fajt.

Így kezdtem a legelején is, amikor ebbe a testbe érkeztem, csak akkor még kétségbe voltam esve, elveszettnek éreztem magam. De most már tudok stabilan önmagam maradni, bármi is zajlik odakint.

Teszem a dolgomat, és a tapasztalataimat leírom ide. Fontos dokumentumok lesznek majd ezek, ha újra találkozunk az otthoniakkal. Biztosan keresni fognak minket, és a karkötő nyomán megtalálhatnak.

Elvileg most is van benne egy jeladó, de úgy tűnik, valami leárnyékolja, nem tudok vele se adni, se adást befogni. De már nem esem kétségbe ettől. Majd valahogy rendeződni fog ez is.

Már nem érzem védtelennek magam.

Képes voltam józanul végig gondolni a helyzetemet. Itt ragadtam ezen a bolygón. Valakik üldöztek. De most már van védelmem, nem kell tőlük félnem. Az ember pedig úgysem jelenthet veszélyt rám. Tehát élvezhetem ezt a kalandot.  

Ahhoz, hogy itt éljek, szükségem van egy földi anyagi testre. Lehet, hogy ezt fel tudnám építeni egyedül is, de minek küszködnék vele, ha már itt van készen ezé az emberé.

Jó, elfogadtam, hogy egy csomó dolgot teljesen irracionálisan csinálnak, és most már ezt is tudom érdeklődéssel szemlélni. Mint egy kutató a kísérleti állatkáinak a viselkedését.

Már nem áldozata vagyok a helyzetnek, hanem tudatos résztvevője.

Sőt, időnként irányítója is. Rájöttem, hogy egyre jobban tudom befolyásolni ennek az embernek a viselkedését. Bele tudok szólni a döntéseibe.

A macskái például már az udvaron kapnak enni, nem jöhetnek be a házba. Megjegyzem, egyre kevésbé akartak. Sőt, ha meglátnak, inkább elrohannak. Ágnes eleinte szomorkodott miatta, de megmagyaráztam neki, hogy ezek az állatok nem érdemlik meg, hogy érzelmeket pazaroljon rájuk.

Sikeresen leszoktattam a dohányzásról is. Eddig se szívott sokat azokból a förtelmesen büdös papírrudakból, de most már hányingere van akkor is, ha csak rájuk néz. Nem issza azokat a túlédes folyadékokat se, és egy csomó ételtől is undorodik.

Nagyon helyes. Majd én megnevelem.

És így már egészen komfortos élet lesz ez az ő testében. Tudok neki energiát adni. Az egyik nap arrébb akarta tolni a szekrényt, de persze gyenge lett volna hozzá egyedül. Csak egy kis koncentráció kellett, és azonnal könnyedén arrébb emelte. Meg is lepődött önmagán, de gyorsan másra tereltem a gondolatait. Eljár futni is, és nagyon csodálkozik, hogy mennyivel erősebb lett.

Úgy látom, könnyű dolgom lesz. Nagyon befolyásolható. Már az is megtörtént, hogy konkrét utasítást adtam neki a boltban, hogy melyik ételt vegye meg, és szó nélkül engedelmeskedett.

Néha kicsit elgondolkodik ezeken, de nem hagyom, hogy túl sokáig rágódjon rajta.

Szerintem ez egy kölcsönösen jó együttműködés. Ő szállást ad nekem, én meg egészségesebbé, erősebbé teszem érte a testét.

Egy kisebb gondom maradt csak. Az érzéseit nem tudom befolyásolni. A Mark iránti érzései nem változtak, csak már nem zavarnak engem, mert le tudom választani magamat róla. A gondolatait viszont már egyre tökéletesebben irányítom, és rá tudom venni, hogy az én szavaimat ismételje meg, ha beszél. Például én sugalltam neki, hogy amikor Mark telefonált neki, mondja azt, hogy most egy kis szünetre van szüksége, hogy rendezze a gondolatait. Mark szerencsére nem gyanakodott, simán elfogadta, és megbeszélték, hogy egy ideig nem találkoznak. Marknak is jó volt ez, mert ő meg arra várt, hogy én szedjem össze magamat, és lépjek ki végre a barátnője testéből.

Aztán amikor ma éjjel beállított, hogy mi a helyzet, mikor távozom, kisebb konfliktus támadt köztünk.

Ugyanis közöltem vele, hogy semmi kedvem elmenni. Tökéletes hely ez itt nekem.

Nagyon dühös lett, és nekem akart ugrani. De rájött, hogy ezt csak a barátnője testén át tudná megtenni.

Meg akart ütni, de csak a lánynak adott volna ezzel egy pofont. Én védetten ücsörögtem ott belül, ő meg tehetetlenül tajtékozott odakint.

