Miénk a szavak, s a benne rejlő tudás,
Enyém a kötelesség, hogy írjam, akkor sem kortárs.
A szavak megfertőztek, tudásra szomjaztam,
Ezt adom neked, figyelj a szavakra. 

Idő kell, hogy építs, de előtte rombolnod kell,
Hogy magad minden életben, újra építésd fel.
Dolgoztam, így nem volt időm pénzt keresni,
Ma már nem kell pénz, csak boldog akarok lenni. 

Idő kell ahhoz is, alig várom,
Újra, de egy másik kisszobában, magunkat látom.
Idő kellet, hogy ezt belássam,
A kín előbb jött, csak hogy tisztán lássak. 

Azt hittem időben, te jobbra, én balra,
De időtlen álmainkat, sündisznók költik dalba.
Nem értitek, hisz, én sem rég értem,
Hogy többet veled nem lesz időm, attól féltem. 

De jött az idő, kopogott, s te ott álltál,
Meg változtattál, ezért ez sem trágár.
Nincs időm már a haragra, senki iránt,
Sokakat megvédtél ezzel, időtlen világ.