Barion Pixel nuuvella

#10. Hold Me Thrill Me Kiss Me

Spotify lista

SSo here I am, I'm trying
So here I am, are you ready?
Come on, let me hold you, touch you, feel you, always 

Blink 182 - Always (2003) 

Ramsey-vel madarat lehetett volna fogatni hétfőn. Nem késett, ráadásul olyan elánnal vetette bele magát az áruátvételbe, amire már régóta nem volt példa. Joe bácsi csak mosolygott magában. Szinte biztosra tudta, hogy unokaöccse érzelmei viszonzásra találtak. Nem kérdezett rá, úgy döntött, megvárja, hogy Ramsey magától mondja el. Tizenegy körül ment hátra a raktárba, ahol a fiú a tételes átvételt végezte.

- Hogy állsz, fiam?

- Egész jól. - Ramsey nem azonnal válaszolt, épp felvitt valamit a leltárt tartalmazó Excel táblázatba. - Figyelj, elmehetek kettőkor?

Joe bácsi végignézett a raktáron. A beérkezés nem volt nagy, viszont a tételes átvételt úgy csinálták, hogy az átvett termékeket azonnal a helyükre is pakolták. Egy embernek ez azért sokáig tartott, és az unokaöccse többnyire egyedül csinálta. Ez olyan feladat volt, aminél általában sorsot húztak, mert senki sem szerette igazán elvégezni. Viszont Ramsey meglepően jól állt, kettőre bizonyára be is fejezi. Nagybátyja nem azért nem válaszolt azonnal, mert ezt mérlegelte magában.

- Nem bánom, elengedlek.

- És... ha kihagynám az ebédszüneteket, akkor november negyedikéig elmehetnék minden nap kettőkor? - Ramsey tovább próbálkozott. 

Joe bácsi felsóhajtott.

- Na, ki vele, fiam, mi történt köztetek? Meg akartam várni, hogy magadtól mondd el, de a fene vigye el, hogy nem vagy képes erre, úgy kell kihúzni belőled mindent!

A morgolódás nem volt komoly, az öreg szemei mosolyogtak. Ramsey tudta, hogy ez a helyzet, jól ismerte már nagybátyját. Az öreg szemei csillogásában kíváncsiságot, hangjában megjátszott rosszallás érződött.

- Oké, elmondom... - A fiú nagy vonalakban vázolta a közte és Dia között kialakult helyzetet.

- Látod, mondtam én, hogy jobb az őszinteség. - Joe bácsinak már nem csak a szemei mosolyogtak.

- Igazad volt, tényleg jól tettem. Egyrészt megkönnyebbültem utána, másrészt meg ő is hasonlóan érez irántam. - Nem akarta elmondani, hogy a lány még sosem volt szerelmes, és ez, illetve a hazautazása valamelyest visszafogja őt attól, hogy szabadjára engedje az érzelmeit.

- Elmehetsz kettőkor minden nap. Az ember csak egyszer fiatal, és azt ki kell használni - felelte az öreg, majd sarkon fordult, és elment.

- Köszi, Joe bácsi! - Ramsey még utána kiabált. A tudat, hogy délután kettőig már nem sok ideje maradt, újabb löketet adott neki, hogy befejezze a tételes átvételt. Háromnegyed kettőkor végzett, már csak a kartondobozokat kellett elrendeznie, de úgy döntött, azt meghagyja kedd reggelre. Betolta őket egy félreeső sarokba. Az irodába benézett még, hogy szóljon a nagybátyjának, majd pontban kettőkor kiment az üzlettérbe. A kirakat üvegének túloldalán látta Diát, ahogy épp átkel az úttesten. Megszaporázta a lépteit, hogy mire a lány átér, már kint legyen a boltból.

***

Diát amikor meglátta Ramsey-t, ahogy kilép a lemezbolt ajtaján, már csak néhány lépés választotta el attól, hogy elérje a járdát. Szíve olyan ütemben dobolt a mellkasában, hogy a lány attól félt, még kiugrik onnét. Amikor végre már a járdára ért, Ram a karjaiba zárta őt.

- Csak erre vágytam, amióta tegnap elköszöntem tőled a ház előtt. - A metróalagút szele összekócolta a lány haját, így a fiút megcsapta a belőle áradó samponillat, miközben magához szorította.

