Barion Pixel nuuvella

A díva csókja

Grimesby felügyelő és Wilcox őrmester, akinek a jelenlétéhez főnöke most már magától értetődően ragaszkodott, valamint a nyomukban bemasírozó maszkos-overallos helyszínelő csapat tagjai alaposan körülnéztek Miranda Laduver otthonában. A szokásosnál jóval nagyobb lelkesedéssel végezték kötelességüket, elvégre ritkán nyílott lehetőségük betekinteni egy popsztár intim szférájába. 

– Maga látott már ilyet, Wilcox? – Grimesby szemében nevetés bujkált, miközben gumikesztyűs kezével felcsippentett egy falatnyi csipkés bugyit Miranda ágyáról, majd gondosan visszatette oda, ahonnan elvette.

– Nem is tudom, mit feleljek erre, uram. – Az őrmester mélyen elpirult.

– Az biztos, hogy rohanvást készülődött, mielőtt elhagyta volna a lakást – fordította komolyra a szót a felügyelő. Az ágyon és a székeken ruhaneműk hevertek, a halványrózsaszín gardróbszekrény egyik ajtaja nyitva maradt, látni engedte a díva bohókás stílusú ruhadarabjait. 

– Ez se semmi, uram! – mutatott Wilcox egy tollboaszerű nyakbavalóval díszített hosszú ujjú pólóra. 

Grimesby számba vette a rózsaszín minden árnyalatából összeválogatott berendezést. Az éjjeliszekrény és az ágytámla babarózsaszínben, a sötétítőfüggöny élénk fuksziában pompázott. A pink fésülködőasztal szív alakú tükrét copfmintásra faragott keret díszítette. A tükörtől alig egy méternyire kecses rózsaszín flamingót ábrázoló poszter virított a falon. – No lám csak, a hölgy telefonja – emelte fel az asztalról a csillámos hátlappal ellátott készüléket. Bizonyítékzacskót vett elő, és belesüllyesztette a telefont.

– Látom, megtalálták a mobilt – lépett be a hálóba Lizzie Fox, akit a felügyelő rendelt a helyszínre, mivel egyedül neki volt kulcsa a lakáshoz. – Átnéztem Miranda holmiját, ahogy kérték. Megvan minden, a dísztárgyak, az ékszerek a széfben, a ruhák, azon a pár darabon kívül, amit magával vitt. Készpénzt nem tartott itthon, csak némi aprót, mindig kártyával fizetett. A rózsaszín Samsonite bőröndjét viszont nem látom a helyén. A fogkeféje meg néhány kedvenc piperecikke is hiányzik.

– Van itt egy furcsa ellentmondás – morfondírozott Grimesby –, ha Ben Stokes idejön, és erőszakkal magával viszi Miss Laduvert, nem valószínű, hogy hagy neki időt becsomagolni. A barátnője mostani párja… mi is a neve?

– Andrew Jones. Ő az állandó fotósunk és videósunk, a technikai felszerelést, hangosítást intézi a koncerteken. 

– Mióta dolgozik a stábnál?

– Már vagy három hónapja. George Priskint helyettesíti, akit motorbaleset ért, közvetlenül a Wembley-koncert előtt. 

– Hogy néz ki ez a Mr. Jones?

– Száznyolcvan-százkilencven centi magas, barna hajú, kék szemű. Isteni teste van…

– Felismeri ezt az embert, Miss Fox? – mutatta fel Nicholas Kirkby Anne Thomson fotóalbumából kölcsönvett képét Grimesby.

– Tisztára olyan, mint Andy, csak hosszabb a haja és jóval fiatalabb. 

***

– Ki kell mennem a kocsihoz – kapcsolta fel az éjjeli lámpát Andrew Jones a devonshire-i ház hálószobájában. 

– Most, az éjszaka közepén? Nem várhat reggelig? – csimpaszkodott a férfi nyakába Miranda. Egész nap úton voltak, végigjárták Plymouth nevezetességeit, gyönyörködtek a tengerparti kis szigetekben, sziklákban, öblökben. Jócskán beesteledett, mire visszaértek a birtokra, s a tengeri széltől cserzett arccal, csapzottan, de boldogan beestek az ajtón.

