Mi lesz majd az igen után, ha letelnek a mézeshetek?
Mikor jönnek a csekkek, a túlórák, a sarokba dobott koszos zokni.
A fáradtság, a fejfájás, a nem kívánom a szexet ma este. Se.
A megint kritizál az anyósom, az anyósod.
A hatalom megosztása: kinél legyen a távirányító?
Mikor majd jön a gyerek. Vagy nem jön.
A szótlan összebújások a lusta vasárnapokon.
Mikor már kifehéredett a bőrünk a karikagyűrű alatt.

Neveljük majd egymást, letörünk szarvakat? Vagy felteszünk?
Vagy békésen lemondunk, kompromisszumokat kötünk?
Szeretjük egymást, de attól még nem megy simán minden,
Mert te te vagy én meg én?

Nekifeszülünk egymásnak, meg akarjuk változtatni a másikat?
Veszekszünk, aztán inni kezdünk, csöndesen nyelni,
egymásnak háttal aludni, hazudni, tilosban járni,
kikacsintani, félrelépni, talán ok nélkül is,
és szépen lassan elhidegülni, elfelejteni a mézesheteket?

Vagy együtt öregszünk meg, mindig fogjuk majd egymás kezét,
még álmunkban is, mint a vidrák?
Örökké segítesz majd levenni a felső polcról a lisztet,
kisöpröd az arcomból a kósza tincseket,
elfogadsz úgy is, hogy felszedtem néhány kilót,
és nem nevezel lusta, kövér disznónak,
csak kedvesen megcsipkeded az úszógumimat?

Akkor is adsz egy falatot a kajádból, ha kiporcióztad a húst, a zöldséget,
és különben is utálod, ha beleesznek a tányérodba?
Főzöl nekem zacskós levest, amikor beteg leszek?
Addig csiklandozol és piszkálsz,
amíg be nem gurulok, hogy most már elég legyen?

Akkor is szeretni fogsz, ha már megereszkedik a mellem,
és egy kicsit házsártos is leszek talán?
És én szeretni foglak, ha te morogni fogsz,
és nem mondod el, mi bánt, mit érzel,
csak járkálsz fel-alá, mint a ketrecbe zárt oroszlán?
Ha minden csak falra hányt borsóleves lesz,
akkor is fogjuk azért szeretni egymást?

Én igazán nem tudom, hogy mi lesz,
csak forgatom a karikagyűrűt az ujjamon,
kezd fehéredni alatta a bőr.
Belém égtél, akármi is lesz.
Nem akarok második feleséget neked.