Barion Pixel nuuvella

Összegzés

Én a végére értem az oknyomozásomnak, köszönöm a pártfogást, és a támogatásokat, és egy kicsit úgy érzem, hogy a továbbiakban is szükségem lesz valami hasonlóra még, mert az igényérvényesítésem után is csak olyan helyzet teremtődik meg, amivel lesz lehetőségem másokkal közös vállalkozások indítására, de teljes önfoglalkoztatásra nem biztos, hogy nyújt lehetőséget.

A megállapításaim pedig a következők. Vannak olyan dolgok, amikre kellemetlen emlékekként gondolok, de tudom már, hogy sokkal több jószándékú ember volt jelen az életemben, mint azt gondoltam volna. Köszönöm az emlékeztetőket, úgyhiszem sikerült összerakni minden részletet, ezeket le is írtam. Megdöbbentett, hogy amikor valaki részére pártfogást javasolnak, akkor az adott személy, vagy munkáltató kész lenne számonkérni is dolgokat, vagy még akár önbíráskodna is, de ítélkezni mindig készek voltak a tapasztalataim szerint. Sok helyen nem riadtak vissza attól sem, hogy szándékosan megpróbáljanak visszaélni a bizalmammal, így munkahelyi orvosi vizsgálatokat szerveztek, teszteket csináltattak, talán még a rokonságom pénzügyi lehetőségit is leinformálták. Az enyémet is nyílván. Érdekesnek tartom, hogy néhány esetben talán támogatás révén volt munkahelyem, de mégis mindig akadt olyan kollégám, aki érdekes adatoknak volt látszólag bitrokában, és szinte folyamatos jellemfeltérképezést végzett, szinte kihallgatott. Én biztosan nem így képzelnék egy áldozatnak szánt támnogatási lehetőséget, szerintem legalább az első két komolyabb munkahelyem enyhén szólva visszaéltek a támogatási lehetőséggel is és személyes adatokkal is, megvalósítva számos különböző bűncselekményt is. A többi esetén volt olyan szándékom, hogy én magam derítsem ki az okokat, de néha túlzásba vitték így is, bár igaz, hogy lett eredmény. Meg kellett állapítanom, hogy nagyon sok hivatalos személy egyértelműen visszaélt a lehetőségeivel, koholt bizonyítékokat, vagy inkább hivatalos iratokat kreált, olyanokat is, amelyeknél egyértelmű volt az, hogy a valódi szándék az, hogy valamiféle korlátozásom megvalósulhasson, talán pénzügyeim terén. Vannak olyan emlékeim, amik szerint irdatlan pénzügyi lehetőségeket terveztünk elhitetni magunkról, hogy visszaélésekre, de legalább adatkezeléssel összefüggő bűncselekményekre ösztönözzünk rosszhiszemű, visszaélésekre hajlamos személyeket. Érdekes, hogy a 2010-es betegségemnél megjegyezte az orvos, hogy pszihiátriai kezeltek pénzügyei korlátozottak. Nem tudom, hogy miért tartotta fontosnak ezt, de biztosan nem rám értette, mert nekem soha sem volt komoly lehetőségem, de ő fontosnak tartotta közölni, így "sejthetett" valamit. Hát nem tudom, lehet, hogy elhitte, hogy én vagyok a kőszívű ember. Pedig nem, apámnak vannak szívproblémái. A lényeg, hogy egy lavinát indított, készült egy zárójelentés, amiben már nem tudom miket hordott össze, de egy dolog biztosan tévedés volt. A paranoia. Hát sose voltam ilyen, amire alapozhatta ezt, az egy egyszerű tényközlés volt, és csak azzal a szándékkal, hogy látható legyen az, hogy áldozat vagyok, figyelmenkívül hagyva azt, hogy biztosan nem paranoid indíttatásból, hiszen akivel szemben mindez megvalósulhatott volna, azokat védtem is egyben. Egyébként én a tények embere vagyok, ha azt mondom, hogy a feleségem juttat kórházba, akkor az csak száraz tény, bennem ritkán fogalmazódik meg hátsó szándék, rosszhiszeműség. A lényeg, hogy nem engedtem vérvizsgálatot, mert olyan ráutaló megjegyzést tett az előzetes megbeszélés szerint a feleségem, hogy inkább ellenkezzek. Le kellett volna venni azt, hogy vagy drogos