- Azt hiszem, hogy én is... - Dia felnézett a fiú zöld szemeibe. - Az rendben van, hogy hiányoztál, pedig csak néhány órát töltöttünk külön?

- Persze. - Ramsey halkan felnevetett.

- Jó, jó, nevess ki, de azt hittem, hogy ez csak valami filmes klisé. - A lány lesütött szemekkel elhúzódott, pedig még szívesen maradt volna barátja karjai között.

- Ne haragudj, nem téged akartalak kinevetni. Inkább a helyzet az, amit viccesnek találok - mentegetőzött a fiú.

- Igazából csak zavar, hogy hülyeségeket kérdezek.

- Szerintem ez inkább aranyos. - Ramsey puszit nyomott barátnője arcára. - Viszont... Ettél már?

- Fejedelmi ebédem volt - vigyorgott Dia.

- Nocsak! - A fiú felvonta szemöldökeit.

- Krumplipüré párolt zöldborsóval és dinoszaurusz alakú rántott csirkemellel. Emma kölyökkonyháján ilyeneket lehet kapni, ha az ember jól viselkedik. - A lány nevetését elfojtva mesélt.

- Húha! – Barátja arcán széles mosoly terült el. - Hát őszintén szólva, nagyon irigyellek, amiért ilyen ínyencséget ehettél. - Ramsey kézen fogta Diát, és elindultak a legközelebbi zebrához. - Sajnos nekem kimaradt az ebédszünet, úgyhogy, ha nem bánod, nézzünk be a piacra. 

A Camden Market apró terén egymást érték a különféle büfék. A fiú egy mexikói ételeket kínáló kocsi előtt kígyózó sor végére állt be. Miközben várták, hogy Ramsey sorra kerüljön, Dia nézelődött. Kicsit messzebb, a tér másik végében mintha magyar zászlót látott volna.

- Mindjárt jövök - mondta, és sietős léptekkel átvágott a téren. Barátjának nem volt esélye megkérdezni, hová megy, vagy mit látott meg.

Néhány perc múlva már vissza is tért.

- Mit találtál? - kérdezte Ramsey.

- Egy büfét, ahol nincs sor, viszont biztos vagyok benne, hogy finom a kaja. - Dia csak mosolygott.

- Miért, mit árulnak? - A fiú már kitalálta, hogy mit fog kérni, és az előtte állók száma is jócskán megcsappant, ami miatt úgy érezte, nem akar már máshová átmenni.

- Lángost.

- És az mi? - Ramsey életében nem hallotta még ezt a szót.

- Ezt nem tudom elmagyarázni. De ígérem, van olyan finom, mint az az enchilada, amit eredetileg szerettél volna. - A lány tudta, hogy nem fog tudni rendesen érvelni az egyik kedvenc étele mellett.

Barátja egy pillanatig hezitált, aztán egy sóhaj kíséretében beadta a derekát.

- Na, jó...

A Camden Market végében álló lángosos bódé előtt valóban nem volt sor. Azon Dia már nem lepődött meg, hogy az árus magyar volt. Sajtos-tejfölöset rendelt barátjának. Gondolkodott rajta, hogy talán le tudna gyűrni egyet, de végül mégsem kért. Amikor meglátta a malomkerék méretű lángost, még örült is. Ekkorát nem tudna megenni semmi szín alatt.

- Mehet rá fokhagyma? - kérdezte az árus.

- Persze! - bólogatott a lány.

Hamarosan már egy köralakú asztalnál álltak, és Ramsey élvezettel ette a lángost.

- Anyám, ez király! - mondta két falat között.

- Ugye? - Dia mosolyogva figyelte, hogyan tűnik el a hatalmas adag rekordidő alatt. - Mi otthon kicsit másként szoktuk, ennek nincs krumpli a tésztájában, de anya tesz bele. Az még ennél is finomabb.

- Azt most nehezen tudom elképzelni.

Ramsey-nek az orra hegye is tejfölös volt, mire végzett az evéssel.

- Sajnálom, ezt nem lehet szépen enni - nevetett a lány.

- Csupa tejföl vagyok és bűzlök a fokhagymától, sajnálom. - A fiú mosolyától Dia úgy érezte, menten elolvad, mint az esőbe kitett kockacukor.

