Barion Pixel nuuvella

Reggeli séta az erdőben (megtörtént eset)

Ezen a téli reggelen a nap még éppen csak felkelőben volt, és készült kissé felmelegíteni a jeges levegőt, amikor én már az erdő felé lépkedtem hűséges ebemmel az oldalamon. A hó maradványok csikorogtak talpam alatt, ahogy közeledtem a rengeteg felé, amely az egyik domb mögött kezdődik, és látótávolságon kívül ér véget.
 Az emelkedőn felkapaszkodva megállítottam kutyámat egy pillanatra, mert meg akartam csodálni a napkelte pillanatait. Ilyenkor ugyanis gyönyörűséges látvány tárul a vándorló szeme elé. Ahogy a falu végén lévő tó vizéből kibukkan a vöröslő napkorong, és rózsás - aranyszínbe öltözteti mind a tó vizét, mind pedig az égen körülötte úszkáló felhőket, azt a látványt az ember egy életre megjegyzi.
 Kis nézelődés után az erdő felé vettem az irányt. Kutyám már nagyon izgatott volt, és emberfeletti erővel húzott a rengetegbe. Kis csapáson keresztül jutottunk be a fák közé, és kisvártatva egy erdei sétaúton indultunk lefelé az erdőn. 
 Másnapra vadászat volt hirdetve, így még pénteken ki akartam élvezni kis társammal a természet szépségét, mert semmiképp nem szerettem volna a vadászok útjában lenni. Jó ideje mentünk már, amikor négy - öt fehér popsis őzike bukkant fel a fák között, és ijedten szaladtak el, meghallva ebem vakkantását - nyűszögését irányukba. 
 - Ejnye te! Nem szabad, ne ijeszd meg őket, hagy sétáljanak ők is kedvükre, hisz itt, most mi vagyunk a vendégek! - korholtam barátomat.
 Tovább haladva egy dörrenésre lettem figyelmes, és átsuhant a gondolat agyamon, miszerint: - Már ma elkezdték volna a vadászatot? Elnéztem volna az időpontot?
Ahogy így töprengtem, megálltam az úton és azon gondolkodtam, hogy inkább visszafordulok, nehogy baj legyen. Abban a pillanatban nagyméretű szürke szikladarabokra lettem figyelmes, amelyek a fák között, tőlem és kutyámtól pár méterre feküdtek a hóban. Formájuk megszólalásig hasonlított a vaddisznók alakjára. Ahogy jobban megnéztem a köveket, rádöbbentem, hogy bizony azok nem szikladarabok, hanem fekvő vadkanok. Ekkor jobban megnéztem és bizony elgondolkodtam, hogy esetleg már tényleg tart a vadhajtás, és ezek már nem élnek? Szegényeket már lelőtték volna? 
 Ahogy ezen tanakodtam magamban, arra jutottam, hogy bizony jobb lesz tényleg visszavonulót fújni, és azon az úton, amelyen idejöttem, gyorsan el is indultam szőrös társammal. Azaz, csak indultam volna, hiszen, ahogy az első lépést megtettem visszafelé, az egész csorda egyszerre talpra ugrott, farkasszemet nézve velem és  kutyámmal. Egy pillanatig csak bámultam a citromsárga szemekbe. Ekkor döbbentem rá, hogy a vadállatok csak aludtak ott egy kupacban, és nem voltak levadászva. Pár pillanatig azt hittem, ott végem van, hiszen ebem nagy vadászösztönnel van megáldva, és bizony azonnal ugat és nyűszög, ahogy vadak közelébe kerülünk. Már vártam, hogy mikor ugrik feléjük, és a vaddisznók mikor támadnak ránk, de próbáltam nyugtatni: - Gyere ide hozzám kiskutyám, ez most nem vicc - mondtam csendesen, miközben a vadakról levettem a tekintetem és a földre figyeltem. Lássatok csodát, ekkor hűséges kis társam tett egy lépést visszafelé, és a lábam mellé hátrált, majd megállt szorosan mellettem. A csorda pedig hátra arcot csinált, és elszaladt az ellenkező irányba. 
 Csendesen ballagtunk hazafelé a domboldalon egymás mellett, és valahogy akkor minden megváltozott. Mindkettőnkben tudatosult, hogy valóban, csupán vendégek vagyunk a rengetegben.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Deák Gabi 5 történetét!


  • 1185 szerző
  • 783 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Deák Gabi

Reggeli séta az erdőben (megtörtént eset)

Műfaj

nem fikció

Rövid leírás / Beharangozó

Reggeli, nem eseménytől mentes séta a közelben lévő erdőnkben.

Rövid összefoglaló

Egy hideg, téli, vadászat előtti napon kilátogattunk kutyámal az erdőbe, és nem mindennapi élményben volt részünk..

Olvasási idő

3 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Deák Gabi nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!