Barion Pixel nuuvella

A szuperügynök

Hogy ki a jó ügynök, erre a kérdésre egykor az egyik munkatársam adta meg a választ. Azt mondta, hogy az olyan ember a jó ügynök, aki szinte beleolvad a tömegben. Mondtam neki, hogy én lennék ügynök, csak hát nem igazán felelnék meg valószínűleg, mert nincs megfelelő kondicióm, tüzoltónak se vettek fel pont ezért. Erre ő azt felelte, hogy kizárt, hogy lehetnék ügynök, mert kirívóan kitűnök a tömegből. A kövérségem miatt főleg. Rajtam biztosan elsőre megakadna bárki szeme, ha fűrkészné a tömeget. A lényeg, hogy lehet hinni a volt munkatársamnak, mert egykor rendőr volt.

Hogy miért lett két egykori rendőr a munkatársam egy adóvégrehajtással megbízott önkormányzati munkahelyen, erre a kérdésre egyszerű a válasz. Jóvátétel, főleg mivel áthelyezéssel lettek köztisztviselők. Valószínű, hogy hozzám hasonlóan munkaügyi vitájuk volt, esetleg nem megfelelő munkakörülmények voltak náluk a rendőrségen, vagy elvárták volna tőlük, hogy kollégákat dobjanak fel. A lényeg, hogy nem olyan furcsa ez.

Öt évig jól meg voltunk, aztán megszüntették a részleget, én meg úgy döntöttem, hogy programozóként fogok szerencsét próbálni.

Érdekes lenne ez a tömegből való kitűnés gondolata, ha az egész kérdést más kontexusba helyeznénk, például a tömeget alakítanánk olyanná, hogy hasonlítson az ügynökjelöltre. Ezt esetleg elő se kellene ídézni, vagyis nem kellene szándékosan törekedni arra, hogy az ügynökjelölt alakuljon át olyanná, mint a tömeg, lehet, hogy apró behatásokkal elérhető lenne, vagy egyszerűen úgyis bekövetkezne a kezdő lökés. Mert a jelleme alapján egyébként is ilyenné válna. De mi lehetne a beszervezés, ha meg is van az alapjellemző, ami alapján már csak egy apró homokszem a tengerpart végtelen homoktengerében?

Nincs mindenre válaszom, nem is tudom, hogy az ügynökképzés, meg toborzás hogyan működhet. Persze láttam filmeket, tudom, hogy nagyon sok feltételnek is kellene megfelelni, folyamatos egészségügyi, meg pszichológiai ellenőrzéseken kell bizonyítani, hogy rendben van. Ugyanakkor egy gondolat megfogalmazódott bennem. Az, hogy talán mindez csak a mozi világában létezik, mert nehéz elképzelni, hogy a rendőrségnek például gyilkolni kész, karatézó ügynökökre van szüksége. Nem hiszem, hogy lenne olyan feladat, ahol a teljesítést kivégzéssel egybekötve várnák el. Szerintem inkább csak a vád alá helyezés lehetősége lenne elvárás. Persze biztosan van olyan is, amikor bérgyilkosokra van szükség, talán valami titkosszolgálatnál, de én csak hétköznapibb problémákon gondolkoznék. 

Van egy működőképes javaslatom lehetséges ügynöktoborzáshoz, és állománybaállításhoz, amit részben az egykori tapasztalataimal, részben az időközben felszedett ismereteimmel vegyesen ötvözve tartanék alkalmazhatónak. Szerintem nem volt még példa rá, de teljesen alkalmas lenne arra, hogy visszakövethető nyílvántartások nélkül legyen egy-egy speciális feladatra szánt ügynök állománybavéve. Bár nem tudom, hogy van-e valamilyen törvény arra, hogy igenis kell legyen kimutatható nyílvántartásnak arról, hogy ki tartozik a rendőrség állományába, akár beépített ügynök, akár alvó ügynök, de ez már csak adminisztráció kérdése, és végül is mindent lehet akár utólag pótolva is rendezni. A javaslat pedig az, hogy különösen gyerekáldozatok esetén a rendőrség megpróbálhatja ügynökként beszervezni az egykori áldozatot, aki valószínűleg érzékeny lesz igazságtalanságokra, így alkalmas lesz arra, hogy nyomozzon, és felderítsen különböző visszaéléseket. Ha a felnőtté válás előtt bebizonyosodik, hogy leginkább a becsületes, törvénykövető utat választja, akkor ez az alkalmazhatóságának egyfajta igazolása. Itt természetesen nem bérgyilkos toborzás a cél. Ha nincs ilyen jel, akkor lehet teszteket is akár bevetni, például rejtélyes pénzadományok, sugalva, hogy pénzmosás szükséges. Ha a várt reakció kiváltódik, akkor lehet tervezni vele akár. A toborzáshoz egy speciális részleg illetékes vezetője javaslatot tesz az áldozat szülőjének, hogy első munkahelyként ajánlja fel a gyerekének, az áldozatnak, hogy egy interjú keretében gondolja végig, hogy lenne-e rendőr. Ha a szülő bekíséri egy előre egyeztetett időpontra a gyereket, akkor a rendőrtiszt felteszi a kérdést, hogy elfogadja-e az állást. Bele lehet szőnni a beszélgetésbe, hogy jó lesz a gyereknek, ha elvállalja a munkát, de előbb katonai szolgálatot kell teljesítenie, meg tanulnia kell, ami alatt természetesen fizetést is kap majd, esetleg előbb munkát kell vállalnia x helyen, ha nincs kötelező katonai szolgálat. A lényeg, hogy legyen egyértelmű ráutaló magatartás mindkét fél részéről, hogy szerződést kívánnak egymással kötni.

