Barion Pixel nuuvella

A vízbe esett kalap

 Volt valami szédítő abban az őszi, késő délutánban. A szél már - már viharosan fújt, ám a napsugarak még nem adták fel a harcot a sötétség katonáival szemben. A tenger egyre erősebben fodrozódott, a hullámok lassan a sziklafal tetejéhez felértek, majdnem bekukkantva a fennsík csodálatos vidékébe. A sós víz által nyaldosott hatalmas kövek szinte lélegzethez sem jutottak a sűrű hullámveréstől.
 Egyszerre csak egy óriási tarajos kivetett valamit az egyik sziklateraszra. Fekete, jó minőségű, elegáns kalap volt. Pár pillanat múlva egy sirály kezdte nézegetni először messziről, majd egyre közelebbről a fejfedőt. Talán arra gondolt, milyen jó is lenne fészeknek. Minden bátorságát összeszedve odarepült a kalap peremére, majd megpróbálta magával vinni. Felemelte hát, és a zsákmányt a karmai közt tartva megindult a tenger irányába. Sűrűn csapkodott szárnyaival, ám egy óvatlan pillanatban egy széllökés kikapta a karmok közül a sapkát, és visszapenderítette a vízbe.
 A kalandos sorsú fejfedő újra a hullámok között hánykolódott. Hullámok jöttek és mentek, dobálták erre meg arra, majd hirtelen valami megragadta a karimáját, és szélsebesen úszni kezdett vele a part felé. Kisvártatva egy fóka érkezett a szárazföldre, valami fura fekete dologgal a szájában. Kissé esetlenül elkezdte a homokban kúszva magával cipelni a kalapot, a sziklafal aljában lévő kisebb mélyedés felé. Az járhatott a fejében, hogy még ha ő maga nem is tudja mire való ez a holmi, a párja biztosan hasznát tudja majd venni, ezért hát iparkodott is nagyon hazafelé.
 Azonban egy termetes hullám kicsapott a tengerből, a fókát felemelve több méter magasra, majd visszahúzódott a medrébe. Síkos bőrű barátunk amikor újra földet ért, már hiába kereste a kalapot, az ismét a fodros hullámokon pancsolt, messze bent az óceánban.
 A sapka csak úszott az gondtalanul, vidáman, nem törődve a sötétséggel sem, amely időközben leszállt. Addig úszkált így, amíg bele nem akadt valamibe, ami körül fonta, rátekeredett és sehogyan sem akarta elengedni. Hirtelen egy nagy erő megrántotta, és a fekete fejfedő ismét kint volt a vízből.
- Micsoda jó kis kalap! Mindig is ilyet szerettem volna - kurjantotta egy napbarnított, pipázó alak, és egy csavarintással fejébe nyomta barátunkat.
A kis fekete fejrevaló pedig innentől minden nap a halász fején ringatózott tovább a tengeren boldogan, szabadon.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Deák Gabi 5 történetét!


  • 1201 szerző
  • 785 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Deák Gabi

A vízbe esett kalap

Műfaj

romantikus

Rövid leírás / Beharangozó

Egy szép napon egy kalapot sodor partra a tenger. Ennek a sorsát mutatja be ez a kis történet.

Rövid összefoglaló

A hányatott sorsú kalap végül révbe ér.

Olvasási idő

2 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Deák Gabi nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!