Barion Pixel nuuvella

A kőszirten táncoló leány

Hol volt, hol nem volt, valahol a Hetvenhetedik tenger közepén, egy kiálló szirt tetején élt egy leány. Hogy s hogy nem, merről került oda, csak egyvalaki tudta. Díszes, smaragdzöld ruháján megcsillant a nap fénye, lenszőke hajával játszott a tengeri szél, miközben a kőszirten táncolt. Mert az a leány csak táncolt, és táncolt hosszú évek óta, amióta egy gonosz varázsló egy meggondolatlan tettérét megátkozta őt. Az átok addig tart, amíg egy királyfi, aki csak őrá vágyakozik, meg nem szabadítja. Így a leány csak arra vágyott, hogy végre eljöjjön érte az a nemes ifjú, aki ezt megteszi.

A Hetvenhetedik tengertől Háromszázharminchárom országhatárral arrébb, a leggazdagabb, legfényesebb királyságban élt egy vénséges vén király, akinek volt három fia. Két idősebbik gyermeke már megnősült, s hosszú évek óta boldog családi életet élt, azonban a legkisebbik fiát, azt az örök álmodozót, sehogy sem tudta megházasítani. Annak a szép, daliás ifjúnak se ilyen, se olyan lány nem kellett. Amikor az utolsó portrét is fanyalogva elhajította, azt mondta a felettébb szomorú és elkeseredett királynak:

- Édesapám, én láttam álmomban az igazit, akivel igazán boldog lehetek. Most, hogy tudom, egyik portrén sem szerepelhet, elindulok akár hetedhét ország ellen is, hogy megtaláljam őt.

- Jól van, édes fiam, Isten segítsen utadon - felelte a király. Reménytelenül bocsátotta útjára az ifjút, aki nem volt hajlandó, csak egyetlen tarisznyával elindulni a hosszúnak ígérkező útra.

Ment, mendegélt a királyfi, napokon, heteken át, mezőkön, ligeteken és csodás városokon keresztül, míg nem egy sűrű, sötét erdőbe ért. Már egészen ráesteledett, amikor belebotlott egy anyókába, aki hajlott hátán rőzsét cipelt, s úgy araszolt az ösvényen.

- Adjon Isten jó estét, öreganyám! - köszöntötte illendően. - Hadd vigyem én a terhedet!

- Fogadj Isten, édes fiam! - felelte az öreganyó, s hálásan nézett a jólnevelt királyfira. - Mi járatban erre, hol még a madár is alig jár?

- Én bizony nagy útra indultam, öreganyám. Meg akarom találni a világ legszebb leányát, akit álmomban láttam, s akivel igazán boldog lehetek - sóhajtott fel az ifjú. Még nem hagyta el őt a remény, hogy útja sikerrel zárul, de kezdeti lelkesedése már jócskán alábbhagyott.

- Hej, édes fiam! Ismerem én a te bánatodat, engedd meg, hogy segítsek rajtad, ahogy te is segítesz most énrajtam. Töltsd nálam az éjszakát, s reggel megkapod az útravalódat. - Az öreganyó szavai némileg fellelkesítették a királyfit, aki hetek óta nem aludt rendes ágyban.

Az öreganyó kunyhójában megvacsoráztak, s az ifjú a padláson, a puha szalmában olyan jóízűt aludt reggelig, mint otthon, a saját ágyában.

Reggel aztán az öreganyó, az ég se tudja honnan, előhozott egy ronda gebét, s a kantárát a királyfi kezébe nyomta.

- Tréfát űzöl tán velem, öreganyám? - kérdezte megilletődötten az ifjú.

- Nem, fiam. Ez nem akármilyen jószág, meglásd jó hasznát veszed - felelte az anyó, s azzal kunyhóstól, rőzséstől eltűnt, mintha ott sem lett volna.

Pislogott néhányat meglepetésében a királyfi, majd jobb híján elindult, kantárján vezetve a gebét. Ahogy mendegéltek az erdőn túli egyre zordabb, hegyesebb tájakon, a gebe megszólalt:

- Kedves gazdám, most már meguntam ezt a gebe ruhát, hadd vegyem át a másikat.

