A filmek magját a forgatókönyv képezi. A forgatókönyv nem más, mint egy képekben elmesélt történet. Egy film „tervrajza”, ahol a vizuális megjelenítésen van a fő a hangsúly. Mitől jó egy forgatókönyv? Pontosabban mitől jó egy film? Érzésem szerint attól, ami hat. A hatás lehet az, hogy éppen elgondolkodtat vagy éppen szórakoztat egy alkotás. Ugyan egy film megítélése relatív, hiszen ahogy Vasistha Jóga mondja, a világ olyan, amilyennek hisszük, (ami az egyiknek jó a másiknak borzalom) mégis csak az a film lehet jó (egy bizonyos célcsoport számára), ami kivált egy érzést. Az érzéseken van ugyanis a hangsúly. Az emberi lény érzelmi lény és bár fontos az értelem, logika, valamint az ok-okozati összefüggések fontossága is, mégis ami miatt az ember tetszését elnyeri egy alkotás, azaz érzelmi rész. 

Az ember, amikor beül a moziba, elsősorban lát és hall. Látja a képeket a vásznon, melyek a hangokkal együtt mozognak szinkronban. Aztán a néző hordozza magával a korábbi emlékeit is, (korábbi filmekből és a nagybetűs ÉLETBŐL) ezáltal egyfajta azonosulás is kialakulhat az adott karakterrel. Tehát valaki egy Rocky filmet néz és saját maga is hasonló babérokra tör mint a filmbeli Hős, akkor könnyen meglehet, hogy azonosulni fog Stallonéval és magával a történettel is. (persze a hitelesség elérése függ a jó rendezéstől és a remek színészi játéktól is.) Aztán ott vannak az olyan egyetemes igazságok is, - melyek örökérvényűek – amelyek gyakran megtalálhatóak egy jól kidolgozott alkotásban. Az egyik ilyen törvény, a szolgálat törvénye. Ha az ember ad, akkor kapni fog. De csak akkor fog kapni, ha előbb ad valamit cserébe másoknak. Az ember tudattalanul azonosul mindezzel filmnézés közben. Persze, ez még nem jelenti azt, hogy a film működik is, de hitem szerint csak az a film lehet jó, ami az emberi és egyetemes igazságokra épül.