Arcod plakát,
hajnalban felragasztják,
s kisimult képed nézi az utcán,
ha felkel, a Nap,
mely előbb lassú meleggel
köszönt, majd délben már
égeti arcod.
Gyerekek bajuszt rajzolnak,
ismeretlenek
szavakad írnak rád,
de a madarak hangja,
s röpte vidít.
Majd vihar jön,
s az esőtől
hólyagos lesz,
felpüffed a papír,
s estére helyenként lemállik.
Otthon a tükör előtt állsz,
s nézed ezt az esőáztatta,
napszítta, összegyűrt arcot,
s valaki mögötted állva szól:
olyan szép vagy.