Ennyi. Nincs írásbafoglalva semmi, ami a megbízás jellege miatt meg sem engedhető, így csupán ráutaló magatartással létrejövő polgári szerződés az egész foglalkoztatás alapja, de ez nagyon is alkalmas arra, hogy az ügynöki munka megléte fedett legyen, ne is legyen túl egyértelmű, még akár az ügynök előtt se. Nem egyedülálló lenne az ilyen megbízás, hiszen a mindennapi életben ez szinte mindenki életében jelen van. A vásárlás az élelmiszerüzletben ilyen szóban megkötött polgárjogi szerződés, ami valójában egy adásvételi szerződés, és nincs írásba foglalva.

A megbízási díj lehet támogatás formájában átadott összeg, amit más munkáltatónal betöltött munkakörök támogatásához ajánl fel a rendőrség, mint áldozatot támogató lebonyolító. De ez akár lehet ki nem fizetett összeg is, és lehet csak fenntartott és halmozott lehetőség arra az esetre, ha érdembeli munkavégzés, vagyis bűnügy felderítés történik. De lehet akár csak keretszerződés is abból a célból, hogy csak akkor fizessen megbízási díjat, ha van a megbízással összefüggésbe hozható tényleges teljesítés is. Természetesen a megbízásra tekintve úgy is, mint folyamatos nyomozás, így ha egy-egy ügy az ügynök célkeresztjébe kerül, akkor ott biztosított lenne az is, hogy az adott ügyhöz tartozó bűncselekmény esetében ne hivatkozhasson az elkövető elévülésre, hiszen ha van folyamatban lévő nyomozás, akkor az elévülés szünetel.

A speciális megbízási forma alkalmas arra, hogy az ügynök által kiválasztott ügyek esetén az elkövetőket másképp nem kikényszeríthető együttműködésre késztessék, például felajánlva, hogy afféle vádalkú részeként mutathatnak valami más használhatót is, és akkor megfontolja a nyomozóhatóság, hogy csupán az ügynök által benyújtott nem bűnügyi költségnek minősülő számlarendezéssel megelégedjenek-e, vagy elszámolnak mindennel, és még arra sem hivatkozhat, hogy a csekény bűntett elévült már. Nem mindenki számíthat arra, hogy megvehető orvosi szakvélemények mellett kórházban tölti a büntetést, és hát egy orvos esetében például nem biztos, hogy a börtönben nem találkozik olyanokkal, akik viszont számítottak volna arra, hogy kimondja az esetükben, hogy bolondok. Egy szó mint száz, a magánvagyonnak lehet, hogy mindenképpen vége, de a börtönt még akár el lehet kerülni. Lehet, hogy a rendőrség nem is szeretné, ha bármilyen nyoma maradna az ügynök tevékenységének, így fel se lenne hozva soha, hogy egy kérdéses elkövetés esetleg mégsem évült el.

Tudom, hogy senki se örülne annak, ha ócska üzengetéssel próbálnának valakit arra rávenni, hogy vitatható jogosságú felmerült költségeit ki kell, hogy fizesse, de nem minden üzenet csak ócska sugalmazás. Néha csak a fantázia megmozgatására szánnak valami hasonlót, néha csak egy jó történetnek akarnak alapot teremteni, de egy biztos, hogy nem a kreatív, és szinte minen körülmények között boldogulni képes embereket kell meghurcolni.

