Ha az emberi értelem szabad lesz végre,
nem lesz bezárva a gyűlölet börtönébe,
nem köti gúzsba vak engedelmesség
sem önzés, sem vallás, sem telhetetlenség,
ha megérti végre mivégre az esély a létre,
hogy magát a világmindenséghez mérve
meglássa annak nagyságát, s önnön kicsinységét,
ettől értékelve még többre kicsiny éltét.
Értve, mi is az élet, s miért kell védeni,
a másságot, különbséget is megérteni,
az embert szeretni, tisztelni mindenkiben,
meglátni a jót és szépet mindegy miben
hisz a másik, ha szívében jó van, szeretet,
ha mindig gondolkodás nélkül nyújt segítő kezet.
Ha megértjük, hogy a lét örök tanulás,  
fejlődés és tapasztalás, folytonos megújulás.
S ez az értelem, mely megannyi háborún, és szenvedésen
ment át, egyvalamit végre elfogadjon, s megértsen:
csak vendégei vagyunk s részei a hatalmas egésznek,
legyen hát értékes e röpke léte az emberiségnek!