"Ha hallgattál volna, bölcsebb maradtál volna!" Tartja a mondás ugye, de sajnos ezt a mondást sokan nem ismerik, ahhoz, hogy be is tartsák. Mert nem ismerik a csend szépségét, és hogy olykor egy- egy csendes pillanat sokkal több is tud lenni, mint néha az üres és felszínes csevej. 

Nem menekülhetsz egész életedben önmgad elől, mert ha nem tudsz csendben lenni, akkor nem is tudod meghallani saját magad hangját! Azt a hangot, ami súg és mindig ott van veled. Te folyton elhallgattatod, nem hagyod szóhoz jutni. Pedig az a hang, az Te vagy! Az a hang, amit nem hagysz szóhoz jutni, az segít neked az életben. És mindig is segített, de te elfelejtettél hallgatni rá! Mert inkább a tapasztalataidra hagyatkoztál és inkább egy biztosabb életre vágytál, amit meg is teremtettél magadnak, de az embernek változnia kell, mert a világ folyton változik. És ahogy a világ változik, neked is kell vele együtt.  Az állandóság egy idő után  unalmassá válik. A változás jó, a változás kell! Merjünk élni és legfőképpen merjünk önmagunk lenni!