– A kesztyűtartóban maradt a tárcám. – Andrew gyengéden letolta magáról a lányt. Felkelt, magára kapta köntösét és belebújt a papucsába. – Egy perc és jövök. 

A lány letette a fejét a párnára és befordult a fal felé. Már majdnem elszenderedett, mikor a háló ajtaja lassan, nyikorogva kinyílt. – Te vagy az, Andy? – suttogta álomittasan.

– Én hát. – Furán, testetlenül szólt a férfi hangja. Miranda türelmetlenül várta, hogy kedvese végre visszafeküdjön, de Andrew nem mozdult. Csak állt az éjjeliszekrény előtt, és hangosan szuszogott.

– Mit csinálsz ott, az ég szerelmére? Bújj már ide mellém! 

– Tényleg ezt akarod? – suttogta Andrew.

– Te most szórakozol velem? – nézett a hang irányába a lány, de a sötétség miatt – a vastag bársonyfüggönyök teljesen el voltak húzva az ablakok előtt –, nem tudta kivenni a férfi sziluettjét. Az éjjeliszekrényhez nyúlt, hogy felkapcsolja a kislámpát. Az imént elaludt, bizonyára Andy oltotta el. Hiába nyomogatta a kapcsolót, nem tudta működésbe hozni. Kiégett benne a körte, úgy vélte. – Hulla álmos vagyok, gyere már! – szólt Andynek.

Egyszer csak felgyulladt a nagyvillany a mennyezeten.

– Mi a francot művelsz? – Miranda most már kiabált türelmetlenségében. Felült az ágyban, s mikor a férfira pillantott, velőtrázó sikoly tört elő a torkából. Kimeredt szemmel bámulta a kék-zöld csíkos fürdőköpenyben és gumipapucsban feszítő, teljes alsó és felső fogsorával vigyorgó Ben Stokest.

– Micsoda magas C volt – lelkendezett a rajongó –, ezzel a hanggal akár operaénekesnővé is átképezhetnéd magad!

Miranda csak ült az ágyban, egész testében remegett. – Te meg hogy kerülsz ide? – nyögte. – Tűnj el, vagy hívom a rendőrséget! 

– Megpróbálhatod, de nincs túl sok értelme – vigyorgott Ben.

– A párom itt van velem, csak kiment a kocsihoz. Ha meglát, rögtön kidob.

– Azt kötve hiszem. Inkább én dobom ki őt, ha rosszul viselkedik – nevetett fel Stokes. – Tartok tőle, édes szívem, hogy az éjszaka hátralevő részében kénytelen leszel beérni velem, de ígérem, nem fogok csalódást okozni. – Hirtelen mozdulattal ledobta magáról a fürdőköpenyt. Miranda elkerekedett szemmel bámulta ritkás szőrzettel borított, beesett mellkasát, csapott vállait, vékony karjait és rövid, pipaszár lábait. Ben egy profi Elvis-imitátornak is becsületére váló csípőkörzés-sorozat után letolta alsónadrágját, megmutatta keményen meredező, de még így sem túlságosan méretes nemi szervét. – Áll, mint a zászlórúd! – húzta ki magát büszkén. – De ahogy a fancsali képedet elnézem, nem vagy túlságosan elragadtatva tőle. Nyilván láttál már nagyobbat is. 

Ekkor újra kinyílt az ajtó, s belépett Andrew. Annyira meglepődött, hogy még a tárcáját is elejtette. – Hát te mit keresel itt? – reccsent rá Benre. – Úgy beszéltük meg, hogy hajnalig nem mutatkozol. 

Ben egy szempillantás alatt visszahúzta alsónadrágját, majd felvette köntösét. – Annyira elbűvölt a kis hölgy, hogy nem bírtam tovább türtőztetni magam, kénytelen voltam előjönni a rejtekhelyemről.

– Mégis mivel bűvöltelek el? – meredt rá a lány ijedten.

