Rájöttem, hogy a derékfájdalomnak van lába. Vagy hernyótalpa, vagy nem tudom, mije, de feltétlenül olyan készsége, amelynek segítségével tud mászni. Kaptam ugyanis egy hete a házidokinénim kiváló asszisztensétől, Juci nénitől egy - állítólag - csudakrémet.

Nem az lepett meg, hogy Juci néni csudakrémnek nevezte a gyanús illatú pasztát. Megszoktam már, hogy amit Juci nénitől kapok, az minden csuda. (Továbbá minden gyanús illatú, mint maga a derék asszisztensnő.) Sokkal fontosabb számomra, hogy Juci néni rávilágított, eddig rossz iskolát képviseltem.

Ugyanis - mint Juci nénitől megtudtam - eme csudás krémezetet vékony rétegben kell felvinni a bőrfelületre, és nem szabad bedörzsölni, néhány masszírozó mozdulat után leginkább hagyni kell, hogy beszívódjon.

Én eddig a térdfájdalmak terén mozogtam otthonosan - bár sántán -, és megszoktam, hogy ott csurig kell kenni a cuccost, hogy ne mondjam: lucskosan, és addig kell masszírozni, amíg lassan már a kezed felhámja is beszívódik a bőr alá, nemhogy maga a kenőcs.

Juci néni továbbá azt is a lelkemre kötötte, hogy legyek türelmes, mert a csudakenőcsnek 5-8 nap kell hozzá, hogy megkezdje kiváló hatását, egyénfüggően. Tehát nehogy az első napok sikertelensége után felkössem magam egy mérgezett pisztolyra, mert a csoda eközben mindvégig közeleg, csak ki kell várni.

Igaza lett a derék Juci néninek, tegnap volt a nyolcadik nap, és el is múlt a derékfájásom. Mármint ott, ahol odáig kentem. Mára odébb mászott mintegy húsz centivel. Attól tartok, ha a folyamat így megy tovább, akkor a jövő hét közepére félig megkerüli pompás testemet, és akkor majd kenhetem magam elöl. Mondjuk a hasamat. Vagy ami rosszabb, lentebb. És akkor majd nagyon nehezen fogom tudni megmagyarázni egy indokol- és tapintatlanul rám nyitó, gyanakvó arcú családtagnak, hogy nem maszturbálni készülök, pusztán a derékfájásomat gyógykezelem, körbeterelés módszerével.

"Az élet nehéz,
de te légy jó és merész!"
- Takáts Tamás