Amikor meguntam az üvöltözését, annyi helyre akart már elküldeni, a pokoltól kezdve az Univerzum különböző pontjáig, fogtam, és felébresztettem Ágnest.

A lány persze döbbenten kérdezte tőle, hogy mit keres a hálószobájában az éjszaka közepén.

Válaszolni akart, de gyorsan rájött, hogy az igazat nem mondhatja meg, mert úgysem hinne neki, ezért csak dühösen legyintett.

Bocsánatot kért, azt mondta, csak rosszat álmodott a lányról, és meg akarta nézni, hogy minden rendben van-e. Aztán választ sem várt, csak elrohant.

Nagyon jó szolgálatot tett ezzel nekem, mert Ágnes fejében az én közreműködésem nélkül is megjelent a kétség. Elbizonytalanodott, hogy ki ez az embert, akit ő szeret. Hiszen semmit sem tud róla. Akár egy pszichopata is lehet. És éreztem, hogy elkezdenek kavarogni benne az érzések. Megjelent a félelem is. Nagyon jó.

Nem kell nekünk már külső védelmező. Meg tudom védeni mindkettőnket.

17. Jól vagyunk

Ágnes egyre magabiztosabb, és egyre kevesebbszer jut eszébe Mark, aki szerencsére azóta sem jelentkezett. Jól élünk mi így ketten. A barátnőket is kevesebbet hívogatja. Sokat olvas, nézi a tévén az ismeretterjesztő csatornákat, mert érdekelnek engem a földi tudományok, felfedezések. Szeretném megérteni ezt a világot, hogy valóban hasznos tagja lehessek az expedíciónknak, ha már így alakultak a dolgok.

A macskák egyre ritkábban jelentkeznek, viszont befogadtunk egy kutyát. Ez legalább értelmes állat. Az utcán kóborolt szegény. Megláttam, és azonnal rokonszenvesnek találtam. Ágnes korábban félt a kutyáktól, mert gyerekkorában megharapta egy, de én meggyőztem belülről, hogy ettől nem kell tartania. És ha segít ennek a szegény párának, akkor egy hűséges barátot kap, aki védelmezni is kész őt, nem úgy, mint a hűtlen macskái.

Szóval lett egy kutyánk is, és Ágnes elnevezte Pajtásnak. Gyorsan megerősödött, mert éjszakánként adtam neki is egy kis energiát. Itt alszik az ágy mellett. Olyan, akár egy testőr. Ágnes is sokkal nyugodtabb azóta.

A munkahelyén is javult a helyzet. A főnöke korábban sokszor ordibált vele, akkor is őt szokta szidni, amikor nem is ő volt a hibás. Pár napja megint üvölteni akart vele, de csak ránéztem Ágnes szemein keresztül, és elakadt benne a levegő. De olyan szinten, hogy elkékült, fuldokolni kezdett, és össze is esett. Azt hitték, infarktusa vagy agyvérzése lett, hívtak hozzá orvost. Az nem talált szervi okot, de azt javasolta, hogy próbáljon meg kevesebbet idegeskedni.

Azóta kissé félve néz Ágnesre. Ma is kellett valamilyen adat, és olyan udvariasan kérte Ágnestől, hogy az irodában másoknak is feltűnt.

A buszon sem kell már félnünk. A karkötő segítségével egy védőburkot, egy erőteret alkottam Ágnes teste köré. Aki túl közel áll hozzá, az elkezdi rosszul érezni magát. Ha meglökik Ágnest, egy kis áramütést is kapnak. Jól működik a dolog. Tisztes távolságot tartanak tőle.

Védve vagyunk.

18. Összedőlt a védelem

A kutya morgására figyeltem fel, és Ágnest is felébresztettem. A karkötő nagyon furcsán vibrált a csuklóján. Aztán a kutya felugatott, majd nyüszítve a sarokba vágódott, és a következő pillanatban ránk támadtak.

Megint ők voltak, a láthatatlan támadók. Rám találtak.

Ágnes szemével nézve néha egy-egy villanást láttam is belőlük, de a saját érzékeimmel most sem tudtam semmit sem felfogni belőlük. Ettől még ijesztőbb volt a helyzet. Kétségbeesetten csapkodtam körbe, próbáltam erősíteni a pajzsot magunk körül, de éreztem, ahogy a túlerő nyomja össze. Próbáltak áttörni a védelmemen, behatolni Ágnes testébe, engem akartak kirángatni onnan. Ágnes már alig kapott levegőt, nekem is fogyott az energiám, tudtam, hogy mindjárt elérnek, és végem. Elborított a rettegés, és nem volt más, aki hívhattunk volna. Ágnes is, és én is utolsó reményként egyszerre kiáltottuk:

– Mark, segíts!  