– Rejtett kamerán keresztül figyeltelek benneteket. Van egy a fürdőben, meg itt a hálóban is. Miranda drága, egyszerűen fenomenális vagy, amikor átadod magad az élvezeteknek. Amit a zuhanyfülkében műveltetek, arra egyszerűen nincsenek szavak! Ahogy lecsókoltátok egymás meztelen bőréről a vízcseppeket… Meg amikor ajkaiddal kényeztetted a fiút, ő pedig lerántott téged a zuhany kövére, és szenvedélyesen beléd hatolt! Teljesen elolvadtam a gyönyörtől – vigyorodott el kéjesen, miközben a lába közé mutogatott.

– Hallod, Andy? Szólj már valamit! Ez a szemét megfigyelt minket. Te ismered őt? Kicsoda valójában, és hogy kerül ide? – záporoztak Miranda kérdései.

– Ő nagybátyám, részben övé a ház. Az igazi neve Christopher van Buren – foglalta össze Andrew a lényeget.

– Szolgálatára, kisasszony – hajtotta meg magát Ben, alias Christopher. – Bemutatom az unokaöcsémet – vetett megvető pillantást Andyre –, becsületes nevén Eric van Burent.

– Sajnálom, Miranda – mentegetőzött Andy-Eric –, nem tudtam, hogy…

– Mit nem tudtál? – vágott a szavába a lány. – Az imént árultad el magad, feleslegesen adod itt nekem az ártatlant. 

– Ez nem az, amire gondolsz, drágám. Én magam is rettenetesen meglepődtem, szóhoz sem jutottam, amikor megláttam Christophert – folytatta volna a mentegetőzést Eric, de Miranda ismét közbevágott:

– Szemenszedett hazugság! Kezdettől fogva átvertél, összejátszottál ezzel a rohadékkal. 

Eric csak állt lehorgasztott fejjel. Miranda lerogyott az ágyra, kezébe temette arcát és kétségbeesetten zokogni kezdett. A fiú leült mellé, simogatni kezdte a haját, de a lány ellökte magától. – Hazug, szemét dög! Ne érj hozzám! – üvöltötte rekedten. Arcul ütötte Ericet, majd öklével püfölte a mellkasát. 

– Megértem, hogy most megvetsz – kezdte Eric halkan –, én is mélyen megvetem magamat azért, amit tettem. De ha tudnád, min mentem keresztül, talán képes lennél megbocsátani nekem.

– Teszek rá, hogy min mentél keresztül! Haza akarok menni, de most rögtön! – Miranda elindult az ajtó felé, úgy, ahogy volt, hálóingben és papucsban.

– Innen nem lehet csak úgy kisétálni, kisasszony – állta el az útját Christopher –, mostantól fogva azt teszed, amit én akarok, és oda mész, ahová én mondom.

– Ez most komoly? – mérte végig gúnyosan a két férfit Miranda. – Ugye csak vicceltek velem? – Eric elfordította a fejét, mereven bámulta a szemközti falat.

– Szép hölgyekkel sosem viccelek – somolygott Christopher.

– Gyere ki, légy szíves! – ragadta karon Eric a nagybátyját.

– Egy percet kapsz. – Christopher unokaöccse nyomában kilépett a szobából, s rázárta az ajtót a lányra.

– Kérnék tőled valamit – suttogta Eric. Arrébb vezette nagybátyját, hogy jobban hallják egymást, mert Miranda folyamatosan dörömbölt az ajtón. – Engedd el őt!

– Erről ne is álmodj! – vonta össze a szemöldökét Christopher.

– Tégy kivételt, csak most az egyszer.  

– Mégis miért tennék? 

– Bevallom neked őszintén, Miranda már az első találkozásunkkor belopta magát a szívembe, de csak nemrégiben ébredtem rá igazán, hogy…

– Hogy belehabarodtál? Tudtam én, hogy valami nem stimmel veled. Ímmel-ámmal tetted a dolgod, nem voltál olyan készséges és engedelmes, mint azelőtt. Belezúgsz a csajomba, mégis hogy képzeled ezt? – csattant fel Christopher. – Úgy beszéltük meg, hogy a bizalmába férkőzöl, eléred, hogy bárhová kövessen téged – a cél érdekében még dugsz is vele –, aztán idehozod és átadod nekem. Ennyi volt a feladatod, se több, se kevesebb. Szerelemről szó sem esett.

