Barion Pixel nuuvella

Kapaszkodás

Az ötórás kelés télen volt a legnehezebb. Vaksötétben csoszogtam a villanyfényes helyiségek felé. Anyám és apám a konyhán sürgölődött. A rádió a híreket kiáltozta a kávéillatú hajnalba. Nem tudom, ki bírtam-e préselni álmos torkomból a jó reggelt-et, s arra sem, hogy ők mondták-e viszont nekem, de arra igen, hogy megállítottak, mielőtt a vécéajtóhoz értem volna:

-          A te iskoládból mentek síelni?

Ezt kérdezték, s lehet, hogy apám szegezte nekem elsőnek, aki pedig soha nem kezdeményezett párbeszédet józanul. Neki pont olyan nehezére esett a beszéd alkohol nélkül, mint nekem az éjjeli álmaim hatása alatt.

-          Síelni?

Próbáltam értelmezni, hogy miért kellene erre rögvest, hunyorgó szemmel megfelelnem, de apám már nyúlt is az ezüst Sirius gombjához, hogy felcsavarja a hangerőt.

-          Most mondják! – emelte fel a mutatóujját, s kiskoromtól fogva tudtam, ha az a mutatóujj, mint zászló árbóc mered az ég felé keményen, akkor ki kell húznom magam, s figyelni.

Kőszegi szakközépiskola sítáborozó diákjai buszbalesetet szenvedtek Ausztriában. Erről harsogott a Kossuth rádió bemondója, és sorolta a részleteket szerpentinről, lesodródásról, szakadékról, sérültekről, halottakról. Nyomban megráztam a fejem, talán legyintettem is, nem tudom.  Szakközép, nem gimi. A szakközép, az a technikum lehet, a másik középiskola, nem a miénk, nem a miénk, biztosan nem, ezzel hagytam ott aggódva toporgó szüleimet.

A reggeli vajas kenyér karcolva csúszott, miközben apám fel-alá járkált a hideg kövön fehér atlétában, vehemensen és szokatlanul tisztán beszélt közben.

-          Mert ha ilyen van, Csupaszem – mindig így hívott, nem a saját nevemen -, akkor le kell feküdni a padlóra, hassal, kitámasztani az ülések alján a lábad, a két kezeddel kapaszkodni, amennyire csak bírsz, ezt kell tenni.

Láttam is magam a bögrében, a tej felszínén hasalni, mint egy csillag, egy égboltba veszettül kapaszkodó csillag. Számhoz emeltem a porcelánt, kortyoltam, a felém dőlő tej havas lejtővé változott, de én még mindig szilárdan fogtam a székek vaslábát.

A hajnali, Kőszeg felé induló járaton dübörgött a fűtés, máskor ez felmelegített és el is altatott, vissza abba az állapotba, amit úgy szerettem, és hiába tanította anyám kiskoromtól, hogy a kabátot ilyenkor le kell venni, én csak azért is magamon hagytam, mint paplant, mint ölelést. Ezúttal nem jött a kedveskedő meleg, pedig a sofőr nem sajnálta a fűtőtestekből a hőt, és visszaaludni sem bírtam. Ha sötétben próbálsz kibámulni egy buszablakon csak magadat látod a koszos üvegen, én pedig annak idején, legkevésbé magamra szerettem nézni, így jobb híján az ülés szövetének mintáját fürkésztem, és még mindig csak azt hajtogattam, hogy nem a miénk.

A koleszban tudtam meg, hogy de. Hogy a miénk is. Hogy együtt mentek, a technikumból meg a gimiből. Hogy bizonyára én is mehettem volna, ha a síelés szóra valaha is felkaptam volna a fejem, ha éreztem volna a közéjük tartozást, biztosan könyörögtem volna a szüleimnek, hogy fizessék ki, ha nem a saját fejemben lettem volna állandóan, hanem az osztály és gimi tagjaként töltöttem volna a mindennapjaimat, akkor én is ott ülhettem volna. Hát, most ott ültem köztük, a hátsó padban, teljesen némán, viszolyogva hallgattam a találgatásokat arról, hogy ki él, és ki nem. A hangosbemondó beszélt-e, nem tudom, de a hírek valamiképp beszivárogtak a krétaporos tanterembe, és egyszer csak világos lett, hogy van, aki biztosan nem ül már be többé a középső padsor negyedik padjába. Azt beszélték, hogy alig ismerték fel, meg hogy a szülei autójában ült, de pont a baleset előtt kibumlizta magának, hogy átszállhasson a Neoplanra, a barátai közé. Meg hogy az aranyszínű haja vörössé változott.

Gyűlöltem őket. Jobban, mint előtte. Azt akartam, hogy fogják be, hogy kussoljanak. Ne vijjogjanak szirénaként, ne fessék ide a valóságot, jó nekem ott, ahol eddig voltam, a fejemben, ahol a bábuk mindig arra léptek a sakktáblán, ahova én toltam őket a sebesre tépkedett ujjaimmal. De nem hallgattak el, és nem hallgatott a tévé, mindent meg akartak mutatni, roncsot és gyászolót is. És részletezte a rádió, és a kollégiumi szobákban szörnyülködésekké változtak a huncut kuncogások, és aztán a ravatalozó és a temető sem tudott hangtalan lenni. Néma fehérséget akartam, és néma feketeséget, de sárgák voltak a rózsáink, és fülsértő a zokogás.

A pontos képek fájtak a fejemben, és az anya fájdalma fájt, meg a testvéré, mert bele kellett gondolni, hogyha az én gyermekem volna…, ha az én testvérem volna…, és ezt a belegondolást nem lehetett kibírni.

Soha életemben nem mentem el síelni, pedig a havas hegyeket gyönyörűnek találom, a tél szagát magamba szívni szeretem. Mégis meg tudom magyarázni: az egy olyan hely, ahol nem én irányítok. A buszra viszont felszállok, ott nem félek, apám megmondta, hogy kell kapaszkodni.

Tetszett a történet?

3 3

Regisztrálj és olvasd Bankó-Erdősi Viktória 31 történetét!


  • 1294 szerző
  • 881 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

szépirodalom

Rövid leírás / Beharangozó

"Kőszegi szakközépiskola sítáborozó diákjai buszbalesetet szenvedtek Ausztriában. Erről harsogott a Kossuth rádió bemondója, és sorolta a részleteket szerpentinről, lesodródásról, szakadékról, sérültekről, halottakról."

Rövid összefoglaló

Megemlékező novella az 1999-es deutschlandsbergi buszbalesetről.

Olvasási idő

4 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Bankó-Erdősi Viktória nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!