Barion Pixel nuuvella

A díva csókja

– Mrs. Lancaster azt állította, amikor az irodámban járt és arra kért, vegyük elő újra a lánya ügyét, hogy ön nemrégiben látni vélte Catherine-t – tért a lényegre Grimesby felügyelő Anne Thomson nappalijában. 

– Igen – bólintott Mrs. Thomson –, méghozzá Misty Dawson ruhaboltjában a St. James’s-nél. Az a lány pont olyan magas volt, mint Cathy, szőke és kékszemű. Hajszálra úgy nézett ki, mint ő tizenkét évvel ezelőtt, az arcformája, az orra, a szeme… Kísérteties volt köztük a hasonlóság, valósággal beleborzongtam, amikor megláttam ott a butikban. Aztán persze rá kellett döbbennem, hogy az ismert popsztárral, Miranda Laduverrel van dolgom – tette hozzá csalódottan. 

Már megint Miranda Laduver. Grimesby azzal nyugtatta magát gondolatban, hogy pusztán véletlen egybeesésről lehet szó.

– Képzelheti, milyen kínosan éreztem magam – folytatta Anne –, majdnem elájultam, még egy ruhaállványt is feldöntöttem. Már bánom, hogy felhívtam a Lancaster szülőket, jól felzaklattam szegényeket! Ha tudtam volna, hogy Cathy édesapja a halálán van – komorult el az arca –, eszembe sem jutott volna megemlíteni a Misty Dawsonnál történteket.

Kicsit hasonlít Liza Minellire – állapította meg magában Grimesby, elnézve a nő sötét haját, nagy, csodálkozó szemét és karakteres arcvonásait. Hátradőlt a fotelben és lassan szürcsölgette a teát, amit Anne az imént töltött ki a finom virágmintával díszített, valódi kínainak látszó porceláncsészékbe. – Jó erős fekete tea – ízlelgette a nedűt –, pont erre van most szükségem.

– Eredeti Dardzsiling. A férjem mindig hoz belőle, ha Indiában jár.

– Mivel foglalkozik a férje? – tudakolta Grimesby.

– Export-import cikkekkel kereskedik, a világ szinte minden táján vannak üzleti partnerei. – Anne letette a teáscsészéjét, felállt és a bárszekrényhez lépett. – Tölthetek magának is? – vette le a polcról a félig kiürült konyakos üveget.

– Nem, köszönöm – emelte újra a szájához a teáscsészét a felügyelő.

– Ahogy óhajtja. – A nő kivett egy poharat, töltött a konyakból. – Nem szoktam inni, magamban főleg nem – hörpintette fel egy hajtásra az italt –, csak tudja, annyira felkavart ez a dolog Cathyvel. Egy nap sem telt el az eltűnése óta, hogy ne gondoltam volna rá. Folyton azt kérdezem magamtól, vajon hol lehet? Talán elrabolták, és megkötözve fekszik egy sötét szobában? Éjjel, félálomban még most is hallani vélem a hangját, ahogy segítségért kiált… Néha meg azt álmodom, hogy egy sírgödör mélyén pihen – morzsolt el egy könnycseppet a szeme sarkában.

– Melyik színházban játszik mostanság, asszonyom? – A felügyelő igyekezett másfelé terelni a beszélgetést.

– Mát rég abbahagytam a pályát. Nem mintha nem lett volna elég tehetségem hozzá, csak tudja, amikor fiatal voltam, hősnőket akartam játszani, a koromnak megfelelő szerepeket, de hát ezzel a fazonnal csak dajkákat, boszorkányokat és rosszlányokat alakíthattam. – Anne vicces grimaszt vágott, még a szemeit is kimeresztette. – Persze, ha lett volna türelmem kivárni a soromat, épp most, a negyvenet elhagyva jönne el az én időm. Kiteljesedhetnék a végzet asszonya vagy a fekete özvegy szerepkörében – nevetett fel kicsit kesernyésen. – De hát annak idején én magam döntöttem így, és nem bántam meg. Férjhez mentem, van két csodálatos gyerekem. Azért nem szakítottam teljesen a színházzal – mosolyodott el –, alkalomadtán műkedvelő előadásokat rendezek civil, amatőr szereplőkkel, és magam is fellépek bennük.

