Hosszú, mély álomba sírta magát a tél.

De milyen lesz a tavasz, ki helyébe lép?

Vidám? Szertelen? Áztató? Rügyezőn szép?

Termés felvigyázó, ki jókor közbelép?

Sugárzó? Szeretetteljes angyali kép?

A megújhodást hirdetője, vagy egyéb?

Nem tudom, de azt hiszem, hogy nem is fontos,

Rongyos ruhában a felhő is bolondos,

Aztán könnyeivel áztatja a földet,

Fényes lombkoronákat, hegyeket, völgyet,

Hogy az élet foganjon, gyökeret verjen,

A dolgos gazda pedig bő termést nyerjen,

Mert a termés élet, az élet meg munka,

Csak az henyél tovább, ki mihaszna, lusta.