Az ablakon át robbant a szobába. A kezében vörös és fehér fénnyel világított a kardja. Nagyon gyorsan mozgott a szobában, csak a forgó kardról lehetett látni, éppen hol van. A rajtunk levő nyomás enyhült, a támadók most vele szálltak szembe. Tárgyak törtek, falhoz csapódó testek hangját hallottam, de most sem láttam, kikkel harcol. Aztán egyszer csak megállt, körbefordult, és leeresztette a kardját.

Csönd lett. A kutya is előjött a sarokból, kicsit húzta az egyik lábát. Megszaglászta Markot, aztán a fejét a kezéhez nyomta. Ő megvakargatta a kutya füle tövét, aztán egy halk kattanással kialudt a kardja fénye, és visszahúzódott a gyűrűjébe.

Ott állt a szoba közepén. Nem jött oda az ágyhoz, csak megkérdezte:

– Jól vagy?

Én nem tudtam felelni. Túl nagy volt a sokk, ami ért. Azt hittem, végre biztonságban vagyok, de csalódtam. Elbíztam magam. Rájöttem, hogy valószínűleg túl nagyra növesztettem az erőteret, és megláttak az üldözők. És most majdnem mindketten meghaltunk.

Ágnes tért hamarabb magához. Kiugrott az ágyból, Mark karjai közé vetette magát, és zokogni kezdett.

Nem nagyon tudom, mi történt utána. Alig voltam magamnál.

Valamit beszéltek, Mark nyugtatgatta Ágnest. Velem nem foglalkozott.

Aztán már csókolóztak, és egy idő után mindketten az ágyban feküdtek, összefonódva. Ugyanazt csinálták, mint amit egyszer Ágnes más csinált az egyik munkatársával. Igen, ez volt a szex.

De ezt most egészen más érzések kísérték. Olyanok, amik engem is elborítottak, magukkal rántottak. Lehet, hogy azért is, mert az előző támadásban meggyengült a védőburkom, de most nem tudtam külső szemlélő maradni. Ágnes érzései áthullámoztak rajtam, magukkal ragadtak. Sőt egy idő után ezek mintha már az én érzéseim lettek volna. Eltűntek a gondolataim, a vágy lüktetett csak bennem, az összeolvadás, eggyé válás vágya.

És magába rántott az extázis, eddig ismeretlen magasságokba és érzelmekbe vitt. Azokban a pillanatokban elmúlt minden félelmem, nem éreztem a magányt, az elveszettséget. Otthon voltam, a Teljességben voltam, mindennel egységben voltam.

Vagy valami ilyesmi történt. Merthogy nincsenek rá szavak. Csak érzések.

Aztán nagy béke öntött el.

19. Másnap reggel

Ágnessel együtt ébredtem. Valami megváltozott tegnap óta. Azt gondoltam, a támadás utóhatása. Talán megsérült a védőburkom, és ezért húzódott összébb. Egy nagyon körülhatárolt helyen éreztem magam Ágnes testében, és amikor mozdulni akartam, nem sikerült. De ez nem volt ijesztő. Biztonságosnak tűnt a helyzet. Főleg így, hogy Ágnes mellett ott feküdt az ágyban Mark. És mosolygott.

Éreztem most is Ágnes érzéseit, és amióta benne éltem, először fordult elő, hogy egyetértettem vele. Szerintem is jó, hogy Mark itt van. Jó, kellemes, és biztonságos. És rossz ötlet volt őt eddig is távol tartani magunktól.

Együtt reggeliztünk.

Ágnes betelefonált a munkahelyére, hogy ma szabadságot vesz ki. Korábban ezt sose merte volna megtenni. De most a főnöke kérdezősködés nélkül jóváhagyta.

Beszélgettek. Csókolóztak. Már nem zavart. Sőt, határozottan kellemesen éreztem magam közben. Nem tudom, hogy eddig mi volt a kifogásom ez ellen. Érdekes és szokatlan, de egyáltalán nem rossz szokás. Talán az én népemnél is kipróbálhatnánk valami hasonlót.

És ez a szex sem olyan értelmetlen. Egészen kellemes érzésekkel jár. Nem is értem, Ágnes miért nem gyakorolja gyakrabban. Bár valószínűleg nem mindenkivel ilyen kellemes, mint Markkal.

Ha ezt már korábban is csinálják, lehet, hogy nem tartom távol Ágnestől.

Egész nap együtt voltak. 
Én végig úgy éreztem magam, mintha lebegnék egy kellemes világban.

Aztán este megismételték a szexet. Most is jó volt. Máshogy volt jó, mint tegnap, most lassú volt, nyugodt, de most is nagyon-nagyon kellemes.

Jó lenne ezt szokássá tenni.

20. A nagy helyzet

Kellemesen elvoltam abban a ringatózó, lebegő állapotban, amikor éjjel Mark megszólított. Ágnes mélyen aludt, Markhoz bújva. Kissé hátrébb kellett húzódnom, hogy lássam az arcát. Ágnes teste nem szívesen került távolabb, az egyik kezével visszanyúlt, és átkarolta Mark derekát. Ez nekem is megfelelt.

