Azt, hogy van-e családi megtakarítás, nem tudom alapozni mások ráutaló megjegyzéseire, meg homályos történetekre. Amikor valaki gondoskodik a jövőbeli jobb megélhetéséről, akkor már csak örömében is elújságolja a szeretteinek, elsősorban azért, hogy ha történik vele valami, akkor a szerettei biztosan tudjanak arról, hogy gondoskodott, és nem szeretné, ha esetleg hiénák, jogi ügyeskedők azt lenulláznák. Semmiképpen nem tudok elfogadni titkolódzást olyan indokokkal, hogy esetleg kiváncsi, hogy rászolgált-e a szerette. Meg hát milyen ember próbál szinte paranoiddá tenni másokat csak azért, hogy a jóhiszeműségét tesztelje, vagy lássa, hogy érdemes-e mások támogatására, akiket esetleg felkérne ilyesmire.

Ha lenne családi megtakarítás, és döntenem kellene, hogy felosztom-e a végtelenségig, szinte mindenkiek kedvezve, vagy adva valamit, mert esetleg így majd ők is később ha lesz lehetőségük ugyanígy járnak majd el, vagy már tudtomon kívül támogattak, akkor azt mondanám, hogy már döntöttem, hogy ki a legfontosabb. 9 hozzátartozó velem együtt. Őket viszont megpróbálom olyan befektetésre felkérni, ami révén majd tudunk tenni a tágabb rokonságért is, vagy lehetőséget tudunk nekik esetleg biztosítani. Talán az alapítványnak szánt részt az ő javukra szóló vállalkozást segítő támogatásra fordítanám, az alapítványba meg ha létrejön, akkor másokat próbálnék támogatónak felkérni.

Mindez csak igazolandó az elveimet. És tudom, hogy lehet olyan körülmény, amikor egy szülő óvni szeretné a hatóságok, vagy mások gonoszságaitól, és következményeitől a gyerekeit, így végül is megérteném, ha titkolt lenne egy ilyen lehetőség, de a véleményem az, hogy az én hozzátartozóim ilyesmit tőlem sohasem fognak tapasztalni. Ha van, akkor adok, ha nincs, akkor nem sugalmazok, figyelve, hogy hogyan reagálnak.