Barion Pixel nuuvella

#7. Hello Again

Spotify lejátszási lista

FFigyelmeztetés!!! Ebben a fejezetben két lostprophets szám szövege is fel fog bukkanni. Talán tudjátok (talán nem), de a banda 2012-ben feloszlott, az énekes pedig börtönben ül, a világ legbrutálisabb pedofilbotránya miatt. Ne nézzetek utána, ha nem akartok álmatlan éjszakákat. Miért döntöttem úgy, hogy mégis felhasználom a dalszövegeket? Ez a regény 2008-ban, jóval a botrány kirobbanása előtt játszódik. A világ még szinte semmit sem tudott arról, így Dia sem, mi fog történni 2013 januárjában. A banda akkoriban fénykorát élte és az, hogy Dia mp3 lejátszóján fent voltak ezek a számok, teljesen normális és rendben volt. Ahhoz a gondolatmenethez, ahol megjelennek az idézetek, ez a két szám kellett. Próbáltam mást keresni, nem ment. Szóval ott vannak, a lejátszási listán helyettük egy tribute banda feldolgozása és egy instrumental szám szerepel. Nem kell meghallgatni, nyugodtan állítsátok meg vagy meg se nyissátok. Rajtatok áll.

Just gimme gimme, gimme, gimme.
Fried chicken.
Vision.  

Queen - One Vision (1986)

A stratfordi ház irodaszobájában Dia és Ramsey lepakolták a kabátjukat, majd átmentek a konyhába. A szűkös, kissé zsúfolt, de világos és tiszta helyiségben a tűzhely előtt egy vékony, barna hajú nő dudorászott a rádióból szóló szám dallamára. 

- Szia, Kriszta! - köszönt Dia.

- Ó, sziasztok! Hát megjöttetek? - A csinos nő odalépett hozzájuk. Arca felderült, melegséget és vidámságot sugárzott minden porcikája. Karjaiba zárta Roli húgát, majd Dia Ramsey-hez fordult.

- Ram, ő Kriszta, Roli barátnője.

- Szervusz, nagyon örülök! - Kriszta kezet nyújtott. Mosolya annyira széles és barátságos volt, hogy a fiú szokásos félszegsége rögtön csökkent valamelyest.

- Szia, én is örvendek!

- Na, üljetek le... Vagy nem is tudom, Ramsey, te mindenképp foglalj csak helyet, Dia, segítesz megteríteni? Szólok Rolcsinak, hogy megjöttetek! - A fiatal nő úgy tűnt, mintha rendkívül izgatott lenne.

A fiú eloldalazott Dia és Kriszta mellett, és gyorsan leült. Miután Roli barátnője kiment, halkan megkérdezte:

- Mindig ilyen?

- Többnyire. De nagyon jó fej, miért? - A lány tányérokat vett elő az egyik szekrényből.

- Persze, kedves, de olyan, mintha lenyelt volna egy rakás ceruzaelemet. - Ramsey elvigyorodott.

- Emmával néha Duracell nyuszinak hívjuk őt. - Dia visszafojtott egy nevetést. - Viszont Rolinak pont erre van szüksége. Nagyon be tud lassulni, de Kriszta mellett esélye sincs rá.

- Ezt nem nehéz elhinni. Régóta vannak együtt?

A lány nem válaszolhatott, a folyosóról mozgás és beszélgetés hallatszott, kisvártatva a konyha ajtaja kinyílt, Kriszta és mögötte Roli beléptek a helyiségbe.

- Szia, Ramsey! - A férfi automatikusan nyújtotta a jobbját.

A fiú felállt, kezet fogtak.

- Kérsz egy sört? - Roli a hűtőhöz lépett. - Szereted az Exportot[1]?

- Nem ismerem, de kérek, köszi.

- Dia, neked van vörösáfonyalé - tette hozzá Kriszta.

- Ó, de jó! Már nagyon rég ittam - csillant fel a lány szeme.

A fiúk és Dia leültek az asztalhoz, Kriszta pedig hozzáfogott a tálaláshoz.