vagyok, vagy védek valakit, hiba volt ezt a körülményt figyelmenkívül hagyni. Mindenképpen ellentmond a tesztben megjelölt válaszokhoz gondolt következtetéseknek. Amúgy meg egy pszichiátrián a beteg dönt arról, hogy az orvosok megpróbálhatják-e kideríteni, hogy mi a kiváltó ok? Hát ez elég furcsa, így főleg, hogy semmi ellenérv, semmi rámenősség nem volt tapasztalható. Ugyanakkor a tűnetek megjelenéséért biztosan nem a kórház a felelős, valószínű, hogy főleg fokozott csalódottság, bizalomvesztés, és ezekből kiindult örlődés okozhatta, de biztosat nem hiszem, hogy bárki tudna mondani véreredmény nélkül. Azonban így is kijelenthetem, hogy biztosan nem szkizofrénia, vagy ilyesmi okozta a tüneteket, ekkora hülyeséget egyébként se hallottam még ilyen körülmények esetén. A teszhez meg annyit, hogy mi van, ha többnyire tudatalattim által vezérelve töltögettem, és például lehet, hogy zsidó vallást akartak belém nevelni, és sok kérdésnél bizonytalan voltam? A lényeg, hogy belekerült, lehet hogy szándékosan valami, ami adatkezelési aggályokat volt képes előídézni a későbbi felhasználás során, mert különösen szenzitív személyes adatot érintett. Ez a zárójelentés átkerült a válóperes tárgyalásom anyagába, nem tudom milyen megfontolásból, korábban már írtam erről, de tény, hogy a bíró visszaélt az adatkezelés céljával, hiszen semmi szükség nem sem a szintén különösen szenzitív adatnak minősülő betegségemre, sem az egyéb adatra sem ahhoz, hogy döntést hozzon olyan ügyben, ahol a feleség egyértelműen kijelentette, hogy nem részletezendő indokok alapján már nem kíván velem házzaságban lenni. Kicsit nekem az egész, még az is, hogy orvosi diploma nélkül kifigurázta azt a tényközlésem, hogy családtag juttatott kórházba, már megvalósít egyfajta becsületsértést is, hiszen az orvos fáradt volt, vagy menstruált, így nem mérlegelt minden körülményt, tévedett, de a bíró meg biztosan nem állapíthat meg egy diagnózist, még akkor sem, ha látszólag iratok támasztják ezt alá. A szándék meg, hogy ilyesmivel támasszon alá egy válóperes döntést egyértelműen rosszhiszemű, hiszen ha nem képes kibékíteni a feleket, akkor külön bizonyíték nélkül is dönthet arról, hogy a házasság megromlott, és a válást kimondhatja. Nekem kicsit úgy tűnik, hogy néhány ember törekszik is arra, hogy másokat még meg is bélyegezzen, nehogy feledésbe merüljön valami ballépés. Az én ítéletem vele szemben az, hogy bűnös. Ugyan nem vagyok bíró, de ez az egyértelmű véleményemet tükrözi. 2016-ban voltak tüneteim, fogalmam sincs, hogy miért, gyógyszer elvonási tűnet ennyi idő után nem lehetett, talán inkább a mértéktelen kólázás, meg alváshiány, de fogalmam sincs. Az egyik helyi orvos adott néhány gyógyszert, de az igazi ügy akkor robbant, amikor afférom támadt a volt feleségem munkahelyén. Féltékeny is voltam, meg harcoltam is a napi párszáz forintos kiadásaim fedezetéért, és hát undoromat akartam kifejezni, így igaz, hogy köptem a polgármester lába elé, meg előtte gyűlölködéseim levezetéseként a hivatali parkoló néhány kocsijára is, de tényleg van, aki meggyőződéssel állítja, hogy az ilyesmi betegséggel függ össze. Gondolok itt a mentőorvosra, aki nem áll a karrierje csúcsán, ha ezt ennyiből képes megállapítani. Egy biztos, hogy maga az orvos se volt róla meggyőződve, mert ami betegséget diagnosztizált, az csak egy korábbi téves vizsgálat eredménye volt, és nem is ezzel összefüggő kezelést írt fel. Viszont visszaélt személyes adatokkal, különösen szenzitív adatokkal is, mint például vallásra vonatkozó információ, vagy szexuális szokásokra vonatkozó információk, úgy is, hogy ezekre vonatkozó