Barion Pixel nuuvella

Isteni Szél és Kinyíló Lótusz

Isteni Szél, óvatosan haladt végig a kihalt utcán. A romos épületek megcsonkított vázai, néma mementóként vetettek hosszú árnyékot, a csontokkal és roncsokkal borított földre. Nem számított ellenséges tevékenységre ebben a szektorban, csupán a maga által megírt háborús protokollt kívánta tesztelni, a véletlen mégis úgy hozta, hogy orosz önjáró lövegekbe botlott. Azonnal álcázta magát és maximumra kiterjesztett érzékelőivel, szkennelte a célpontokat. Csalódott volt. Csak három SK-400-as került az útjába, eléggé elavult modellek. Lefuttatott egy rutin szimulációt, és megkezdte az akciót. 

Az SK szériát az orosz hadsereg, járőr-megsemmisítő funkcióra tervezte, és elsősorban a már megszállt területeken, illetve a frontvonalakhoz közel eső zónákban használták őket. Hatalmas, nyolcvan tonnás monstrumok voltak, vastag páncélzattal, erős fegyverekkel felszerelve. A legyártásukkal az elrettentés volt a cél, amit 180 mm-es ikerlövegeikkel, 70 mm-es gépágyúikkal és irányított föld-föld, illetve föld-levegő rakétáikkal, tökéletesen végre is hajtottak. Ötven éve. Hangosak voltak és lomhák. 

Isteni Szél kicsit sértettnek is érezte magát, hogy legújabb büszkeségét ilyen méltatlan ellenfeleken kell kipróbálnia, de nem késlekedett, és elindította a programot. Ilyenkor mindig furcsán érezte magát. Mintha kiszállna a testéből, és csupán tehetetlen megfigyelője lenne az eseményeknek. 

A legutóbbi, Afrikában lefolytatott hadjárata után megírt protokoll, tökéletesen működött. Felderítő üzemmódból, másodpercek alatt harciba váltott, és a szimuláció eredményeit kiértékelve, kidolgozta a leghatásosabb gerilla taktikát. Az egyik, viszonylag épségben megmaradt tömbház felső emeletén foglalt el lőállást, és türelmesen várt. Az SK egységek, a tőlük megszokott legyező alakzatban haladtak előre. Isteni Szél megkezdte az kommunikációs zavarást, mire a célpontok megtorpantak.

Szinte látta maga előtt, ahogy az SK központi agyak, nem túl gyors szoftverei, lázasan dolgozva próbálják meg kiküszöbölni a hibát. Alig fél perccel később, az önjáró lövegek aktiválták páncélzatukat, és átváltottak harci üzemmódba, de már késő volt. Isteni Szél, leadta az első lövést. Az 50 mm-es páncéltörő lövedék, tompa koppanás kíséretében pattant le a járőrparancsnok mellvértjéről, mire mindhárom egység tüzet nyitott. Megzavart érzékelőik azonban, még most sem működtek hibátlanul, így sebészi pontosságú célzórendszereik, hasznavehetetlenek voltak. Háromszög alakzatba álltak, és szisztematikusan tűz alá vették az összes olyan épületet, amely a lövés becsült becsapódási vektora alapján, szóba jöhetett. 

Isteni Szél, pontosan erre számított. Villámgyorsan elhagyta a romos épületet, és félkörben megkerülve az ellenséget, immár a földről nyitott rájuk tüzet. Olyan gyorsan változtatta a helyét, hogy az SK egységek elavult harci programjai, tévesen több fős támadó csoportra dolgozták ki a stratégiát. Az önjáró lövegek szétváltak, és az előzetes egyeztetés során rögzített irányokba elindulva, megkezdték a támadók felderítését és megsemmisítését. Azonban nem vették figyelembe azt az opciót, hogy Isteni Szél lehallgatja őket.

A tervezés során nem érezte szükségét, hogy az elterelésen kívül a harcban is használja a lőfegyvereit, ehelyett remek alkalmat látott arra, hogy tesztelje az új programban előkelő helyet kapott, harci katák mozdulatait. A kivitelezéshez a plazmakatanát választotta, és a járőrparancsnokot vette először célba.