– Csirkepaprikás van, nos... – Egy pillanatig habozott, minek is nevezze a tarhonyát angolul. Végül úgy döntött, egy ahhoz hasonló, ismertebb köretet mond helyette: – kuszkusszal. Ha tudtam volna, hogy jössz, akkor megkértelek volna, hogy hozz ki nekem egy nokedliszaggatót, mert azt itt nem kapni.

- Sajnálom, ez nem egészen tervezett dolog volt - felelte Dia.

- Nincs semmi baj, tészta-tészta, egyre megy - vonta meg a vállát a nő.

- Ez tészta? - Ramsey meglepve mustrálta a tányérjára tett tarhonya kupacot.

- Igen, nyolctojásos... Ez ilyen magyar dolog, a nokedli szintén - bólogatott Roli.

- Ó, azt hittem, valami gabonaféle, kuszkusz vagy valami hasonló. - A fiú a villájára próbált felsegíteni néhány szemet, de azok legurultak róla.

- Ez olyan, mint a spagetti tészta, csak össze van vágva apróra. - Dia is próbálta körülírni a tarhonyát.

- Á, értem! 

Közben a húsból és a szószból is került minden tányérra. A helyiségre csend telepedett, csak az evőeszközök halk koccanása hallatszott.

Ramsey is elmerült a számára új és különleges ízvilág felfedezésében. Még nem evett ilyesmit. Furcsa volt, hogy neki kellett kifiléznie a tányérjára tett csirkecombot, de nem bánta. A lengyel savanyúuborkát ismerte egyedül, ugyanakkor kissé meghökkentőnek találta, hogy rajta kívül senki sem bajlódik azzal, hogy azt is szépen késsel felszeletelje. Úgy tűnt, itt nem szokás evés közben beszélni, még Dia sem szólalt meg, pedig amikor kettesben ettek, szívesen dumált vele. Összességében finomnak találta az érdekesen fűszerezett ételt, jóllakottan dőlt hátra a székében, mikor a tányérja kiürült.

- Ez nagyon jó volt, köszönöm - szólalt meg, mikor a többiek is végeztek.

- Komolyan ízlett? Esetleg ennél még? Van bőven! - Kriszta már készült felpattanni, hogy repetát szedjen a vendégnek.

- Jaj, nem, dehogy! - bukott ki a fiúból. - Azaz... Köszönöm, nem kérek többet, tényleg nagyon finom volt, de tele vagyok.

Roli segített Krisztának összeszedni a tányérokat.

- Meséljetek, mit csináltatok ma? - a férfi megpróbált csevegő hangot megütni. Dia és Ramsey összenéztek, mindketten érezték, hogy kicsit erőltetett a kérdés.

- A belvárosban mászkáltunk, megnéztük a Holland Parkot, aztán elkezdett esni. Mire leértünk Emmáékhoz, már szakadt az eső.

- Ó, az a park gyönyörű! Rolcsi, el kell mennünk nekünk is valamikor megint!

- Jó, majd elmegyünk, amikor jobb idő lesz. - A férfi belekortyolt a sörébe.

Ramsey-nek feltűnt, hogy nem koccintottak az itallal. Azt gondolta, biztos majd vacsora után kerül sor rá.

- Nem akarok udvariatlan lenni, de ti nem szoktatok koccintani? - kérdezte. 

- Sörrel nem, bár... ha jól számolok, elvileg már lehetne. Vagy nem? - Roli Diára nézett.

- Ez csak legenda amúgy is, nem? - A lány hangja bizonytalanul csengett.

Roli egy pillanatra lehunyta a szemét, összeráncolta homlokát. Látszott, hogy rettenetesen koncentrál.

- Igen, legenda, de talán nem véletlenül tartotta vagy tartja mindenki. Elmesélem, miről van szó - nézett Ramsey-re a férfi, és belekezdett a történetbe.

A fiúnak nem nagyon volt ismerős Ferenc József neve, meg úgy maga a forradalom sem, de a történetből azt azért leszűrte, hogy a magyarok teljes joggal hanyagolják a sörrel koccintást, ha a legenda igaz.

A rövid történetet továbbiak követték, Roli könnyedén bele tudott lendülni a mesélésbe, de előzékenyen átváltott a II. Világháborúra, ami Ramsey számára már jóval ismerősebb terep volt.

Közben Kriszta és Dia halk beszélgetés és nevetgélés közepette elintézték a mosogatást.