- Igen, itt is van még - mondta, miközben barátja orrához ért a papírtörlővel. Érezte, hogy arcába szökik a vér, ezért a mozdulat sutára sikerült. Tekintetük egy pillanatra találkozott csak, Dia gyorsan lesütötte a szemeit.

Ramsey szíve majdnem kiugrott a helyéről. Ez az a pillanat volt, de a fokhagyma miatt mégsem volt biztos benne, hogy jó ötlet lenne. Nem akarta ezzel elrontani a lány első csókját. A fenébe is a fokhagymával! - gondolta.

Dia megköszörülte a torkát.

- Viszont van egy jó hírem - mondta. Zavara valamit enyhült, de még nehezére esett a fiú szemébe néznie. - Tegnap este meséltem Rolinak arról a buliról Hallowe'enkor, és elenged. Azt még nem tudom, hogy mikorra kell hazaérnem, de szerintem, mivel tudja, hogy veled leszek, egészen tűrhető kimenőt jósolok magamnak.

- Én meg ma megdumáltam az öreggel, hogy amíg itt vagy, csak kettőig kelljen dolgoznom.

Közben elindultak a piac forgatagában. Ahogy a Covent Gardenben, úgy itt is rengeteg holmit árultak az ételeken kívül, csak nagyobb területen. Dia egy vintage stílusú karórákat árusító nő standjánál elidőzött. Nagyon tetszett neki az egyik bőrszíjas, fagyöngyökkel díszített darab.

- Ez nagyszerű! Akkor a délutánonként szabad vagy és találkozhatunk! - Szemei csillogtak az örömtől.

Ramsey figyelmét nem kerülte el, hogy barátnőjének mennyire tetszenek az órák, amelyek előtt ácsorogtak. Megjegyezte a stand helyét, és elhatározta, hogy a héten valamelyik délelőtt majd kilóg az üzletből pár percre.

***

Miután a piacot körbejárták, Camden Town utcáin sétálgattak kéz a kézben. A Regent's Park felé tartottak.

- Nekem kell egy kávé. Te is kérsz? - Ramsey a park bejáratától nem messze álló kis épület felé vette az irányt.

Dia úgy érezte, hogy a délelőtti latte, amit Emmával ivott meg, már sehol sem volt. Az éjjel felületesen aludt, mert Gyuri az egész éjszakát otthon töltötte, és természetesen horkolt, ahogy csak a csövön kifért.

- Jó ötlet, nekem is szükségem van rá.

Nemsokára már az ősszel nem annyira szép rózsakertben sétáltak, papírpoharakkal felszerelkezve. Bár aznap nem volt nagyon hideg, a lánynak jól esett a forró ital.

A fiú Dave-ről és Jenről mesélt neki, akik ott lesznek a Battersea Parkban, azon a bulin. Diának váratlanul eszébe jutott valami, és megtorpant:

- Te, és ha ott lesz az a csaj? - Barátja értetlen tekintetét látva, hozzátette: - Tudod, akiről meséltél, az a rámenős.

Ramsey szembe fordult vele, és magához ölelte.

- Ne aggódj Gerty miatt. - Mondta. – Úgy rémlik, el se jön.

Egészen közel voltak egymáshoz, a fiú kissé lehajolt, homlokuk összeért. A lány pillantása elidőzött Ramsey ajkain. Egy pillanatra elképzelte, hogy lábujjhegye áll, hisz akkor pont felérné, és akkor... De nem volt elég bátorsága hozzá, hogy tényleg megtegye. Talán ahhoz lenne, hogy egy egész kicsit közelebb húzódjon a fiúhoz.

Ram fejében hasonló gondolatok jártak. Ez megint egy olyan pillanat volt, és a kávé hatására már nem érezte magán a fokhagymát. Ugyan nem volt benne biztos, hogy már nem bűzlik, az, hogy Dia nem húzódott el tőle, valószínűleg ezt jelenthette. Amikor érezte, hogy a lány közelebb bújt hozzá, a szíve megdobbant. A fokhagymával kapcsolatos gondolatok kámfor módjára hagyták őt magára egy egészen más érzéssel. Kissé lehajolt, és megcsókolta Diát.

