Volt egy időszak fiatalkoromban, amikor ahányszor jártunk a mamánál, mindig adott nekünk egy doboz bonbonmeggyet. Ők nem ették, állítólag kapták rendszeresen, és érdekes volt, hogy mindig fel volt bontva, de sose hiányzott belőle. Gyerekként mi szinte mindent felfaltunk, ami édesség volt, így örültünk neki, de mégis egy kicsit furcsa volt a szándék. Az, hogy valaki néha pár szem bonbont megeszik, még nem kritikus, de a mamám esetében én inkább valami reakció tesztet véltem felfedezni, szerintem nem kicsit paranoiás volt, és arra volt kiváncsi, hogy gondoljuk-e azt, hogy meg akarják mérgezni őket. Érdekes a motiváció, hogy amikor valaki az unokáit is ilyen teszteknek veti alá, akkor az milyen egyéb gondolatokat takarhat. Hát szerintem senki se akart ártani nekik, mert rendben voltak a bonbonok. Bár volt amelyikben már nem igazán volt alkohol, mert olyan régi volt, hogy beleivódott a csokiba. Most meg amikor valaki súlyos cukorbeteget kínálgat ilyesmivel, azt nem is értem, hogy mi a célja, talán kiváncsi rá, hogy hajlamos-e súlyosbbítani az állapotát. Nincs tiszta szándék mögötte, az biztos.