- Nahát! Komolyan, mondod? - Roli lelkes-meglepett felkiáltására az asztalhoz visszatérő lányok összerezzentek.

- Miről maradtunk le? - kérdezte Kriszta.

- Csak arról volt szó, hogy Ramsey apja tengerésztiszt volt.

- Igen, az akadémián is tanított anyával együtt. 

- És most mivel foglalkoznak? - Roli érdeklődve tette fel a kérdést.

Dia aggódva nézett barátjára. Oké, a testvére nem tudhatja, hiszen a lánynak nem volt alkalma rá, hogy elmondja, mégis, roppant kínosan érezte magát Roli helyett is. Ramsey jókedve elpárolgott, komoran válaszolt:

- Meghaltak egy balesetben, amikor kicsi voltam. Engem a nagybátyám nevelt, neki lemezboltja van Camden Townban. Én is ott dolgozom, mióta befejeztem a középiskolát.

- Igazán sajnálom... - kezdte Roland.

- Az én hibám, említenem kellett volna, de nem volt rá lehetőségem - vágott közbe Dia.

- Ugyan már, nincs semmi gond. Előbb vagy utóbb szóba került volna valahogy - vonta meg a vállát a fiú. Arcán szomorkás mosoly jelent meg. - Beszéljünk is valami vidámabbról. Roli, te szereted a Stonest, ugye?

A zene könnyedebb, de ugyancsak izgalmas témának ígérkezett. Kiderült, hogy a fiúk érdeklődése nagyon hasonló, bár Roli a régi, klasszikusnak számító rockot jobban szereti, mint a modernebb irányzatokat. A beszélgetésbe Kriszta is bekapcsolódott, Ramsey neki is tudott érdekességeket mondani, hiszen a lemezbolt miatt elég sokat tudott arról, mi történik a zeneiparban.

Már kilencre járt, amikor a fiú a szemközti falra akasztott órára pillantott.

- Jesszus! Jól jár az órátok? - kérdezte, miközben a telefonjáért nyúlt.

- Igen. - Roli hátrafordult, hogy ő is megnézze, mennyi az idő. - Jé, nem is gondoltam, hogy már ilyen későre jár!

- Na ja... - motyogta a fiú. - Muszáj elindulnom, így is legalább egy órába fog telni, hogy hazakeveredjek. Köszönöm a vacsorát, nagyon jól éreztem magam.

- Nagyon szívesen! Örülök, hogy végre nagyobb adagot főzhettem - mosolygott Kriszta.

- Én örülök, hogy ilyen jót beszélgettünk. - Roli is felállt, hogy elköszönjön a fiútól.

Ramsey kezet rázott a férfival. Közben Dia a konyha ajtajához lépett.

- Majd én kikísérlek - mondta.

A fiú Krisztától is elbúcsúzott, majd Diát követve átmentek az irodaszobába. A lány odaadta neki a kabátját, ahogy átvette, ujjaik összeértek. Hogy a két doboz sör tette-e, azt Ram nem tudta, de mintha az érintéssel járó bizsergés erősebb lett volna, mint korábban. Erős késztetést érzett, hogy becsukja a szobácska ajtaját és megcsókolja a lányt, de végül, mielőtt még a tettek mezejére léphetett volna, a konyha ajtaja kivágódott és Roli kiviharzott a helyiségből. Ramsey önkéntelenül nézett hátra, ezzel a pillanat elveszett. Talán jobb is, talán nem ez a megfelelő hely és idő erre. Belebújt a kabátjába, és Diával együtt indultak a bejárati ajtóhoz.

- Hát akkor... Holnap találkozunk, igaz? - Dia félszeg mosolya mellett halvány pír jelent meg az arcán. A tekintetük találkozott, és a lány szíve kihagyott egy ütemet. Most úgy látta, sikerült észrevennie, amiről Emma délután beszélt. Talán mégis lehetséges, és valóban tetszik Ramsey-nek. A gondolatra úgy érezte, csak még jobban elpirul.

- Igen, holnap. Kilencre le tudsz jönni? - kérdezte a fiú.

A lány bólintott, majd búcsúzóul puszit nyomott barátja arcára.