A lány úgy érezte, túlcsordul az érzelmektől. Százszor is megpróbálta már elképzelni élete első csókját, de soha nem jutott túl sokra. Oké, látott filmeket, olvasott könyveket, de egyik sem tudta vele igazán érzékeltetni, milyen is ez valójában. Amikor Ramsey reagált a mozdulatára, ösztönösen hunyta le ő is a szemeit. Az egész nem tartott tovább egy hosszú pillanatnál. Az ajkaik találkoztak, és Dia számára elnémult a világ. Egyszerre érezte a hideg ködszitálást, amitől a levegőnek esőillata volt, és ezzel egyidőben a forróságot, ami szétáradt a testében a csók hatására. Keze önkéntelenül csúszott feljebb a fiú nyakáról a hajába. Ramsey karjai körülfonták a derekát, kezei a hátáról a csípőjére vándoroltak. 

A fiú végül lassan húzódott el. Nem tolta el magától a lányt és nem engedte ki a karjai közül sem. Dia keze egy hosszabb, simogató mozdulattal tért vissza Ramsey vállára. Rövid ideig csak álltak így, egyikük sem szólalt meg. A lánynak fogalma sem volt, mit szokás ilyenkor mondani, a fiú pedig egész egyszerűen nem találta a hangját. Szerette volna újra megcsókolni Diát, újra érezni a lány kezeit a hajában, ajkait az ajkain. Szorosan magához ölelni őt, hogy a lehető legközelebb legyenek egymáshoz, elveszni a pillanatban, amit meg kellene állítani.

„In your eyes
The light the heat
In your eyes
I am complete”[1]

- Van ez a szám... - szólalt meg végül Ramsey. Megköszörülte a torkát, a hangját kicsit rozsdásnak érezte. - Meséltem neked már az SR-71-ról?

- Szerintem nem. - Dia próbált a furcsán, látszólag semmihez sem kapcsolódó, hirtelen feljött témára koncentrálni.

- Na, hát akkor majd a metrón mutatok neked egy számot, most eszembe jutott. Szerintem rajta lesz a lejátszómon, és azt hiszem, most már mindig rád fog emlékeztetni, és dallamtapadásom lesz tőle - mondta, majd mielőtt még a lány bármit válaszolhatott volna, újra megcsókolta. Ezúttal már nem olyan vigyázva, mint először.

***

Dia úgy érezte, hogy felhőkön ugrándozik, lábai sosem a talajt, sokkal inkább valami puhát, vatta-szerűt érnek minden lépésekor. Ez az érzés nem csak akkor volt vele, amikor Ramsey és ő éppen csókolóztak, hanem valamiféle alaphelyzetté szilárdult benne, amire csak ráerősített minden jó, ami épp körülötte vagy vele történt. 

Kedden délután Little Venice utcáin sétálgattak, a kanálisban úszkáló hattyúkat és kacsákat etették olcsó tósztkenyérrel, később a part menti korlátnak dőlve olvadt szét a fiú karjaiban. Sosem gondolta, hogy belőle ilyesmit válthat ki a szerelem. Mert most már biztosan tudta, hogy ez az érzés nem lehet más.

Emmának csak nagy vonalakban számolt be a dolgokról, Rolinak semennyire. Nővére inkább tudta őt megérteni, mint a bátyja. Azt azért neki sem részletezte, hogy milyen is Ramsey csókja. Szerencsére testvére nem faggatta őt.

Gyuri horkolásához viszont nem igazán tudott hozzászokni, fáradtan kelt szerda reggel is. A fürdőszobában megállapította, hogy a szemei karikásak. A tekintete megakadt Kriszta előhagyott sminkszerein. Miért is ne? - gondolta. - Csak egy egészen keveset. Csak hogy ne nézzek ki úgy, mint aki egész éjjel valami videójátékot tolt.

András nem volt pontos, kilenc után bő tíz perccel érkezett, amit a lány kivételesen nem bánt, mert a sminkeléssel bizony vacakolt egy darabig, annak ellenére, hogy tényleg csak egy keveset tett fel a korrektorból, ami sikeresen eltakarta a karikákat a szemei alatt, a szempillaspirálból, amitől hirtelen sokkal többnek és hosszabbaknak tűntek a pillái, és megpróbálta kihúzni a szemeit a szemceruzával, de az nem sikerült túl jól, ezért le kellett mossa, és újra felkenhette a korrektort meg a szempilla spirált. Nem is értem, hogyan képes Kriszta minden reggel öt perc alatt mestersminket varázsolni magára... - Elnyomott egy sóhajt.

