Barion Pixel nuuvella

Az állásinterjú

Ebben a pillanatban megszólalt az antik kakukkos óra a falon. Kakukk, kakukk, kakukk - mondta a fa madárka, háromszor kibukkanva odújából. Az óra gyönyörűen faragott, tölgyfából készült, tizennyolcadik századi mestermunka volt. Aranyozott ajtócska rejtette a kis fa kakukk lakhelyét, ahonnan minden órakor, kötelesség tudóan kidugta a fejét, és rendíthetetlenül jelezte az időt.
A férfi álmosan kotorászott szemüvege után az éjjeliszekrényen. Este rendesen odakészítette, hogy reggel azonnal megtalálja, most pedig mégsem akadt a kezébe.
- Hol a fenében vagy már? - bosszankodott.
Az okuláré azonban nem válaszolt, és semmilyen módon nem jelezte hollétét.
A férfi kikecmergett az ágy szélére és addig tapogatózott, amíg végre rálelt az ágy mellett, a földön.
Nem volt vesztegetni való ideje, mert nyolc órára állásinterjúra kellett mennie egy régiségekkel foglalkozó üzletbe. Szerette az antik holmikat, sokat örökölt is nagyapjától, aki az első világháború idején nagyon tevékeny volt. A nagyapa segített a fronton megsebesült katonáknak, és saját házában kialakított egy afféle miniatűr magánkórházat az alagsorban. Az öreg hivatásos orvos volt, aki még szabadidejét is a hivatásának szentelte. Mivel pedig a szerencsétlen sebesültek nem tudtak fizetni, többségük mindenféle otthon talált régi, hasznosnak vélt dolgot vitt neki fizetségként. Ezek között volt aztán bóvli, giccs is, de akadt egy - két igen értékes darab is.
A nagypapa a háború után kitanulta a régiségek tudományát, és igazi szakértővé vált a témában. Tudását, és addigra kiselejtezett értékeit pedig unokájára hagyta, aki mindig is érdeklődéssel figyelte a papát, aki sokszor naphosszat porolgatta, fényesítette tárgyait. Az unoka tanítgatása örömmel töltötte el a rengeteg rettenetet látott öregember szívét, és tudta, a tudás jó helyre kerül. Abban is reménykedett, hogy a fiú esetleg ezzel fogja a kenyerét keresni, vagy esetleg ő maga is művész lesz.
Főhősünk felnőve pedig elvégezte a művészettörténeti szakot az egyetemen, kitűnő minősítéssel. Így hát, most úgy gondolta, itt az idő egy kis pénzt is keresni a szakmában.
Pontosan nyolc órára ért oda az üzletbe, ahova üzletvezető - helyettest kerestek. Az időt egy aranyozott, spindlis zsebórán nézte meg, amely a legelső ajándék volt nagyapjától. Öltönye zsebében hordta a még mindig kiválóan pontos időjelzőt.
Az üzletbe lépve rögtön szembeötlött neki a logikátlan elrendezés. Sem stílusirányzat szerint, sem idő szerint nem voltak rendezve a tárgyak, mintha csak véletlenszerűen lerakták volna őket valahová.
- Jó napot kívánok! - köszönt illendően a pult másik oldalán ülő hölgynek.
- Jó napot! Segíthetek?
- Állásinterjúra jöttem nyolc órára.
- Üdvözlöm! - azzal a nő felállt, és kezet nyújtott a férfinak.
Főhősünk fogadta a kézfogást, majd várta a kérdéseket. A hölgy mindössze annyit kért, hogy meséljen magáról.
A férfi elmesélte, hogy nemrég végzett az egyetemen, beszélt jó hosszan nagyapjáról, a gyűjteményéről és a papa magánkórházáról a háborúban. Nem akarta ilyen mélyen kiteregetni a magán dolgait, de valahogy szó szót követett, egyik dolog jött a másikból, hiszen el kellett mondania, honnan a nagy tudása. Ő pedig csak mesélt, mesélt a nőnek, aki egyre kerekebb szemekkel figyelte az előadást. Hősünk annyira beleélte magát, hogy szinte érezte nagyapja pipafüstjének illatát, ahogy belengte az egész szobát, miközben őt tanította, adta át szeretettel a rengeteg tudást...ebben a pillanatban a nő közbe vágott hangosan: - Köszönöm, értesíteni fogjuk.
A férfit hideg zuhanyként érte a mondat. Szinte erővel rántotta vissza a valóságba ez a közönyös, már - már agresszív hang.
- Ne haragudjon, ha kissé elkalandoztam hölgyem, csak elkapott a nosztalgia. A nagyapám nagy hatással volt rám. Viszont rengeteg ötletem lenne, ha nem haragszik, hogyan lehetne hatásosabban berendezni a boltot. Elhelyezhetnénk ezeket a szekrénykéket időrendben, stílusuk alapján. Vagy épp stílus irányzat szerint raknánk a különböző műtárgyakat, és ehhez hasonlók - mondta lelkesen.
- Semmi gond, de sajnos a végzettsége túl magas ehhez a munkakörhöz. Köszönöm, hogy befáradt.
- Én szívesen dolgozom kevesebb pénzért is, a szakmám az életem - próbálkozott kissé elkeseredve.
- Kérem, vár a többi jelentkező, ön túlképzett, értse meg.
A férfi lassan ballagott a körúton hazafelé. A napsugarak kissé bágyadtan világították meg a barokk stílusban épült Központi Pályaudvar óriási óráját. Kilenc órát mutatott, és a lakásban a kakukk is hármat kakukkolt.

 

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Deák Gabi 5 történetét!


  • 1185 szerző
  • 783 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Deák Gabi

Az állásinterjú

Műfaj

ifjúsági

Rövid leírás / Beharangozó

Mi történik, amikor mindenben megfelelsz, mégsem te vagy a befutó?

Rövid összefoglaló

Egy fiatalembert állásinterjúra hívnak egy régiség kereskedésbe. Nagyapja tanította a mesterségre,  mindenben megfelel, de valamiért mégsem ő kapja az állást...

Olvasási idő

3 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Deák Gabi nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!