Barion Pixel nuuvella

3.fejezet

Nem akarta elhinni. Szabad volt mint a madár! Zárkájától már messze járt, még a levegő is másabbnak tűnt a kerítésen kívülről. Üdítő volt ismét emberek között mászkálnia, a napját sem tudta már mikor is volt utoljára részese ilyen lehetőségben. Ám bármennyire is felszabadító volt ez az élmény, nem feledkezhetett meg arról hogy résen kell lennie. Ugyan zárkáját már maga mögött hagyta, biztos volt benne hogy szökött fegyencként tekintettek rá és többen a nyomában jártak. Egyelőre ennek nem látta semmilyen jelét, de kétség sem fért hozzá hogy ez volt a logikus, ésszerű lépés felőlük. Nem hagyhatták őt csak úgy távozni. Ahhoz túlságosan sokat tudott. 

Fogalma sem volt hogy hogyan élte túl az elektromos kerítéssel való találkáját. Ugyan a felirat nagy feszültségű áramra figyelmeztette az arra kószálókat, neki olyan volt mintha alacsony feszültség rázta volna meg. Egyelőre ezt azzal magyarázta, hogy nem vezettek bele akkora feszültséget a kerítésbe, bizonyára remélték hogy a tábla elég elrettentést fog okozni az arra kóborlók számára hogy elkerüljék azt a helyet jó messziről. 

Útja végtelennek tűnt, napok teltek el kiszabadulása óta. Ez idő alatt rengeteg kutyagolás, tömegközlekedésen való fekete utazás állt mögötte, de végre elérte a célját. Hazatért. Alig akart hinni a szemének. Ugyan még csak messziről vizslatta a házat, de az semmit sem változott. Egykori otthona olyan kicsinek tűnt, elképzelni sem tudta hogy fértek meg benne négyen. A kis fedett, bejárati ajtó előtti rész, ugyanolyan barátságos és hívogató volt. A ház szépsége, világos színvilága elrejtette a falai között folyó sötét dolgokat. Mindez apjának köszönhetően, aki mindennek nevezhető volt csak éppen annak nem. 

A szemközti hatalmas téglaépület sarkától szemlélte a kis házat. Erőt és bátorságot akart gyűjteni. Családját oly régóta nem látta, a fogsága alatt sem kapott róluk semmilyen információt. Próbálta összegyűjteni gondolatait, a megfelelő szavakat keresve. Hogyan is állhatna eléjük? Szinte cserben hagyta őket. Édesanyja és húgocskája magukra maradtak azzal a szörnyeteggel. Egyedül kellett megbirkózniuk vele. Akkor még azt hitte hogy ez volt a helyes döntés. Valamit valamiért cserébe. Egy szükséges rossz a nagyobb jó érdekében. A szíve is azt sugallta, hogy így jobban fognak járni. De mi van ha tévedett? Ha jobb lett volna ha végig mellettük marad? Ha apja rájuk emelte a kezét többször is? Ha húga állapota csak rosszabbodott? Nem, az nem lehetett. Pontosan azért vállalta be ezt az egészet hogy azt elkerülje. Vajon édesanyja látni akarná még őt a történtek után? Képes lenne a szemébe nézni és őszintén elmondani neki mindent? Bevallani az eltűnésének a körülményeit, miért nem volt ott velük… Fájdalmas beszélgetés elé nézett elébe. Legalább az apjával egyelőre nem kellett szembenéznie. Már javában délután volt és tudta hogy a férfi már felkereste a legközelebbi bárt. Így bőven lesz majd ideje felkészülnie rá. No és persze, most már erősebben tud majd visszaütni. 

Pontosan még nem rajzolódott ki előtte, hogyan fog lezajlani a beszélgetés édesanyjával és húgával, de már nem izgatta különösebben. Alig várta hogy újból láthassa őket. Szerette volna már hallani a hangjukat, átölelni őket. Nem érdekelte hogy veszekedésbe vagy kiabálásokba fog e torkollni az újraegyesülés. Vissza akart térni hozzájuk. A kezdőlépést már kész volt megtenni amikor is kitárult a bejárati ajtó. Két fekete öltönyös alakot látott meg kilépni a házból, akiket anyja törékeny alakja követett. Kol visszahúzódott az épület takarásába és óvatosan kukucskált onnan. Az idegenek még váltottak néhány szót az ajtóban ácsorgó hölggyel, a kezébe csúsztattak valami apró kártyát és a járművükhöz siettek. Egy Chevrolet Suburban fekete színű gépjárműbe ültek be, majd mint akiknek sietős dolga volt, azon nyomban el is hajtottak onnan. Kol tudta hogy ez nem jelentett jót. Azonnal fel kellett szívódnia és ez egyet jelentett azzal hogy elmarad a családi egyesülés.  

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd a kedvenc szerzőidet!


  • 1294 szerző
  • 881 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

ifjúsági

Rövid leírás / Beharangozó

Kol visszanyert szabadsága után ismerős környékre téved.

Rövid összefoglaló

Kol kiszabadult és visszatért szülővárosába.

Olvasási idő

3 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Balogh Anita nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!