Amikor Andrásnak ajtót nyitott, már kabátban volt, vállán ott lógott a szimatszatyor is, ezúttal nem gondolta, hogy a férfit be kellene engednie a házba.

- Szia! - köszönt vidáman.

- Szia! - András mosolya tökéletes Colgate reklám is lehetett volna. Dia azt azonban nem tudhatta, hogy a fiatal férfi észrevette a leheletnyi sminket, és az is feltűnt neki, hogy a lány szinte láthatóan ragyogott. - A rádió szerint kedvező időnk lesz, de azért nem árt váratlan esőzésekre számítani. Szóval úgy gondoltam, lemehetnénk Greenwichbe, aztán ha valóban jönne egy zuhany, bemenekülhetünk valahová. 

A lányt megmosolyogtatta a körültekintő meteorológiai szöveg.

- Ezt Londonban minden nap elmondják, nem igaz? - Mármint azt a részét, hogy "de nem árt esőre is számítani".

- De igen. Itt akár Meteorológus Mihály is elismételhetné minden nap, hogy a huszonötös szektorban betonoznak. - András ehhez annyira komoly képet vágott, hogy a lánynak egy pillanatnyi hatásszünetbe tellett, hogy rájöjjön, a férfi egy ismert videót idéz. Felnevetett.

- Naná! - felelte, mikor sikerült a nevetést abbahagynia. - Egyébként Greenwich jó ötlet szerintem is.

- Akkor ezt vedd fel, és ha lehet, egy hangyányit kevésbé erősen kapaszkodj belém, mint hétfőn. - A férfi átnyújtotta neki a bukósisakot.

Dia valamivel bátrabban ült fel András mögé, most már végig nyitva merte tartani a szemét útközben, de azért még mindig örült, amikor megérkeztek, hogy leszállhat a járműről.

A férfi már hétfő délelőtt elhatározta, hogy meghódítja Roli húgát. Elég tetszetősnek találta a lányt ahhoz, hogy ehhez hozzáfogjon, és az, hogy kevés ideje van rá, csak tovább fokozta a játék izgalmát. Mert ez az volt, semmi más. Csak egy skalp a gyűjteményben, és mivel ő jól nézett ki, ezért általában hamar megkapta, amit akart, így eszébe sem jutott, hogy kudarcot vallhatna. Az, hogy Dia sminkelve, feltűnően jó hangulatban fogadta őt, nagyon is jó előjel volt. Ugyan nem kérdezte meg a lánytól, hogy mennyi idős, simán tippelte tizennyolcnak, és a reggeli smink erre még rá is erősített. Azért egy kérdést még fel akart tenni ezzel kapcsolatban, hogy biztos legyen benne: Dia már nagykorú, vagy ha nem, hát legalább a küszöbén áll.

Könnyedén leparkolta a motorját a park bejáratától nem túl messze.

- Nem bánnád, ha útba ejtenénk a kávézót a parkban? - kérdezte a lány. - Ismered Gyurit?

- Joó Gyurit? Ott lakik Roliéknál, nem? Miért? - András összevont szemöldökkel nézett Diára. Hogy jön ez a kávéhoz?

- Csak annyiban, hogy úgy horkol, mint egy elefánt, és mindössze egy vékony fal választ el tőle. Gondolhatod, milyen jókat alszom. Ezért muszáj meginnom egy kávét, remélem tényleg nem gond. Kávézol egyébként?

- Már miért lenne gond? Persze, nagy kávés vagyok. De leginkább az íze miatt iszom, szükségem az nem igazán van rá. - felelte a férfi.

- Király. Amúgy... mit csinálsz itt kint? Mármint... mit dolgozol? - A lány érdeklődve pillantott a mellette sétáló férfira. Még mindig extrém módon jóképűnek találta, de az első találkozáskor érzékelt varázs már nem érintette meg, ezért könnyebben szólalt meg, nem érezte minden mondatát kínosnak, vagy túl kamaszosnak.