- Vigyázz magadra hazafelé - mondta, majd hátralépett, és becsukta a rácsot.

- Úgy lesz. Holnap reggel az állomáson várlak - bökte ki Ramsey, miután felocsúdott. A puszi nagyon is váratlanul érte, már nem tudta viszonozni. A zöldes színű vasrács, mint valami otromba erkölcscsősz feszült közéjük. Búcsút intett, majd elindult a főút felé. Biztos, hogy csak Marylandre megy, ő még egyszer nem fog átmenni azon a randa bevásárlóközponton, az egyszer is elég volt.

×××

Mivel Roli nem sokkal Ramsey után elviharzott, mert valaki hívta, hogy az egyik házban gond van, Kriszta telefonját kérte el, hogy felhívhassa nővérét.

- Azt hiszem, igazad volt – mondta Dia Emmának a telefonba. Úgy érezte, muszáj elmondania, hogy miféle érzések kavarognak benne.

- Rambóval kapcsolatban? - kérdezte a nővére. 

- Igen. És most úgy érzem, bajban vagyok! Emi, nekem is tetszik, de nem tudom, mi a frászt fogok neki mondani, ha esetleg közeledni próbál! Még sosem voltam ilyen helyzetben, hiszen tudod! - Dia hangja nyafogóssá vált a kétségbeeséstől.

- Elég fáradt vagyok már, de igyekszek segíteni - kezdte a nővére. - Figyelj, a jó kapcsolat alapja az őszinteség és a bizalom. Szóval, ha szerelmet vall, akkor a legjobb, amit szerintem tehetsz, hogy elmondod neki te is, mit érzel és mi mindentől tartasz. Én majdnem elszúrtam ezt Joshsal. Nem mertem neki elmondani, hogy már megvan a repülőjegyem Pestre, hogy már félig össze vagyok pakolva. Aztán lebuktam, meglátta a jegyemet és megharagudott. Azt gondolta, hogy hitegettem, és joggal. Szerencsére sikerült elmagyaráznom neki, hogy nem erről van szó, de majdnem túl késő lett, és majdnem tönkretettem a kapcsolatunkat. Azt, hogy mi lett a vége, te is tudod. Vett magának is egy jegyet és hazajött velem, emlékszel? - mesélte.

- Persze. Mondjuk nem hinném, hogy Ramsey is ezt tenné, majd pár nap múlva megkérné a kezem a város főterén. Bármennyire is romantikus, azért ehhez még fiatalok vagyunk - sóhajtott Dia.

- Igen, de ahhoz, hogy őszinték legyetek egymással, nem. Úgyhogy mást nem tudok mondani. Anyuval nem akarsz erről beszélni?

- Egyelőre nem. Szerintem csak megijeszteném - felelte a lány. – Majd, ha hazamentem, ráér megtudni, akármi is történik köztem és Ramsey között.

- Igen, lehet, hogy egy pillanatig tényleg azt gondolná, hogy itt akarsz maradni egy fiú miatt. Talán valóban jobb, ha nem mondunk most neki semmit. Viszont ígérd meg, hogy nem csinálsz marhaságot!

- Azt Ram se hagyná, ebben egészen biztos vagyok - felelte Dia.

- Hú, ebbe nem akartam most belemenni, de egy férfi felelősségérzete bizony alább tud hagyni, ha szerelmes lesz és elhagyja a józan esze. - Emma hangja szokatlanul komollyá vált, húga egy pillanatra úgy érezte, nem is a nővérével, hanem az anyjával beszél. - Úgyhogy kérlek, légy észnél.

