A tél támadása estére
Jégvirággá szelídül,
Szóvirágok nyílnak így,
Melyen a lélek is repül,
Leesett az első hó,
Valóságos út a házig,
Útjába vág a szél,
Majd lassan elül, bogarászik,
Gémberedetten ég a tűz,
Fázik, ki melengeti kezét,
Bundába bújik majd a reggel,
És álmosan meresztgeti szemét.
Nem játék, mire a tél készül,
Egy új roham, még több támadás,
Kemény hangon süvít a szél,
Reméli, lesz itt számadás.