Lehetséges kérdések vádalkuhoz:

- Orvosként részt vett, vagy tud olyan esetről, amikor valakinél azért alkalmaztak hamis diagnózist, hogy a vagyoni lehetőségei felett más rendelkezzen? Pénzt is fogadott el ezekben az esetekben? Szervezetten, több elkövető által valósították ezt meg? Van tudomása arról, hogy bíróság, vagy ügyészség részéről is volt olyan közreműködő, aki tudomása szerint érdekeltté lett téve a közreműködésben?

Persze nem egy ügynök, főleg nem egy blogger fogalmaz meg ilyen kérdéseket, csak próbáltam elképzelni, hogy milyen haszna lehetne egy áldozatból ügynökké választott személy munkájának. Persze a mai világban már inkább a számítógépes, és mobiltelefonos technikák a bűnfelderítés elsődleges eszközei, talán el is lehet felejteni az alvó ügynök gondolatát. Bár a bűnözők is általában naprakészek, és ha csak kicsit is sejtik, hogy mewgfigyelhetik őket, akkor vagy virágnyelven kommunikálnak, vagy csak személyesen egyeztetnek, készpénzforgalomal, és hasonló óvintézkedésekkel. Így végülis semmit se vetnék el.

Emléktöredékek, hogy érthető legyen az, hogy honnan ez a leginkább gyülöletnek tulajdonítható páratlan fantáziavilág:

- Peter! Gyere ide!

- Igen anyu?

- Kellene valami elfogadható munkát keresned. Egyik ismerősöm szólt, hogy a rendőrségen lenne hely. Bejössz velem, megnézed?

- Lehet. A rendőrségen?

- Igen. A nagypapa is rendőr volt, ő onnan ment nyugdíjba.

- Meg a batyi is volt rendőr, nem?

- De, igen.

- Mit gondolsz? Kérjek időpontot?

- Jó, kérj.

- Jó napot, xxx vagyok, állással kapcsolatban érdeklődnék. Van megbeszélt időpontunk.

- Igen, jöjjön a tábornok úr már várja.

- Jó napot. Jöjjön, foglaljon helyet.

- Jó napot. Érdekelne rendőri állás, jelenleg még munkanélküli vagyok, illetve most végeztem el a középiskolát.

- Igen, már vártuk. Annyit elmondanák, hogy én vagyok itt a vezető, és én határozok arról, hogy ki legyen felvéve az állományba. Az édesanyja mesélt Önről, és úgy gondolom, hogy alkalmas lenne rendőrnek. Én úgy döntök, hogy alkalmazzuk Önt, ha elfogadja a megbízást, de lenne is néhány feltételem.

- Elfogadom, persze, elfogadom. Nagyon szívesen lennék rendőr. Milyen feltételekről lenne szó?

- Először is le kell töltenie a kötelező katonai szolgálatot. Kapott már behívót a sorozásra?

- Még nem. 

- Akkor megsürgetem ezt, ha megkapja a behívót, akkor kérje azt, hogy a határőrséghez sorozzák be. A rendőrség a határőrség soraiból szokott válogatni.

- Értem. Rendben.

- Van még további feltételem is. El kell majd végeznie tisztiképzést. Ez két éves most, és el kell majd járnia az iskola városába.

- Tanulnom kell még?

- Igen. De ez Önnek is jó lesz, mert magasabb besorolást kap, és így a fizetése is magasabb lesz.

- Nem tudom. Most várandós a mennyasszonyom. Nem szívesen lennék tőle távol.

- Ha nem megy tiszti képzésre, akkor alacsonyabb lesz a fizetése. Közrendőr szeretne maradni?

- Hát nem feltétlen. A katonaság előtt, vagy az után kell iskolába mennem?

- Az után. A közvetlen felettese majd elküldi. 

- Jólvan. Akkor várom a katonai behívót. És milyen fizetésre számíthatok majd?

- A rendőrségnél bértábla van, törvénybe foglalva, aszerint fog bért kapni. Az alapfizetés most 19.200Ft, de lehetnek költségtérítések, pótlékok.

- Értem. Kicsit többre számítottam.

- Ha elvégzi az iskolát, akkor nyílván több lesz. Illetve ha kap egyedi megbízásokat, akkor is lehet külön díjazása. A határőrség után jelentkezzen itt, a leendő parancsnoknál.

- Rendben.

- Ha úgy dönt, hogy máshol kezdi meg a katonaság után a munkavállalást, mert mégsem szeretne közrendőrként járőrözni, vagy ilyesmi, akkor azt is elfogadjuk.

- Jó, rendben. Mikor kötünk szerződést?