– Ha már a színháznál tartunk, beszéljünk talán Catherine Lancasterről – tért rá jövetelének céljára a felügyelő. 

– Kiváló tehetség volt, nagy vesztesége a brit színházi életnek – mondta Anne csendesen. – A legígéretesebb tragikaként tartották számon a szakemberek és a kritikusok egyaránt. – Grimesby kihallotta a nő hangjából az erőltetetten palástolt irigységet. 

– A jegyzőkönyvekben azt olvastam, hogy a barátnőjének volt egy meglehetősen kitartó rajongója. Mire emlékszik vele kapcsolatban?

– Adrianre gondol? – kérdezett vissza Anne.

– Adrian Peacock, egész pontosan – nézett fel Grimesby a jegyzetfüzetéből. 

– Nem volt éppen Catherine esete. Alacsony volt, vézna, öregecske, jelentéktelen külsejű. „Annyira jellegtelen, hogy az már fáj” – nagyjából így írta le őt Cathy.

– Ön találkozott vele személyesen?

– Nem volt hozzá szerencsém – mosolygott Anne gunyorosan. – A színházban sosem mutatkozott, viszont gyakran előfordult, hogy lesben állt az utcán. Megvárta, míg Catherine kijön a próbáról, és utána settenkedett. Ha látta, hogy én is vele vagyok, szép lassan elmaradt mögöttünk, így nem volt alkalmam alaposabban megfigyelni.

– Fel tudná idézni, mit mesélt róla Catherine? 

– Hát, annak alapján, amiket csinált, nem lehetett egészen százas – kuncogott Anne. – Cathyvel bizalmas viszonyban voltunk, mindent elmondott nekem a pasijairól és a rajongóiról. Adrian a Globe-premier előtt néhány hónappal, talán fél évvel kezdett emaileket küldözgetni neki, meg telefonon is hívogatta. Cathy el sem tudta képzelni, honnan szerezhette meg a titkosított számát. Az előző társulatunknál – ahol szintén együtt játszottunk, ha nem is mindig ugyanabban a darabban –, előadások után hatalmas vörös rózsacsokrokkal örvendeztette meg, szerelmes versidézetekkel teleírt kártyákat rejtve a virágszálak közé.

– Miss Lancaster feljelentést tett Adrian Peacock ellen zaklatásért. Erről mit tud elmondani? 

– Fültanúja voltam egyik telefonbeszélgetésüknek. Catherine határozottan felszólította Adriant, hogy szálljon le róla. Kár a pénzét virágcsokrokra költenie – ezt mondta neki –, mert úgyis a szemetesben fog landolni valamennyi, de mintha falra hányt borsó lett volna, hiába próbálta jobb belátásra téríteni.

– Az ilyenek nem szokták egykönnyen feladni – jegyezte meg Grimesby. – Ha jól tudom, Catherine-nek akkoriban volt állandó barátja.

– Igen – bólintott Anne –, Nicholas Kirkbynek hívták. Díszletmunkásként és amolyan mindenesként dolgozott még a régi színházunknál, de néha statisztált is. A rendezők előszeretettel állították be a színpadra a csinos külseje miatt. Magas volt, jó alakú, vállig érő világosbarna hajjal, átható kék szemekkel… Kicsit fiatalabb volt, mint Cathy, húsz-huszonkét év körüli, és szemtelenül szexi, ugye érti, miről beszélek? – Anne pajkosan pislogott Grimesbyre.

– Nem hinném, hogy különösebben kompetens lennék a fiúk szexisségének megítélésében – vigyorgott a felügyelő. 