×××

Ram a vonaton ücsörgött, fáradtan dőlt hátra a kényelmesnek nem mondható ülésen. Az arcán még mindig érezte Dia ajkainak érintését, a puszit, amitől sikerült annyira zavarba jönnie, hogy még viszonozni is elfelejtette. Tulajdonképp mikor is kezdett a barátságnál többet táplálni Dia iránt? A kérdésre akkor sem tudta volna a választ, ha pisztolyt tartottak volna a fejéhez. Abban biztos volt, hogy ez az egész már korábban, az MSN-ezés alatt elkezdődött, még ha ez számára jelenleg abszurd is volt. Vajon, ha Dia nem lenne olyan szép, mint amilyennek látja, akkor is ugyanígy érezne most? Erre sem tudta a választ, remélte, hogy igen, hiszen ha tényleg már a csetelés alatt elkezdtek átalakulni az érzései, akkor nem csak a külsejébe szeretett bele. Azért egyáltalán nem bánta, hogy a lány csinos volt, legalábbis számára mindenképp. Egyáltalán nem hasonlított Gertyre, akiről kénytelen-kelletlen Stratford felé mesélt neki. Sokkal visszafogottabb volt nála, minden tekintetben, amit nagyon is értékelt. Persze, Ramsey valahol belül tartott tőle, hogy Diának szakadt farmere lesz, kiderül, hogy erőteljesen sminkeli magát, és amint szülői felügyelet nélkül marad, tetoválást, hajfestést és piercinget akar majd. És őszintén megkönnyebbült, amikor a fekete, bandás pólók, az összefirkált, kellően koszos tornacipője és a fura katonai táskája mellé a felsoroltak közül egyikre sem vágyott.

Gondolataiból telefonja csörgése szakította ki. Ki a frász kereshet ilyenkor? - gondolta, miközben kihalászta a szürke Nokiát a zsebéből.

- Szia, Dave! - köszönt vidáman. - Hogyhogy ilyen későn hívsz?

A vonal túlsó felén egyik barátja volt, az a fiú, akinek révén megismerkedett Gertyvel. Dave röviden elmesélte, hogy a barátnője nyaggatja Gerty miatt. A lány nagyon rosszul viseli a visszautasítást, és különben is, miféle másik lányról hadovál? Dave csak keveset tudott Diáról.

- Arról a magyar lányról van szó, akivel MSN-ezni szoktam. Most itt van Londonban, és... - Ramsey el akarta magyarázni a kialakult helyzetet, de barátja közbevágott.

- Haver, mi a jó anyám kínját akarsz te egy olyan csajtól, akit meghúzni sincs időd, hiszen tutira csak pár napra jött? Gerty sokkal elérhetőbb, és ha engem kérdezel, nagyon is formás!

Hát igen... Dave jóval közönségesebb figura volt, mint Ramsey. A középiskolában haverkodtak össze, nagyrészt a bulik meg a sörözések kötötték őket össze, más semmi. A kapcsolatuk inkább laza haverság szintjén maradt, nem alakult át igazi, őszinte barátsággá.

- Biztos, de nekem Gerty egyáltalán nem jön be! Dit pedig nem akarom „megfektetni”. Mármint... persze majd szeretném, ha... De a francba is, neked ehhez semmi közöd! Én se tudok rólad ilyeneket! - Ugyan barátja messze volt tőle, Ramsey mégis érezte, hogy elvörösödik.

- Nyugi, nem beleszólni akarok, csak hát... Jen nyaggat, Gerty a legjobb barátnője, és nagyon ki van készülve a történtek miatt.

A fiú szinte látta maga előtt Dave-et, ahogy kezeit megadóan felemelve hárít.

- Jó, hát sajnálom, de ez van. Gerty felnőtt nő, dolgozza fel. - Ramsey kezdett kijönni a béketűrésből. Mi a fenének kell őt még ezzel is szekírozni?

- Okés, felfogtam. Azért a Battersea Parkba jössz a bulira? Esetleg hozd ezt a csajt is.

- Meglátom még... - sóhajtott a fiú. - De most le kell tennem, át kell szállnom a metróra.

Hallowe'en éjszakáján a Battersea Parkban máglyás bulit rendeztek, amire úgy volt, hogy ő is megy. Amikor az egész először szóba került közte és Dave között, még nem tudta, hogy Di itt lesz aznap, így simán rábólintott a dologra, de most nem volt benne biztos, hogy jó ötlet lenne ebbe a társaságba bevinni a lányt. Nem szégyellte ő Dave-et és Jent sem, rendesek voltak, csak... Dia hozzájuk képest elég visszafogott volt, ráadásul fiatalabb is a többieknél. Ehhez most még hozzájött az is, hogy Gerty miatt Dave is tudja már, hogy neki Di tetszik, így, ha esetleg nem jönne össze vele, az elég gázos szituációhoz is vezethetne a buli során.

