MMár megint egy háború!
Jobbat nem tud kitalálni az elme?
Menekül a nép, aki tud előle,
Csak neki van veszteni valója,veszedelme.
Elavult forgatókönyv, mégis előveszik,
Időről – időre leporolják.
Hogy mi okból teszik?
A zmellékes, mindenérv hamis,
A propagandák majd megindokolják.
Csak azt látom, hogy háború van.
Emberek közt ugatnak, táncolnak fegyverek,
A házak meg térdre rogynak,
Köztük majd később süket csend lebeg.
Menekülők ezreit cipelik hátukon,
Sodorják tovább a kígyozó utak,
Félelmük ott van, látom az arcukon,
Elméjük hiába kérdez, keres, kutat,
Választ úgysem kapnak.
A kiinduló pont hamis, értelmezhetetlen,
Mert akkor is, ha életek vesznek oda,
A rakéta, a bomba, a golyó kérlelhetetlen,
Oda megy ahova szánják, küldik,
És ől, ha éppen ölni kell.
Hogy ez gonoszság? Nem érdekli,
Sűvít, felrobban és beéri ennyivel.
Közben a halál tort ül az emberen,
Minden feláldozható lelket
Magának akar, és tudja, hogy megszerez.
Sem menny, sem pokol nemtántorítja el,
Fő, hogy hízzon a temető
És sokasodjék a kereszt.
Kérdem én, ki fog ezért számot adni?
Csak nem az sok gerinctelen
Ki egy háborúhoz cinkos még tud lenni,
De felelősséget vállalni azt már nem.
Már megint egy háború, hol
Anyák siratnak elvesztett gyermeket
A világ meg fotelből nézi, élőben
A leforgatott filmtekercseket.