- Jelenleg a Sohóban dolgozom egy bárban. Pultolok. Elég strapás, mert ez egy éjszakai szórakozóhely, és péntektől hétfőig a belünket is kitapossák, a többi este meg rendezvények vannak, szóval... Nappal alszom valamennyit általában, ami sosem túl sikeres, mert zavar a fény, de legalább mindenhonnan elkések.

- Atya ég! Akkor most is ilyen kevés alvással vagy? - Dia hangja aggodalmat, arca megrökönyödést tükrözött.

- Igen, de nehogy most emiatt hazaküldj. Nem vagyok kialvatlan meg különösebben fáradt sem. Ha ez lenne a helyzet, üzentem volna Rolival, hogy halasszuk ezt, vagy gyalog jöttem volna, és DLR-ral jövünk le - mentegetőzött a férfi.

- Dehogy! Nem állt szándékomban ilyesmi. Felnőtt vagy, tudod a határaidat, nem akarom megmondani, mit csinálj. - A lány védekezően felemelte a kezeit.

- Oksa. Amúgy... most már nem féltél mögöttem, ugye? - Végre témát váltottak. Dia ennek nagyon örült, úgy érezte, a beszélgetés kezdett olyan irányt venni, amit különösebben nem élvezne.

- Még nem szoktam hozzá, az biztos, de valóban jobb volt, mint legutóbb. Akkor ezek szerint most nem szorítottalak túlságosan.

- Nem. Viszont múltkor mondtad, hogy haza kell menned. Megkérdezhetem, hogy miért? Persze csak ha nem érzed tolakodónak.

- Egyáltalán nem titok, be kell fejeznem a gimit. Utána valószínűleg így vagy úgy, de visszajövök - felelte a lány.

András a válaszból újabb, hibás következtetést vont le, és zöld utat adott magának, hogy megkezdje a hódítást.

- Á, értem. Nos igen, ha az ember valamit elkezd, azt jobb befejezni, az érettségi meg valóban fontos, még itt is kérik egy csomó helyen, csak hát nyilván lefordíttatva, ami plusz lóvé, de hát ez van. - Megvonta a vállát. - Nekem a pultoláshoz kérték, meg jól jött, hogy vendéglátói szakközépbe jártam, de egyébként modellkedni akarok. És most meg fogsz lepődni, de az ügynökségnél is kérték.

Diát csak részben lepte meg, hogy miféle karriert akar felépíteni a férfi. A külseje megvolt hozzá, valahogy mégsem gondolta, hogy egy külföldi ilyen babérokra akarjon törni itt. Tőle ez nagyon is távol állt.

- Hűha... Gőzöm sincs erről a szakmáról - mondta. - De drukkolok, hogy sikerüljön befutnod.

- Köszi! A küszöbén állok, mert hát hétfőn egy fontos fotózásra mentem, amikor téged is elvittelek Honor Oakra. Még a héten várható eredmény, és ha minden jól megy, akkor lesz egy jó szerződésem és felmondhatok a Sohóban. Alig várom. - Andrásból egy nehéz sóhaj szakadt fel. - Akkor kivehetek egy saját lakást is, és nem kell másokat kerülgetnem. Ne érts félre, amit Roli csinál a házazással, nagyon jó dolog és baromi hasznos annak, aki spórolni akar, kvázi ugródeszka. Csak nem mindenki fogja fel ennek, és van, aki már évek óta nála lakik, miközben nem is jut semmire.

-Igen, ezekről hallottam, hát... Én sem ebbe a körbe szeretnék tartozni. - Dia arra gondolt, hogy tulajdonképp, ha minden jól alakul, neki nem is kell majd Rolinál laknia, hiszen Ramsey-vel összeköltözhetne. Ha arra gondolt, hogy mennyivel több időt tölthetnének akkor együtt, a szívét melegség árasztotta el.

- Hú, tudod, ennek örülök. Én ki akarok ebből törni, és király, hogy te is.

Közben elérték a domb tetején álló kávézót. Néhány babakocsit tologató anyukán kívül nem volt más vendég. Hétköznap lévén turistából is kevesebb jutott a parkba. A kávékat elvitelre kérték, és visszasétáltak a dombtetőn, az obszervatórium mellett kialakított, korláttal határolt kilátószerű részre. A Queen's House és az Old Naval Royal College mögött London üzleti negyedének panorámája tárult eléjük az Uborkával és a többi modern felhőkarcolóval. Dia számára ebben a látképben benne volt minden, amit a világvárosról el lehetett mondani: a régi épületek keveredése az újakkal, a rengeteg zöld terület, mely felszabdalta a várost, és a Temze. A történelem és a modern technológia egy képben volt előtte, ami egyszerre volt lenyűgöző és abszurd.

