Didergő, csupasz, téli fák

Nyújtózkodnak az ég felé,

Hó hömpölyög, fürgén, tömegben,

Versenyeznek, ki ér le elébb,

Kékes-szürke homályból, lassan

bontakozik ki az élet,

Súlyos felhők könnyeznek,

Ontják magukból a szépet,

A méltóság magával ragad,

Ámulatba ejt, mint embert,

Nehéz lenne megszólalni,

Kérdezni, mit senki sem mert.

Kékes-lilás hangulatban,

Plasztikusan él a táj,

Mennyi szépség tartja össze,

Mennyi kedvesség és báj,

Didergő, csupasz, téli fák,

Húzódzkodnak az ég felé,

Hó pörög, hömpölyög kerengve,

Versenyezve, ki ér le elébb.