Közben valóban átszállt a metróra. Legalább fél órát kellet tovább utaznia, hogy végre hazaérjen. Addig bőven gondolkodhat ezen, bár Hallowe'en még olyan messze van! Hat nap hosszú idő, addig bármi történhet.

×××

Dia tudta, hogy korán fel kell kelnie ahhoz, hogy kilencre leérjen Suttonba. Hétkor ébresztette a telefonja, azt tervezte, hogy fél óra alatt összeszedi magát és szép csendesen lelép Roliék házából. A bátyjával előző este már nem találkozott, Krisztával viszont megbeszélte, hogy hová megy, és hogy hat körül igyekszik hazaérni, ha pedig bármi lenne, Ramsey tudja Roli számát.

Amennyire tudott, halkan készülődött. Gyuri, akivel, úgy sejtette, vasárnapnál előbb nem fog találkozni, hangosan húzta a lóbőrt a szomszéd szobában. Dia már egész jól hozzászokott a koncerthez, ahogyan fejben elnevezte a hortyogást. De már alig várta, hogy a metrón üljön és zenét hallgasson. Törölközővel a kezében, kócosan, de teljesen felöltözve lépett ki a szobájából, és a fürdőszoba felé vette az irányt.

Ahogy kinyitotta a konyha ajtaját, megtorpant. Egy számára teljesen ismeretlen férfi állt a tűzhellyel szemközt, a pultnak támaszkodva, és valami katonai lapot olvasott. A gázlángon egy rózsaszínű kotyogós trónolt, a pulton pedig egy üres csésze és egy nyitott pizzás doboz várakoztak.

- Jó reggelt! - köszönt halkan a lány.

- Jobbat! - A fiatal férfi nem nézett fel az újságból.

Dia becsukta maga mögött az ajtót, és az ismeretlenhez lépett.

- Dia vagyok, Roli húga.

Úgy gondolta, úgy helyes, ha legalább bemutatkozik.

- Tudom, ki vagy. - A férfi végre felnézett az újságból. Hangja és arckifejezése is teljes közönyt sugallt. Dia legalábbis próbálta így értelmezni a dolgot. Az érdektelenség alapvetően nem rossz. Vagy mégis?

- Nagyszerű... És téged hogy hívnak? - A lány elég furcsának érezte, hogy erre rá kell kérdeznie.

- Levi vagyok, Rolinak besegítek a ház-bizniszbe - felelte a férfi egykedvűen.

- Á, igen, mesélte, hogy már nem egyedül csinálja - bólogatott Dia.

Kínos csend. A lány egyik lábáról a másikra állt, szeretett volna átjutni a konyha másik végébe, ahonnét a fürdőszoba is nyílt, de a férfi eléggé elterpeszkedett és látszólag nem igazán akart változtatni a testhelyzetén.

- Ne haragudj, Levi, de szeretnék a fürdőszobába bemenni. Megkérhetlek arra, hogy átengedj? - szólalt meg végül a tőle telhető legudvariasabban.

A férfi nem válaszolt, csak egy bosszús sóhaj kíséretében leült az asztalhoz, szabaddá téve az utat.

- Köszönöm - motyogta Dia. Őszintén remélte, hogy újdonsült ismerőse nem lesz már a helyiségben, mire végez a mosakodással.

Sajnos tévedett, Levi a kávéját kortyolgatta, és a kartondoboz tartalmát, egy (feltehetőleg előző este vásárolt) szalámis pizza maradékát eszegette az asztalnál.

- Jó étvágyat! - A lány továbbra is próbált udvarias lenni.

- Mikor mész haza?

A kérdés váratlanul érte Diát.

- November elején.

- Ez biztos nem Roli ötlete volt. - Levi hangjából érződött, mennyire nem tetszik neki, a válasz.

- Valóban nem.

- Fura, mert ha az én húgom lennél, pont le is szarnám, hogy esetleg az édesanyám ekkora engedményt tesz. Eléggé úgy tűnik, mintha még jutalmat is kaptál volna, amiért rendkívül felnőttesen megléptél otthonról.