- Neked van testvéred? - A lányból csak úgy, kíváncsiságból bukott ki a kérdés.

- Nincs, én egyke vagyok. Szüleim egyetlen reménysége és szemük fénye. Különösen az apámé. - András arcán egy pillanatra grimasz jelent meg. A szarkazmus szinte testet öltött szavaiban.

- Az apámmal nekem is elég szar a viszonyom - húzta el a száját a lány is.

- Az enyém azt remélte, hogy a vendéglátóipari után szépen elmegyek egy jónevű hévízi étterembe felszolgálónak, felküzdöm magam a ranglétrán, és kemény munkával, a hagyományos módon megteremtek magam köré mindent, ahogy ő is tette, igaz, ő vízvezetékszerelőként. Hát, nem ez lett: dolgoztam otthon a szakmámban, de minden percét utáltam, ráadásul elég gáz volt a fizu is. Inkább leléptem, sokkal jobban jártam. Nem akarok hazamenni sem. Itt sokkal több lehetőségem van. A modellkedés amúgy is mindig sokkal jobban érdekelt.

- Honnan jött ez? - Dia nem akart a saját apjáról beszélni, ezért inkább terelte a témát.

- Anyám egyszer azt mondta, hogy egészen kiskoromban is szerettem, ha képet csináltak rólam, és nem volt nehéz összerakni egy-egy albumot. Később, amikor suliba jártam, állandóan kiválogattak mindenféle fényképezkedéskor, hogy én olyan szép kisgyerek vagyok, beleillek ebbe vagy abba az elképzelésbe, hirdetésbe, amit a suli faliújságjára raktak ki, meg ilyenek - magyarázta. - Aztán ahogy kamaszodtam, azt vettem észre, hogy sokan, akik emiatt cukkoltak, azért tették, mert furcsának találták, hogy én ezt élvezem is. Szóval... Valamiért én szívesen állok be a kamerák elé, nem érzem magam feszélyezve.

- Akkor inkább fotómodell akarsz lenni, ugye? Nem az, aki a kifutókon mászkál a bemutatókon.

- Igen, a kifutózásra amúgy is nagyon kevés esélyem van szerintem - bólogatott András.

- Értem. Ez nagyon érdekes. Akkor lehet, hogy egyszer híres leszel, és kiplakátolják veled a fél várost.

- Én inkább csak azt szeretném, ha az anyagi biztonságomat meghozná ez a munka. Meg később, amikor majd családot alapítok, akkor az övéket is, meg ha kell, akkor tudjam támogatni a szüleimet. Főleg anyát. Apa nem igazán érdekel, de anya miatt nyilván sosem hagynám cserben őt sem. - A férfi nem grimaszolt, de a hangjában némi kelletlenség érződött. - Neked miért rossz a kapcsolatod az apáddal?

Dia nyelt egyet. Nem igazán akart erről beszélni, de úgy tűnt, nem fogja tudni kikerülni. Úgy döntött, csak keveset árul el, annyit, amennyit feltétlenül muszáj. András sem mesélt nagyon sokat, úgyhogy neki sem szükséges.

- Apa és anya elváltak, amikor nyolcéves voltam, ami önmagában nem lenne gond, de apa mindig is nagyon türelmetlen ember volt, ráadásul a válás után nem igazán foglalkozott velem, emiatt eléggé eltávolodtunk egymásról, és ha szükségem van a segítségére, akkor igyekszik lerázni.

- Sajnálom, ez sem jó kombó. Különösen a lerázás. A válás még jól is elsülhetett volna talán, nem? - András belekortyolt a kávéjába.

Dia visszagondolt azokra az időkre, amikor az apja és az anyja még együtt voltak. A rengeteg veszekedésre, kiabálásra, amit a testvéreivel együtt hallgathattak szinte naponta. Főleg az apjuk kiabált, Leonóra inkább csak határozottan válaszolt a férjének, de akkor sem voltak ezek túl jó emlékek. A válással és azzal, hogy az apjuk elköltözött, ez megszűnt, otthon csend és nyugalom lett, amit néhány évvel később már az bontott meg, hogy ő veszekedett az anyjával.