adatkezelésre nem is lett volna szüksége ahhoz, hogy az általa megállapított diagnózishoz kezelést alkalmazzon, így biztosan céltól eltérő adatkezelést valósított meg, ami ugyebár bűncselekmény. Szerintem egy orvos ne a bűnözési hajlamai szerint járjon el, hanem inkább csak az orvosi etika szerint próbáljon gyógyítani. Tovább súlyosbítja a helyzetett, hogy a teljesen irreleváns kezeléssel megbélyegzést alkalmazott, és ráutaló bejegyzést hagyott ezzel mindenki számára, aki később hozzáfér a kezelések adataihoz, el is érve azt, hogy ők maguk is próbáljanak szankciókat kidolgozni. Kicsit önbíráskodás is ez, szándékos megbélyegzés, mint egykor a zsidók esetén a sárga csillag, szenzitív adatokkal való visszaélés is, és felbújtás mások által megvalósítandó bűncselekményekhez. Itt már cinkostársakról is beszélhetünk, tehát a bűnszervezet megléte is bizonyítható akár. Lehet, hogy mellékes ugyan ez, mert esetleg az egyes tettek már elévültek, de az ő esetében az elkövetés folyamatos. Azon gondolkozok, hogy egy transzvesztitával mit kezdenének az említett személyek? Nyáladzó szkizofrént csinálnának belőle? Az ítéletem vele szemben az, hogy bűnös. Nem tudom, hogy miért, de igazságügyi orvosszakértő véleményét is kikérték, aki hasonló diagnózist állapított meg, sok sületlenséget is felsorolva a jelentésében, de mindenképpen a 2010-es esethez hasonlóan ő is lényeges információkat figyelmen kívül hagyott, például azt, hogy a 2016-os önkéntes utókezelésnél a feleségem volt mindig a kísérőm, akihez állítólag paranoid gondolataim társultak, vagy azt, hogy úgy viselkedtem 2010-ben is, mintha védenék másokat, nem is csak az állapotommal kapcsolatban, hanem lehetséges traumabeli okokkal kapcsolatban is. És az is fel kellett volna, hogy merüljön érvként, hogy 2010-ben is már elképzelhetőnek tartottam azt, hogy a családom elleni nyomozás részeként kaptam esetleg memóriafrissítőt, ami okozója lehettt mindennek, vallomás kikényszerítése céljából különféle ügyekhez, amiknek a többségét csak sejtettem, de próbáltam védeni. Én biztos, hogy nem ilyen munkát várnák egy igazságügyi orvosszakértőtől, és még az is megdöbbentő, hogy fogadott el a testvéremtől pénzt, szabott tarifával, ha jól emlékszem 30EFt volt a díj. Az is lehet, hogy azt gondolta, vagy olyasmire tettek neki utalást, hogy el kell érni, hogy a pénzügyeimben korlátozva legyek, mert a családtagjaim már nagyon várnak arra, hogy a fukarságom ellenére ők vehessék át a családi vagyont. Hihetetlen. A testvérem biztosan nem ilyen, ő inkább adna nekem, finanszírozna engem is, és a családtagjaimat is, és ha erre nem lenne képes, akkor akár szervezne is nekem támogatókat. Van aki feltételezi, hogy egy testvér nem ilyen? Na mindegy, a lénye, hogy a többi családtagom se élhetetlen, a nagyobbik lányomról csak az maradt meg bennem, hogy 100Ft-os briost reggelizelt egy időben a tesco-ba járva nem kis sétával, mert nem volt igazán lehetőség zsebpénzt adni neki, és amikor meg jobbra fordult a sorsa, akkor meg inkább csak támogatni próbált, felruházva engem, meg ki tudja még hogyan. A lényeg, hogy biztosan nem élősködne más anyagi lehetőségei felett. Ha van is valamilyen családi lehetőség, akkor se egy embert illet az ilyesmi, biztos, hogy nem is egy ember rendelkezhet ilyennel, így teljesen értelmetlen bármilyen pénzügyi korlátozás, másrészt meg érdekes lehet olyan szándéknyilatkozat több családtag részéről is, ami azt fejezi ki, hogy akár hozzám köthető családon kívüli személy támogatására is készek. Ez mind messze túlmutat minden olyasmin, hogy bárki el akarna venni bármit, akár rendelkezési jogot a családban