– Ugyan mit tudsz te a szerelemről, te nyomorult korcs? – kiáltotta Eric. – Eleinte még magamnak sem akartam bevallani, hogy szeretem, de aztán egyre erősödött bennem az érzés, bár minden erőmmel harcoltam ellene. Megfordult a fejemben, hogy elviszem valahova külföldre, jó messze innen, ahová nem ér el a kezed, és ott bevallok neki mindent. De végül nem voltam képes megtenni, mert tartottam tőle, hogy ha megtudná, ki vagyok valójában, így is, úgy is meggyűlölne.

– És még jobban tartottál attól, ami akkor történne veled, ha elárulnál engem.

– Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Most azonban mégis azt kérem tőled, hagyd őt elmenni. Szerzek helyette annyi nőt, amennyit csak akarsz, százszor, ezerszer jobbakat. Szerintem nem is annyira szép, hogy érdemes lenne foglalkoznod vele. Smink nélkül csak egy szürke kisegér, sápadt és jelentéktelen…

Christopher pofon ütötte Ericet. – Még van pofád alkudozni velem, te gazember? Inkább kezet kellene csókolnod nekem azért, amit érted tettem!

– A tököm tele van már veled! – Eric elkapta nagybátyja nyakát és teljes erőből megszorította. Christophernek egyre jobban fogyott a levegője, de még volt annyi lélekjelenléte, hogy térdét a megfelelő magasságba lendítve ágyékon találja Ericet, mire az felüvöltött fájdalmában, és engedett a szorításon. Christopher lefejtette a nyakára fonódó ujjakat. Köpenye zsebéből kis kaliberű pisztolyt vett elő, s ráfogta unokaöccsére. – Ha nem maradsz nyugton, esküszöm, használni fogom! – szólalt meg rekedten. – Különben nem tudom, említettem-e már, hogy évekkel ezelőtt ügyvédi letétbe helyeztem az ellened szóló bizonyítékot. Ha gyanús körülmények közt, vagy erőszakos halállal halnék meg, a csomag azonnal útnak indul a rendőrségre, egy másolati példánya pedig a sajtóhoz, úgyhogy jobban teszed, ha nem emelsz rám kezet.

– Bocsáss meg, kissé elragadtattam magam – szabadkozott Eric –, ígérem, többé nem fog előfordulni.

– Ígéretekkel nem megyek semmire – morogta maga elé Christopher. – Na, indulás – terelte a háló felé Ericet –, nyugtasd meg Mirandát, amíg felöltözöm! Kevés dolgot utálok jobban a női hisztinél.

– Mégis hogy nyugtassam meg? Szerinted még hallgat rám, azok után, hogy kelepcébe csaltam és tálcán kínáltam fel neked?

– Ez már a te dolgod, fiacskám. Csinálj vele, amit akarsz, de ha nem hagyja abba a bőgést, mire visszajövök, megnézhetitek magatokat mind a ketten! – Christopher kinyitotta az ajtót és belökte a hálóba a fiatalembert, majd újra elfordította a zárban a kulcsot.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Bora Ildikó 25 történetét!


  • 1215 szerző
  • 801 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Bora Ildikó

A díva csókja

Műfaj

thriller

Rövid leírás / Beharangozó

A rendőrök Miranda lakásában helyszínelnek, élénk érdeklődéssel merülnek el a popsztár intim szférájában, csodálják bohókás ruhadarabjait és rózsaszín bútorait. Miranda és Andy nyugovóra térnek az elhagyott vidéki házban, az éjszaka folyamán nem más lepi meg őket, mint az őrült rajongó.

Rövid összefoglaló

A rendőrök Miranda lakásában helyszínelnek, megtalálják a fésülködőasztalon felejtett mobiltelefont. Az elhagyott vidéki házban éjszakázó Mirandát és Andyt meglepi az őrült rajongó, Ben Stokes.

Olvasási idő

9 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Bora Ildikó nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!