Marketingesként nem is tudom, miért nyavalygok ezen a témán – ilyen hosszan. Ugyanúgy, akárcsak az ügyfelekkel, csupán meg kellene találnom a megfelelő kommunikációs csatornát, ismernem kellene a nyelvezetét, hogyan szólítsam meg, és az igényét: mivel irányíthatom magam felé a figyelmét, hogy „vásároljon tőlem”.

Azazhogy kibírjon.

Mert itt indul. Még hogy „vásárolni”, feltankolni, nyakamon csüngeni, mint anno. Hajjj. Az a szőke buksi feje.

Igyekszem egyre gyakrabban magam elé képzelni. Amint kigúnyol, utánoz, nagyra tátja a száját, mivelhogy engem, mint nagyszájút kell ugye bemutatnia, eszembe kell, hogy jusson az a cserfes, édes, szöszke kis pofija a már akkor is dús ajkaival. Képet nem közölhetek, ne hülyéskedj, máris itt is az adatvédelem – és maga a gyerek (na idáig nem olvassa – ez mondjuk remek 😊)

Tehát melyik ponton csípjük el? 
Mit is akarjunk tőle?

Persze, hogy a cél, hogy ismét a nyakamon csüngjön…vagy? Ez is hülyeség? Oké. Nem kell csüngeni, csupán egymás szavain, mint valamikor, nem is olyan régen. 

Mikor adatik erre lehetőségem?

Ha éhes. Elcsépelt téma, a kamaszhoz akkor sikerül egy percre közelebb kerülni, amikor vonzza az illat, a hűtőnyitás zaja és ugyanúgy, akárcsak a kutyájánál, a zacskózörgés. Én viszont nem szeretném „kajával” magamhoz láncolni a fiam, egyrészt, mert nem hizlalnám fel csak azért, hogy a szeretet áramolhasson, másrészt pedig szintén hasonló okokból: ez zsarolás, ez egy „beetetés”nek bizonyuló „nyomulás”.
Akkor hogy?

Beszélgetéssel.
Ahhhh. Jahhhh. Pont. Pontosan velem fog beszélgetni, egyrészt miről, másrészt eleve baj van velem, hogyan is dobna meg storykkal, pláne amikor kérdezem. Úgyhogy nem kérdezek. Kivárok. Remegve, belül már tajtékozva, tényleg, mint anno szerelmes tinilány koromban: várom, hogy megszólítson.

És akkor: SEM ronthatom el. Elég egy hülye kérdés, vagy egy olyan válasz, amiből kiderül, fogalmam sincs, miről beszél…
Mert olyan is van. Egyszerűen van, hogy egy mondatból 6 szó ismeretlen. Nevetek rajta ilyenkor, kérdezem, lehetne-e másképpen – de nem. Oké öregem, nekem elég az is, ha látlak, ha hallak beszélni és felém fordítod a fejed. 

Még mit tehetek?

Rendelkezésre állok: bármikor. Lehet ez éjfél vagy éjjel 2 is. Kérdezitek, miért nem járok be reggel 8-ra dolgozni? Többek között ezért. Mindig itt szeretnék lenni. Elérhető szeretnék lenni bármikor, mert várom, mert hiányzik. Ha éjjel 1-kor jelenik meg, akkor akkor. Persze, kikergetem a szobából és helyreigazítom, hogy nem most van az ideje – azért mégiscsak meghallgatom, mert végre megszólít, engem keres! (gondolom már minden spanja alszik ilyenkor 😊)

Hogyan kapcsolódjak még?

Részt veszek benne. Mindenben, amit kínál. A hülye szlengekben, a fura ételekben, az életében: szerencsére a sport, ami kapcsán nem csak kísérhetem, hanem muszáj nekem logisztikázni. A legszebb élettér manapság. Na itt, beindul a csacsogás. Mindegy, mekkora a forgalom és hogy a fejem körbeforgatom, hogyan és mikor sávolhatok. Ő ekkor, mikor máskor: rázendít. A jó anya pedig örül, boldog, nem tajtékzik 😊

És egy kis hab a tortára: a tik-tok világa. 
Bármit is mondtok, részt kell vennünk ebben is. Mindent, amit küld, vagy mutat, megnézek, megpróbálom az ő szemével nézni és nevetni. Siralmas, szánalmas epizódok. De pszt, nem kell neki erről tudni! Velem van, én vele vagyok, együtt nézzük a hülyeségeket – ha azzal „kínál” meg, én vevő vagyok rá.

Nos, a vásárló irányítja a marketingest. De mindegy ez most. Én a vásárló ízlése szerint „termelek”, vagyok jelen. Amit a vevő kér: 100% teljesítem. 😊