Dia köpni-nyelni nem tudott. Ugyan mi köze ehhez ennek az embernek? És milyen jogon beszél ilyen bunkón vele? Ő nem ártott neki! Oké, szinte biztosra tudta, hogy Roli szétkürtölte a házban, hogy kisebbik húga mit művelt, de azért ezt a támadást eléggé övön alulinak érezte.

- Még jó, hogy neked ehhez semmi közöd! - csattant fel, majd magára hagyta Levit. Az iroda-szobába érve már tudta, hogy jobb, ha elveti azt az elképzelést, miszerint eszik is valamit indulás előtt. A radiátorra terítette a törölközőjét, kabátot húzott, majd szimatszatyrával a vállán el is ment.

Miközben a vasútállomás felé vette az irányt, elővette a zenelejátszót a kabátja zsebéből. Némi fortyogás után, amit az összegubancolódott fülhallgató zsinórja váltott ki, végre elmerülhetett a zenében. Valamiért már önmagában az, hogy a gondolatait gitárok, dob és másvalaki hangja nyomta el, megnyugtatta. Mintha az énekesek helyette is kiüvöltötték volna magukból a frusztrációt, ami felgyülemlett benne. Most épp Levi és a vele folytatott vita miatti harag és idegesség párolgott el Diából akkordról akkordra.

„And maybe someday you will grow
Maybe someday you will know”[2]

Igen, tulajdonképp Levi nem tudja a teljes igazságot, ami borzasztóan idegesítő. Roli szemüvegén keresztül látja az egész helyzetet, ami miatt inkább a bátyjára kellene haragudnia. Azonban ez nem ilyen egyszerű, mert ennek a barom Leventének lehetne annyi esze, hogy magától is tudja: csak egy nézőpontot ismer. De úgy tűnik, nincs. De akkor neki, Kerekes Diának, ezt csak úgy tűrnie kellene?

„Are we meant to take the pain
Should we sit around and wait
Are we being saved
Or was I another lie you made to make us hate”[3]

Hát biztos, hogy nem! Legközelebb majd jól megmondja neki, hogy hová is menjen a hiányos tudásával! A Burn Burn végére sikerült elengednie a történteket. Ez tényleg terápiás - gondolta, miközben felszállt a Liverpool Streetre tartó vonatra. Az volt a terve, hogy ott száll át valamire, ami majd a Victoriára viszi. Már alig várta, hogy újra lássa Ramsey-t. Szerette volna, ha a fiú szemeibe nézve újra felfedezi azt a szikrát, amit tegnap este látott. Mert amíg nem látta újra, attól tartott, hogy talán csak odaképzelte azt, vagy csak a sör okozta, hogy másként nézett rá barátja.



[1] Export: a Carlsberg márkája, felső-közép kategóriás sör, Magyarországon nincs forgalomban.
[2] Lostprophets: Can’t Catch Tomorrow (Good Shoes Won’t Save You This Time) (Liberation Transmission, 2006)
[3] Lostprophets: Wake Up (Make a Move) (Start Something, 2004)

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd brompton 15 történetét!


  • 1261 szerző
  • 857 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

brompton

#7. Hello Again

Műfaj

romantikus

Rövid leírás / Beharangozó

2008 ősze. Dia tizenhat éves kamaszlány, a maga módján lázad, dacol, főleg az egyházi gimi szerinte buta szabályai és otthon az édesanyja szerinte túlzott szigora ellen.
Széthullott családjának egy része (a testvérei) Londonban él. A lány egy durvább otthoni veszekedés után úgy dönt, meglép otthonról, célba veszi a csodálatos világvárost, hiszen ha már lúd, legyen kövér. De nem a testvéreihez megy, hanem egy MySpace-en összeszedett angol fiúhoz, akit soha életében nem látott.

A történet nagyban kötődik a rockzenéhez, rendesen meghivatkozott salszöveg idézeteket tartalmaz, a fejezetek címe is egy-egy szám címe. Némely fejezethez Spotify playlist is tartozik, melynek linkje a fejezet elején lesz elérhető.

Rövid összefoglaló

Ramsey a stratfordi házban vacsorázik és megismerkedik a magyar konyha egyik remekével na meg a tarhonyáról is kiderül, hogy nem növény. Dia megismerkedik Roli legjobb barátjával. Van lejátszási lista.

Olvasási idő

17 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni brompton nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!