A királyfi meglepetten nézte, ahogy a gebe megrázta magát, s hamarosan egy aranyszőrű, díszes szerszámú, táltos paripa állt előtte, csillogó, ezüstös szárnyakkal.

- Na, édes gazdám, most már ráülhetsz a hátamra. - Amikor a felocsúdott ifjú már a hátán ült, ismét megszólalt: - Mondd csak, gazdám, hogyan menjek? Mint a szél? Mint a madár? Mint a gondolat?

- Mint a gondolat! - vágta rá a királyfi.

A táltos paripa megiramodott, s egy szempillantás alatt ott repültek a Hetvenhetedik tenger fölött. Miközben a ló a tengert kémlelte, ezt mondta gazdájának:

- No, királyfi! Hamarosan ott leszünk a te kedvesednél. Hanem én nem szállhatok le a sziklára, ahogy te sem, mert akkor mindannyian arra a sorsra jutunk, mint a leány: ítéletnapig ott fogunk táncolni a kőszirten.

- Akkor hogyan fogjuk elhozni onnan a szívem választottját? - kérdezte kétségbeesetten az ifjú.

- Ha már elég közel leszünk, akkor a kantárom segítségével lefordulsz a hátamról annyira, hogy elérd a leányt, s akkor húzd majd fel őt magadhoz a nyeregbe. - A királyfinak nem volt sok ideje gondolkodni a paripa utasításain, mert máris ott köröztek a kőszirt felett, amelyen egy csodálatosan szép teremtés táncolt fáradhatatlanul, maga sem tudta már, mióta.

Amikor a királyfi meglátta, rögtön tudta, hogy ez az a leány, akit álmában látott, s pontosan azt tette, amit a táltos paripa tanácsolt neki: amint elég közel értek a szirthez, lefordult annyira a nyeregből, hogy elérhesse a lányt, aki nyúlt utána, s engedte, hogy felhúzza őt magához a nyeregbe.

- Édes mátkám, boldogságom végtelen, most, hogy megtaláltalak. De leszel-e feleségem és társam életünk hátralevő részében? - kérdezte.

- Leszek, mert tudd meg, én is rólad álmodoztam, miközben az átok alatt egyre csak táncoltam a kőszirten - felelte, tekintetében őszinte szerelemmel a leány.

A táltos paripa visszarepítette őket a sűrű, sötét erdőbe, ahol az öreganyó kunyhója, mintha mindig is ott lett volna, állt azon a helyen, ahol köddé vált a királyfi szeme láttára.

- Öreganyám, visszahoztam a jószágodat! - kiáltotta az ifjú, miközben leemelte szíve választottját a nyeregből.

- Tiétek az már, ahogy a Hetvenhetedik tenger partján álló királyság is. Ennek a leánynak az apjáé volt, s csak arra várt népe, hogy királylányuk megszabaduljon az átok alól. Az a vén varázsló, aki elátkozta, abban a pillanatban vált porrá és hamuvá, hogy ez a leány a nyergedben ülve mondta ki, hogy feleséged s társad lesz, amíg csak éltek. - Az anyóka két tenyerét összecsapva válaszolt a királyfinak.

Így tudta meg az ifjú, hogy akit megmentett, a valaha volt legfényesebb ország királyának egyetlen leánya, ám az országon amióta a királylányt elátkozta, a gonosz varázsló uralkodott. Ahogy elérték az országuk határát jelentő első várost, a népük kitörő örömmel üdvözölte az új uralkodópárt. A lakodalomba meghívták az öreg királyt is, aki úgy táncolt, mintha újra húszéves lett volna, s képzeljétek: én voltam a párja!

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd brompton 16 történetét!


  • 1265 szerző
  • 861 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

brompton

A kőszirten táncoló leány

Műfaj

mese

Rövid leírás / Beharangozó

A királyfi, miután egyik hozzáillő királykisasszonyban sem találja meg azt, akit keres, hosszú útra indul, hogy megtalálja élete párját. Az úton éri néhány kaland, s ezek közepette, vajon megleli-e azt, akit keres?

Rövid összefoglaló

Mesés, fordulatos történet egy királyfiról, aki a boldogságát keresi, s egy leányról, akit elátkoztak és megmentőjét várja.

Olvasási idő

5 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni brompton nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!