- Nem foglalhatjuk írásba, a megbeszéltek szerint fogunk eljárni majd. Ha letöltötte a katonai szolgálatot, akkor kezdi meg a rendőri munkát, de dönthet úgy is, hogy máshol áll munkába. Mi számítunk Önre.

- Jó, rendben. Akkor viszont látásra!

- Viszont látásra!

Hát valahogy így képzelnék egy szóbeli, ráutaló magatartással megkötött szerződést. Minden ilyen szerződéshez szükséges kötelező tartalmi elem elhangzott, megbízó, megbízott, bér, egyéb költségek, egyéb feltételek, munkavégzés helye, ami lehet akár a megbízó telephelyén kívül is, munkábaállás első napja, mint a katonai szolgálat vége, és hasonlók. Volt egyértelmű ráutaló magatartás mindkét fél részéről, elhanzott, hogy miért szükséges, hogy csak szóban köttessék meg a szerződés, illetve az hangzott el, hogy nem foglalható írásba a szerződés. Az egészben az a szép, hogy a kiszemelt leendő ügynök maga is kételkedhet abban, hogy van érvényes megbízása, így ideális a feladatra, mert kicsi a lelepleződés esélye. Főleg úgy, hogy áldozat is, sejti is ezt, és alapvető jellemvonása az, hogy kész bűnözőket is védeni, kész hallgatni elkövetett bűntetteket, tehát ideális beépített ügynöknek is, de ideális áldozatok bűnelkövetéseinél önbíráskodó elkövetők elleni nyomozásoknál is. Lehet, hogy afféle elültetett gondolatként néha kicsit kavar is majd, a lényeg, hogy pont jó lehet az ilyemi arra, hogy másokban is néha jelen legyen majd egy kis kétkedés, amikor elgondolkoznak azon, hogy vajon nyomozhat-e olyan valaki utánuk, aki még csak jelvényt se tud felmutatni.

Semmikép nem léptetném elő magam ilyesfajta szuperügynökké főleg, mert nem emlékszem, hogy melyik munkatársammal, de valakivel beszélgettünk arról, hogy akartam-e jelentkezni egykor rendőrnek. Mondtam, hogy persze, csak annyiba maradt az egész, mert előbb el kellett mennem katonának, és a leszerelés után már máshol kezdtem meg a munkát. Megkérdezte az illető, hogy kivel beszéltem. Mondtam, hogy a vezetőjével a helyi rendőrségnek, egy rendőr tábornokkal. Erre azt felelte, hogy dehát ilyen rangban senki sincs azon a kirendeltségen, és nem is volt soha. Ja, mondtam én, akkor lehet, hogy csak kiváncsiak voltak arra, hogy lennék-e rendőr. De mindegy, mert végülis mást hozott a sors.

Mindezzel csak azt akartam kifejezni, hogy talán a közszolgálatnak is lehetnek olyan aspektusai, amik nem csak a járőrözéssel egyeztethetőek össze, és akár még teljesen hétköznapi munkák mögött is lehetnek kihívásokkal teli lehetőségek. Lehet kínálni áldozatok számára is megfelelő munkát, úgy is, hogy valószínűsíthető, hogy szembesülniük kell majd esetleg azzal, hogy folyton folyvást a fejükhöz fogják vágni azt, hogy egy áldozat esetén is felvetődhet egy kérdés. Ha van is pártfogójuk, akkor meddig kell kivédeni őket, és meddig kell garantálni részükre a büntetlenséget?

Talán van olyan áldozat típus is, akiknél nem lehet azt garantálni, hogy mindig minden piszkos húzásuk esetén elnéző legyen mindenki, de ha meghurcolni akarnák, akkor legyen eszköze arra, hogy ezt megakadályozzák. Mint a beépített rendőröknél, akik bűncselekményeket is elkövetve végzik a felderítést. Persze semmiképp sem szentségesítve azt, amit nem a beépítés miatt követne el, de akár felhasználva azt.

Én meg törekszem arra, hogy programozóként jól boldoguljak, és még tudjak vállalkozásokat is elindítani. Amolyan amnéziás ügynökösködés meg biztosan nem az én világom, nem vagyok én Matt Damon. Bár lennék olyan, de sose volt rám jellemző az olyan szintű előretervezés, vagy megfigyelési képesség. Az ilyen szupergondolkodáshoz már intelligencia is szükséges, meg modern eszközök használatának a képessége kellene. Talán ha lennének mások is egy csapatban, de ez már túl krimi műfaj csak.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Carl Peter Bowman 171 történetét!


  • 1213 szerző
  • 799 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Carl Peter Bowman

A szuperügynök

Műfaj

bejegyzés

Címkék

Olvasási idő

11 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Carl Peter Bowman nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!