Barion Pixel nuuvella

Btk.

Ha már én porondon voltam, és kérdéses megítélésű lett a múltam, akkor azért némi magyarázattal is tartozok a sötét foltjaimat illetően, és a bíráim jellemét is bemutatnám. Persze nem azért, hogy valamiféle intézkedést szorgalmazzak, hanem azért, hogy az egykori meghurcolásom egy kicsit más fénybe helyezzem, és elmeséljem, hogy milyen is a nagy magyar igazságszolgáltatás. Helyenként.

Az elején kezdem. Munka és jövedelem nélküliként, nem is tudva a közmunkaprogramokról tengettem a napjaim. Illetve akkoriban ajánlhattak ilyesmit, de elvből elutasítottam mindent, ami kevesebb fizetéssel járt volna, mint a korábbi munkabéreim. Veszekedtem a volt feleségemmel az élelmezésemet szolgálni hivatott napi 2-300 Ft megszerzése miatt, amit egy meggondolatlan döntésem következtében voltam kénytelen elkérni. Két gyerek után járó családi pótlékról döntöttem úgy, hogy házasok voltunk, de külön éltünk, és fenyegetett a végrehajtás, így úgy döntöttem, hogy nem lenne jó, ha a bankszámlámra érkező pénzt is elvonnák, inkább a feleségem igényelje meg. Persze ennek az lett a következménye, hogy az addig élelmezésemre még elégséges tízen pár ezer forint kikerült a rendelkezésem alól. Kétségbe voltam esve, mert éhes voltam, pénzem nem volt, így bementem az akkor még feleségemnek minősülő házastársam munkahelyére, a helyi polgármesteri hivatalba. Nekem természetes lett volna, hogy a hiteltörlesztéseit kihagyva inkább nekem juttasson némi aprót, de neki nem volt az, így felháborodva elutasított. Szóbeli vitatkozásunk is volt, végül kaptam étkezési utalványt, meg valamennyi aprót, talán egy ezrest is, már nem emlékszem. Távoztam, de valamiért visszafordultam. Méltatlankodásomnak akartam volna még hangot adni, hogy hihetetlen, hogy nagyjából tízezer forintból kihozom a havi kiadásaimat, és ezért is veszekednem kell, nem tarthatok igényt házastársként ennyi segítségre. Igaz, hogy rezsim nem volt, mert a villanyt már 12 ezer forintos tartozás miatt kikötötték, nyár volt, így gázszámla sem volt, és stoppal jártam be a közeli városba, meg kerékpárral, amikor nem volt lyukas. Egészen jó testsúlyom volt akkoriban. A menü Tesco-s kenyér volt, a 100 Ft-os kilós, egy 120 Ft-os táblás csoki, és más nem. Néha lisztet vettem, meg élesztőt, és feltét nélküli pizzát sütöttem. De a lényeg, hogy visszamentem méltatlankodni. Lehet, hogy rosszul emlékszem, és aznap csak a megspórolt pénzem, és az étkezési utalványom volt, és a feleségemmel nem is találkoztam, de a lényeg, hogy szembetalálkoztam a polgármesterrel, akire hihetetlenül féltékeny voltam. Pont olyan fickónak néztem, aki kikezd másokkal. Akkoriban az állandó feleségemtől való kéregetés miatt érzett méltatlanságom jeleként leköpködtem a hivatal előtt álló kocsikat, de ilyen csak párszor volt. Viszont amikor a polgármesterrel szembe találtam magam, és közölte, hogy nincs a feleségem bent, menjek el, ne problémázzak, akkor nagyon elkapott a düh, egészen kétségbe estem, hogy megszűnik majd minden pénzforrásom, hiszen képes letagadtatni is magát. Hát valami szidalmat válaszoltam a polgármesternek, és elé köptem. Majd távoztam.

Nem tudom, hogy ez garázdaságnak számít-e, de szerintem politikai véleményt fejeztem ki, igaz féltékenységtől vezérelve, de a lényeg ugyanaz. Viszont alig értem az utca végére, ahonnan a stoppolás helyére mentem volna, jöttek a falu rendőrei, és igazoltattak. Elmondták, hogy valaki köpködött a hivatalban, kérdezték, hogy nem-e tudom, hogy ki lehetett. Mondtam, hogy fogalmam sincs róla. Megnézegették az igazolványom, majd visszaadták. Kérdeztem, hogy minden rendben, mehetek-e. Azt felelték, hogy igen, mehetek. Mindez a felső buszmegálló mellett történt, és a beszélgetéseinket meghallva az utcára jött az egykori bőrös felesége, vagy nem tudom, hogy kije, de kiderült, hogy az egyik intézkedő rendőr közeli hozzátartozója. Közbe is szólt, ajánlgatta a rendőröknek, hogy vigyenek be engem, de csak csóválták a fejüket. Ekkor kérdeztem, hogy végeztünk-e, és igen volt a válasz. Már vagy 30 méterre eltávolodtam, amikor még utánam kiabált a nő, aki pont úgy nézett ki, mint a lecsap csapat című film főszereplője, csak hát a jelleme meg se közelíti a színésznő jellemét. Az kiabálta, hogy menjek csak, már vár a nem tudom milyen doktornő. Meglepődtem, mert nem emlékszem a névre, de azt tudom, hogy ismertem a doktornőt névről, jártam a városi kórházba egy másik orvoshoz, ott volt az ő rendelője is. Mindjárt átfutott a fejemen, hogy akkor ezek szerint a kövér nőt ez az orvos kezeli. Majd messziről bemutattam neki. Bátor voltam, túlzottan is, mert már végeztem az intézkedéssel, és mert csak a véleményem fejeztem ki egy rosszindulatú járókelő felé. Persze hiba volt. Még harminc métert tudtam megtenni, kiértem a temető mellé, ott szoktam stoppolni, pont úgy, hogy a főúton közlekedők is meg tudjanak állni, és a faluból érkezők is odakanyarodhassanak.

