Elsárgult falevél kerengve száll,
Bús őszi szélben szőtt furcsa románc,
A múló élet libben így tovább,
Odébb taszítva ideje korán.
Elsárgult falevél, mire e tánc?
Egy elhalt akkord és vége már,
Zörgő testeden a százféle ránc
Boldogság nyomait viseli tán?
Mi volt az öröm, mit nem takar kín?
Mi volt a bánat, mit látni sem bír
A megfáradt szem könnytől csillogón
A létnek kék azúrján pártfogón
Mire a remény, hisz orvul becsapott,
Ki rideg szeleknek téged átadott