– Hogy vagy? – kérdezte Mark.

– Jól – mondtam. – Nagyon jól – egészítettem ki, mert kedves akartam lenni. Azt akartam, tudja, hogy nem haragszom rá. De közben rájöttem, hogy eredetileg ő volt dühös rám, amikor nem akartam kimenni Ágnes testéből. Azóta még nem beszéltünk egymással.

– És hogy állsz az építéssel?

Nem értettem.

– Mivel?

– A saját test építésével.

Aha, szóval ott akarja folytatni, ahol abbahagytuk. Elhatároztam, hogy kedves és diplomatikus maradok. Beszéljük meg felnőtt emberek módjára. Ő szeretné, ha kimennék. Én elmondom neki, mennyi jót tettem eddig Ágnes testével. Igazán hasznos lakó vagyok. És itt a bizonyíték, így együtt is jól tudjuk érezni magunkat. Nem szükséges elmennem. Engem egyáltalán nem zavar az, amit ők csinálnak. Sőt, nagyon is tetszik. Folytassuk így együtt, hármasban.

– Még nem kezdtem el. Gondoltam, megbeszélhetnénk újra a dolgot.

Láttam a sötétben is, hogy elégedetten elvigyorodott. Olyan győztes vigyor volt ez. Nem zavart nagyon, mert most éppen semmi sem zavart, amit csinált, olyan béke volt bennem. De azért kissé elbizonytalanított. Valamit tud, amit én nem?

– Ezek szerint még nem vetted észre – mondta azzal a különös mosollyal.

– Mit kellett volna észre vennem?

– Azt, hogy már nem Ágnes testében vagy. Pontosabban még belül vagy, de már egy körülhatárolt, külön létezőként. Egy saját burokban, amit Ágnes teste már elkülönít magától, és legkésőbb kilenc hónap múlva ki fog lökni magából. Úgyhogy ideje lesz elkezdeni a saját test építését.

Időbe telt, mire felfogtam, hogy mit mondott. Időbe telt, mire bizonyítékot is szereztem magamnak, hogy valóban úgy van. Egy különálló burokban lebegtem. Már nem tudtam szabadon közlekedni Ágnes testében. Még össze voltam kötve vele, de láttam, hogy ez már csak egy vezeték, amit bármikor elvághatnak.

És még egyáltalán nem éreztem késznek magamat az önálló életre.

Segítség!

­­­­­­21. Ez van 

Mark azért rendes volt. Dühös akartam lenni rá, de valahogy nem tudtam. Mintha elvesztettem volna az iránta érezhető dühömet. Magamra tudtam dühös lenni. A világra is, a támadókra is, még Ágnes főnökére is. De Markra és Ágnesre már nem.

Pedig elmondta, hogy csapdába csalt. Tudta, hogy a támadásnál meggyengültem, és azért szexelt akkor éjjel Ágnessel, hogy megteremtődjön az a burok, ami magába szívott engem.

És most itt vagyok, van építőanyagom mindkettőjüktől, Ágnestől és Marktól is. Csak rajtam múlik, sikerül-e ebből egy jól működő testet létrehoznom. Az építkezés ideje is tőlem függ. Lehet több hónap, vagy csak pár nap. Mivel nem átlagos embergyereknek készülök, bármikor kijöhetek. De a kilenc hónap a vége.

Kétségbeestem, szokás szerint.

De valami azért változott bennem. Elég gyorsan elmúlt a kétségbeesés, és elkezdtem számba venni, mi az, amim van, és mit kellene kihoznom belőle.

És elkezdődött a munka.

***

(folytatása következik) 

Tetszett a történet?

1 1

Regisztrálj és olvasd Bali Nóra 22 történetét!


  • 1216 szerző
  • 802 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

fantasy

Rövid leírás / Beharangozó

Peti, az ifjú földönkívüli egy nő, Ágnes testében rejtőzködik itt a Földön. A titokzatos férfi, Mark megvédi őket a láthatatlan támadóktól. Ágnes szerelmes lesz Markba, és egy idő után Peti is megkedveli őt. De ekkor kiderül, hogy Peti már nem maradhat sokáig Ágnes testében elrejtőzve.

Rövid összefoglaló

Peti, az ifjú földönkívüli egy nő, Ágnes testében rejtőzködik itt a Földön. A titokzatos férfi, Mark megvédi őket a láthatatlan támadóktól. Ágnes szerelmes lesz Markba, és egy idő után Peti is megkedveli őt. De ekkor kiderül, hogy Peti már nem maradhat sokáig Ágnes testében elrejtőzve.

Olvasási idő

23 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Bali Nóra nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!