bárkitől. Bennem biztosan nem merült fel ilyesmi, sőt még gyerekként már olyan kijelentéseket tettem, hogy ha lenne sok pénz a családban, akkor abból lehetőséget kellene biztosítani az egész rokonság számára. De még tinédzserként is arról érveltem, hogy valami kétes eredetű adományt inkább vissza kellene adni annak, akitől esetleg lophatták, és ha van nyomravezetői díj, akkor be kell érni azzal. Most azon gondolkozok, hogy lehetséges olyasmi, hogy valaki aki így vélekedett valaha, az egyszer csak vérszomjas, pénzéhes, fukar és önző emberré válik, és már mindenkivel szemben paranoid gondolatai támadnak? Hát nem. Én az a típus vagyok, aki ha megtudja, hogy volt pénze, de már nincs mert elvették, és mégcsak nyomravezetői díj se járt, akkor ha mégis valamilyen áldozat, akkor inkább csak összefogást szorgalmaz. Hogy mekkorát, az attól is függ, hogy hány áldozat van, milyen sérelmek és igazságtalanságok merültek fel, meg hasonlók. De nem mániákusan féltve a lehetőségeket családtagokra is gyanakodva. Azt mondanám, hogy cseréljünk diplomát, az ilyen nem érdemes arra, hogy igazságügyi szakvéleményt adjon. Ugyan nekem nincs, mert nem fejeztem be a főiskolát, de így is vannak, és voltak lehetőségeim, tehát nem fog rosszul járni a cserével. Felpaprikázva se lesz miatta, bár egy füzért lehet, hogy adok a csere mellé, imádom a paprika illatát is, ízét is, kiemelt halászlé fogyasztó vagyok, de szeretem az erős paprikát is. Az ítéletem az, hogy bűnös. De legalábbis hanyag, gondatlan, semmiképpen se használja a tényekre alapozható, és logikus szempontok lehetőségit, ami azt is jelenti, hogy igen gyakran egyoldalú, és csak részleges információk alapján alakítja az álláspontját, ami szerintem megengedhetetlen ebben a szakmában. Rosszhiszeműnek is gondolom, ami az én szememben súlyosbítja a megítélést, és érthetetlen, hogy miért szab tarifát a betegek részére, főleg akkor miért, amikor valójában rosszhiszemű, és káros hatású az általa kiadni készült szakvélemény. Őt ha hasonló, nem elévült esettel meg lehetne vádolni, akkor még börtönbe is küldeném. Diabetológia. Hát ettől súlyosabb cselekményt el se tudok képzelni. Különösen szenzitív adatokkal való visszaélés, jogosulatlan adatkezelés, talán önbíráskodás, és ha belegondolok, akkor az, hatáskör túllépés, megbélyegzés, hiszen a háziorvos se hülye, ért a javaslatok mögötti szándékból. Én láttam az egykori 2016-os bírói végzést, biztosan nem volt benne olyasmi, hogy a kórház orvosainak fel kell venni a nyomozóhatóság munkáját, hogy a végére járjon valami nagy büdös bűncslekménynek, amivel kapcsolatban vádat is kell emelniük, meg ítéletet is kell hozniuk, meg az ítélet végrehajtását is sajátos eszközökkel meg kell szervezniük, és még ehhez valamiféle bűnügyi nyílvántartást is vezetniük kellene, mint a pedofilok nyomonkövetéséhez szánt nyílvántartást. És ezt mind egyszemélyben, saját hatáskörben. Ilyen az állami igazságszolgáltatásban sincs, egy szervezet, vagy intézmény se rendelkezik az összes lehetséges jogkérrel, a hatáskörök megosztottak kellenek, hogy legyenek. Az ítéletem az, hogy bűnös, igen súlyos cselekményekkel, és egyértelműen a legrosszabb szándékokkal, és motivációkkal. Mivel ezt a legkirívóbb esetet találtam a legsúlyosabbnak, így nem kétséges, hogy most, hogy véget ért az oknyomozásom, ide küldöm majd meg az árajánlatom. Kicsit hosszúra nyúlt a felderítés, de az elkövetett visszaélések is sokáig tartottak, és ugyan nem csak az tragédiám felmerülésekor kezdődtek a visszaélések, azok jelen voltak szinte az egész munkavállalásom során, mégis jól meghatározható, hogy mikor súlyosbodtak.