– Jó, csak úgy mondtam, nem kell komolyan vennie – évődött Mrs. Thomson. – Ami Nicholast illeti, hiába nézett ki olyan jól, neki se volt ki mind a négy kereke. Cathy mindig vonzotta a bolondos fazonokat. Még korábban járt egy festővel, aki emlékezetből megfestette Danaé alakjában, amint meztelenül fekszik az ágyon és várja, hogy Zeusz arany eső képében leszálljon rá. Ez még a kisebbik baj lett volna, a nagyobbik az volt, hogy a festményt kiállították egy galériában, és…

– Szíveskedjék a tárgynál maradni, asszonyom, ha lehetséges! – pillantott az órájára Grimesby. 

– Bocsánat, kissé elkalandoztam. Nos, Nicholas alapjában véve kedves, közvetlen srác volt, de időnként furcsán viselkedett. Nem szerette a túl nagy társaságot, és a családjáról sem sokat beszélt, csak annyit mondott, hogy nemrég haltak meg a szülei. Valahol Londonban vett ki egy kis lakást… 

– Semmi jel nem utalt arra, hogy Catherine a két férfi – Adrian vagy Nicholas – közül valamelyikkel mehetett el az eltűnése napján? – kérdezett közbe a felügyelő.

– Nem… vagyis igazából nem tudom. Cathy nem tett említést arról, hogy elutazik. A szüleinek sem mondott semmit, ők kérdezték tőlem, tudok-e valamit a lányukról. Végül a szülők jelentették be az eltűnését a Scotland Yardon.

– Emlékszik még valamire, amit nem rögzítettek annak idején a jegyzőkönyvben? Lehet az bármilyen jelentéktelennek látszó dolog, esemény, még ha látszólag nem is tartozik a tárgyhoz. 

– Nicholas utálta, ha fényképezik, erre határozottan emlékszem – válaszolta Anne rövid morfondírozás után –, bár azt nem fejtette ki világosan, hogy miért. Nem mondanám, hogy a külseje miatt kellett volna szégyenkeznie, sőt… Amikor megláttam fürdőnadrágban Cathy oldalán a strandon, igencsak megakadt rajta a szemem. A teste még a Dávid-szoborét is kenterbe verte, meg bármelyik férfimodellét vagy más hírességét – higgye el, van tapasztalatom ezen a téren, elég jól kibuliztam magam a férjhezmenetelem előtt – kacsintott sokatmondóan a felügyelőre. Látványosan kiegyenesítette a hátát, még jobban kidomborítva méretes kebleit. – Nem tudtam megállni, hogy a teleobjektíves gépemmel – a fényképezés már akkor is a hobbim volt –, le ne kapjam őket titokban egy közeli fa mögül. Azon a képen jól látszik Nicholas teste, de még az arca is.

– Megvan még a kép? – dőlt előre a székében Grimesby.

– Igen. Van egy teljes albumom Cathyről, ha jól emlékszem, abba tettem.

– Megkeresné nekem, lenne olyan szíves?

– Hát persze. – Anne megborzongott, ahogy a hűvös levegő beáradt a nyitott ablakon. – A fényképalbumokat a dolgozószobában tartjuk. Egy perc és jövök – indult az ajtó felé. 

 

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Bora Ildikó 25 történetét!


  • 1235 szerző
  • 829 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Bora Ildikó

A díva csókja

Műfaj

thriller

Rövid leírás / Beharangozó

Grimesby felügyelő meglátogatja Anne Thomsont, Catherine Lancaster barátnőjét. Érdekes tényeket tud meg az eltűnt színésznőről és akkori párjáról.

Rövid összefoglaló

Ebben az epizódban Grimesby felügyelő érdekes tényeket tud meg az eltűnt színésznőről és a barátjáról.

Olvasási idő

7 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Bora Ildikó nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!