- Tulajdonképp igen - válaszolta végül. Nem volt büszke a saját kifakadásaira, ezért azokról inkább hallgatott.

- Az én szüleimnek jó a házasságuk, csak valahogy én nem passzoltam igazán soha a családi képbe, de már nem zavar ez sem. Huszonkét éves vagyok, elszakadtam tőlük, és valahogy azóta sokkal szabadabbnak is érzem magam. Ugye... Azért, te nem menekülni jössz ide? - kérdezte.

A lány megrázta a fejét. 

- Én egyetemre vagy dolgozni akarok kijönni. Aztán hogy mi lesz később, még nem tudom. Messzinek tűnik még ez az egész.

- Remélem, összejön valamelyik.

A kávé elfogyott, és a délelőtt is lassanként eltelt. András mesélt még neki a terveiről meg arról, mi mindent csinál egy fotómodell, milyen szerződést lenne jó majd elérni. Aztán arról beszélgettek, hogy a férfi akar majd egy kutyát, valami kistestűt, mert otthon is volt neki, és hiányzik az a fajta szeretet és barátság, amit akkor megtapasztalt.

Diának nagyon is szimpatikus volt az, ahogyan András beszélt, az érvei, a jól átgondolt karriercél... Tetszett neki, hogy a férfi tudja, mit akar az élettől. Bárcsak ő is tudná, hogy Ramsey-n kívül mire vágyik!

Dél körül lesétáltak a Temze partjához, és egy másik kávézóban vettek harapnivalót. András ragaszkodott hozzá, hogy meghívja a lányt, hiszen neki már mégiscsak saját keresete van. Dia szabadkozott egy darabig, de látva, hogy újdonsült barátja hajthatatlan, végül beadta a derekát.

- Ráérsz holnap délelőtt is? - kérdezte a férfi, mikor a Cutty Sarkról elnevezett DLR megálló elé értek. András szívesen felvitte volna Diát Camdenbe, de a lány ezt semmiképp sem akarta. - Jó volt veled beszélgetni, ha neked is van kedved, folytathatnánk.

A lány jól érezte magát, mindaz, amit megtudott a férfiról, csak még inkább szimpatikussá tette, és úgy tudta, hogy András csak barátkozni akar, könnyedén rábólintott a másnap délelőtti találkozóra. Először megnézte az állomás előterében kifüggesztett térképen, hogyan jut el a legkönnyebben Camden Townba, majd miután még egyszer búcsút intett Andrásnak, elindult a mozgólépcsőn a peronokhoz.



[1] SR-71 – In Your Eyes (Here We Go Again, 2004)

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd brompton 23 történetét!


  • 1293 szerző
  • 881 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

brompton

#10. Hold Me Thrill Me Kiss Me

Műfaj

romantikus

Rövid leírás / Beharangozó

2008 ősze. Dia tizenhat éves kamaszlány, a maga módján lázad, dacol, főleg az egyházi gimi szerinte buta szabályai és otthon az édesanyja szerinte túlzott szigora ellen.
Széthullott családjának egy része (a testvérei) Londonban él. A lány egy durvább otthoni veszekedés után úgy dönt, meglép otthonról, célba veszi a csodálatos világvárost, hiszen ha már lúd, legyen kövér. De nem a testvéreihez megy, hanem egy MySpace-en összeszedett angol fiúhoz, akit soha életében nem látott.

A történet nagyban kötődik a rockzenéhez, rendesen meghivatkozott salszöveg idézeteket tartalmaz, a fejezetek címe is egy-egy szám címe. Némely fejezethez Spotify playlist is tartozik, melynek linkje a fejezet elején lesz elérhető.

Rövid összefoglaló

Ramsey megismerkedik a lángossal. Igen, Londonban lehet ilyet kapni, vagy legalábbis 2014-ig biztosan volt a camdeni piacon egy magyar lángosozó. De más is történik, ami legalább ennyire izgalmas, viszont a lángos, az akkor is fontos momentum. :D

Olvasási idő

21 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni brompton nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!