Nem nehéz elképzelni, hogy ennyi visszaélés akkor is válaszreakciókra késztet egyeseket, ha már az illető már valamilyen gyerekkori sérelme miatt áldozatként van kezelve, és az ország legnagyobb munkáltatója pártfogolja, hiszen ilyen kezdeményezés lehetőségei nem korlátlanok, a visszaéléseket a végtelenségig nem lehet kordában tartani, arról nem is beszélve, hogy a legtöbbször bizonyítani is szükséges mindent, és a megfelelő módon, még bíróság előtt is helytálló módon. Így például szinte cáfolhatatlan egy igazságügyi orvosszakértő véleménye, főleg egy beteg által meghazudtolva. Ezek azok a szempontok, ami alapján képes szerveződni például egy privát áldozatvédelem, vagy valamilyen többcélú ügynökség, de nem valódi szervezetként, hanem csupán támogatók összefogásaként, és leginkább csak tények dokumentálásaként. Ki is kényszerítve, hogy az elkövetők, vagy munkáltatóik felhagyjanak a bűncselekményekkel, és meg is követelve, hogy a jóindulatú támogatók részére is megtörténjen valamiféle költségtérítés, ha más célból nem is, akkor azért, hogy hasonló visszaélések esetén vagy felderítőként, vagy csak az érintettek részére biztos megélhetést nyújtani tudó támogatóként tudjanak továbbműködni. Valószínű, hogy minden közreműködő nem fog elszámolást benyújtani, mert talán egy etikus hacker, vagy csoport nem biztos, hogy jogszerűséget tud igazolni valós bűncselekmények felderítéséhez, amikor a csaelekmény közben már elévül, vagy nem is indúl nyomozás. De a támogatásra kész szereplők száma figyelmeztetés lehet ahhoz, hogy az érintettek esetleg gondolkozzanak el azon, hogy a példának felhozott kirívó eseteken kívül ha akadna még valami, akkor az náluk is okozhatna-e lavinát, mint az esetemben, és ha valami baj lenne mondjuk a böngészőelőzményekkel, akkor az kitudódhat-e. Nem zsarolásként, ugyan elvárom, hogy a felelős rendezze a számlát, de a célom az, hogy az érintett néhány intézményben hagyjanak fel a törvénysértésekkel. Kijelentve azt is, hogy én inkább az a típus vagyok, aki kész bűnözőket is pártfogolni, akár a titkuk megőrzésével is, ha nem gondolom azt, hogy meghurcolást érdemelnének. Azt meg már mondanom se kell, hogy nem elképzelhetetlen, hogy van ilyen is, talán oknyomozás nem csak szaftos pletykák felderítésére irányulhat, de ha tévedek, és csak egyszerű támogatói rendszerben vagyok benne, akkor is elvárható az, amit kértem, például a visszaélések beszüntetése. A havi feltöltés csak ajánlás, mert az biztos, hogy ott indul minden, ahol visszaélések nélkül tudnak tervezni, és jóvátenni is, és biztos, hogy áldozatok mindig is lesznek.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Carl Peter Bowman 171 történetét!


  • 1213 szerző
  • 799 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

bejegyzés

Címkék

Olvasási idő

12 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Carl Peter Bowman nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!