Hosszú, mély álomba sírta magát a tél.
De milyen lesz a tavasz, ki helyébe lép?
Vidám? Szertelen? Áztató? Rügyezőn szép?
Termés felvigyázó, ki jókor közbelép?
Sugárzó? Szeretetteljes angyali kép?
A megújhodást hirdetője, vagy egyéb?
Nem tudom, de azt hiszem, hogy nem is fontos,
Rongyos ruhában a felhő is bolondos,
Aztán könnyeivel áztatja a földet,
Fényes lombkoronákat, hegyeket, völgyet,
Hogy az élet foganjon, gyökeret verjen,
A dolgos gazda pedig bő termést nyerjen,
Mert a termés élet, az élet meg munka,
Csak az henyél tovább, ki mihaszna, lusta.