Mellém gurultak a rendőrök, akik a kémnő biztatására valamit még akarhattak. Hát megbilincselni akartak volna. Mondtam, hogy szó se lehet róla, nem csináltam semmit, de erősködtek, hogy de bizony bevisznek. Dulakodtunk, leültem a földre, hogy ne tudjanak megbilincselni. Ez persze hiba volt, mert a nyilván disznóvágásokhoz szokott erősebb rendőr lefektetett, rám térdelt, mint ahogy a disznóra szokás, hogy ne tudjon elmenni, és a számba csimpaszkodott, hogy a fejemet is hátrafeszíthesse. Ezt is pont úgy, ahogy a disznót szokás a szájába akasztott dróttal kifeszíteni. Hogy miért volt fontos a számat feszegetni, és koszos, mosdatlan kézzel egyáltalán belenyúlni, azt el se tudom képzelni. A kezemmel kellett volna valami csinálni, nem a számmal. Fuldokoltam, és arra gondoltam, hogy a számból kivenné a rendőr a kezét, ha ráharapnék. Nem gondoltam arra, hogy a fogaim némelyikénél a tömés körül már letöredezett a zománc, és a megmaradt rész éles lehet. Közepes erősséggel ráharaptam az újra a számba. Lett is eredmény, mert kivette a rendőr a számból a kezét.

Persze a bilincselést nem tudtam elkerülni, be is vittek.

Mindezt nem azért írtam le, hogy szépítsem az akkori dolgaimat, csak sérelmesnek tartom az egész dolgot, és minden azt követő dolgot.

A rendőrök egy civil, és a tetejében egy hozzátartozó biztatására, illetve lényegében utasítására intézkedtek másodszor, hogy egy őt ért sérelmet, a bemutatást megtoroljanak. Ez, a civil utasítására történő intézkedés Btk-beli bűncselekmény. Nem tudom, hogy pontosan melyik, de amikor végrehajtóként dolgoztam, akkor olvastam róla. A lényeg, hogy nem én voltam az, aki elkövetőnek minősült. Az ügyész, aki annak idején ismertette a vádat, nagyon hanyagul végezte a munkáját, hogy nem vette észre ezeket a körülményeket, és azt a tényt, hogy nem csak úgy random haraptam meg a rendőrt, hanem egy disznóvágás alanyaként a számat feszegető újat haraptam meg, főleg azért, hogy a fuldoklást elhárítsam. De az ügyben azt is megvizsgáltam volna, hogy van-e benne kényszeres gyűjtögető, aki borítékostól gyűjti a bélyeget. Tértivevény, és csekk nélkül természetesen, ami szintén törvénytelen. De ezt inkább visszavonom, mert ugyan le tudnám tesztelni, de mégse vagyok meggyőződve erről.

Szokás mondani, hogy ha megdobnak kővel, akkor dobd vissza kenyérrel. Nem is reagáltam pont ezért a nyilvánvaló törvénytelenségekre, meg védekezni sem szeretnék úgy, hogy másokat bemártva tegyem ezt, de mégis számomra okoztak az érintettek maradandó hátrányt, meg az én jellememet minősítették oktalanul.

Viszont legalább az érintett rendőrt megkérdezném, hogy utasításra cselekedett-e, és aki utasította, az doktornő páciense-e, és szerinte ezt honnan tudhatom, ha meg se mutatta nekem egy olyan papírját sem, amiből mindez kiderülhetne. Persze biztosan kimagyarázná magát, de mindegy. Én elmondtam az én nézőpontomból a valódi történéseket, és az a véleményem, amit a történet elején megállapítottam. Ja, és még a polgármestert is megkérdezném, hogy mi motiválta, amikor feljelentést, vagy ki tudja mit tett. Védeni próbálta a napi 300 Ft-os pénzelfolyást, vagy mi is volt a célja?

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Carl Peter Bowman 171 történetét!


  • 1212 szerző
  • 798 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

nem fikció

Rövid leírás / Beharangozó

Nem minden fekete vagy fehér. És mindig minden csak a nézőpont kérdése, vagyis van többféle igazság, és az igazság csak annak a nézőpontja szerint minősül igazságnak, aki a történetet elmeséli.

Rövid összefoglaló

Ezt nem tudom különösebben felvezetni, csak egy eset az életemből. Sérelmes, vissza is tudnák vágni, de nem is tudom, hogy akarok-e.

Olvasási idő

6 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Carl Peter Bowman nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!