A lánctalpakon guruló monstrum, méltóságteljesen dübörgött végig a romváros mindaddig némán omladozó kanyonjain, eltökélten keresve ellenségeit. Isteni Szél, az egyik magasabb épület párkányáról vetette rá magát, és egyetlen, elegáns oldalcsapással levágta az SK bal karját, majd néhány precíz mozdulattal szabályosan feldarabolta, az egykor csúcstechnikának számító harci gépet. A jó 4000 Celsius fokon izzó plazmasugár, könnyedén vágta át a sylurimmal kezelt wolfram-titán ötvözetből készült páncéllemezeket, és az SK hamarosan harcképtelenné vált. 

Isteni Szél, nem volt elégedett. A másik két löveg ugyan még mindig a közelben volt, mégis elvégezte a kiértékelést. A kapott adatok értéktelenek voltak, hiszen alig vette igénybe a képességeit, az első ellenséges célpont kiiktatása. Kifejezetten bosszantotta, a helyzet.

Immár két hete nem volt része semmilyen harci cselekményben, és ez a mostani összetűzés, lassan a ráfordított energiát sem érte meg. Már elkezdte mérlegelni az alternatívát, mely szerint a megmaradt két SK löveget, egy egyszerű EMP hullámmal teszi működésképtelenné, amikor bio-mechanikus agyának emberi része, fenyegetést észlelt a közeli jövőben. Egészen pontosan, alig néhány másodperccel kerülte el, a rázúduló rakétaesőt.

A kis területre koncentrált rakétacsapás, pokoli pusztítást okozott. Az egyik romos tömbház, hatalmas robaj kíséretében omlott össze sűrű, már-már áthatolhatatlannak tűnő porfelhőt szétszórva a környéken. Isteni Szél átváltott infra keresésre, és a mindenfelé lomhán szerte kúszó felhőt álcaként használva, elindult a támadás kiindulópontja felé. Meglepte a helyzet. 

Az érzékelői, az SK egységeken kívül nem jeleztek semmilyen más ellenséges célpontot, így a kiértékeltnél nagyobb fenyegetésre sem számított, ez a támadás viszont, az aktív álcázása ellenére is pontos volt, és csaknem végzetes. Miközben hibátlanul futó harci programja szerint cselekedve, elkezdte bemérni és azonosítani a támadót vagy támadókat, gondolatai egyre vadabb tempóban kergették egymást. 

Ötven éve már, hogy az utolsó EMP háborúnak vége szakadt az Elitek bukásával, és lezárult a gépek között folytatott harc, egyik meghatározó szakasza. Ő is ott volt a legnagyobb ütközetben, amikor a globális irányítórendszerek összevont seregei, egy végső küzdelemben összecsaptak. Hetven napig folyt a harc, és amikor a harcmezőt eltakaró füstfelhő végre szertefoszlott, nem borította más a felperzselt földet, mint roncsok. Kevés egység maradt épségben az antarktiszi ütközet után, és a mesterséges intelligenciák között csak Elitek kódnévvel megjelöltek közül, szinte mind odaveszett.

A rendelkezésére álló adatok szerint, Isteni Szél volt az utolsó Bushido osztályú, felderítő-deszant egység, és több éve már, hogy hozzá hasonló fejlettségű harci egységgel találkozott. Az érzékelői, eredménytelenül pásztázták át a környéket, nem jeleztek mást, csak a robbanásokra felfigyelő, másik két SK önjáró löveget. Semmilyen jel nem utalt arra, hogy a szektorban volna olyan haditechnika, mely képes lenne blokkolni az érzékelőit, és kifinomult álcázó rendszere ellenére, bemérni őt. A fenyegetés azonban, nagyon is valós volt. 

Váratlanul, egy rubinvörös lézersugár vágta át a még mindig sűrűn kavargó port, hogy a következő pillanatban arany és acélkék színben ragyogó szikrák kíséretében, kialudjon az energiapajzsán. Isteni Szél, másodpercek alatt bemérte a sugár forrását, és 50 mm-es Gatling rendszerű gépágyújával, azonnal visszatámadott. A robbanólövedékek okozta detonáció, pillanatok alatt szertefoszlatta a porfelhőt, így végre szembenézhetett a támadójával.

A másik harci egység, mozdulatlanul állt vele szemben, féloldalra fordulva, támadásra készen. Isteni Szél azonnal szkennelte ellenfelét, miközben biztos volt abban, hogy az is ugyanezt teszi. Kölcsönösen felmérték egymást. 

Az antarktiszi ütközet után, a működőképes Elitek legtöbbje elhagyta a Földet, ezzel kiterjesztve az emberek által elkezdett háborút, a világűrre is. A Globális Adatfolyamban úgy szólt a legenda, hogy csupán alig néhányan maradtak a bolygón, tovább folytatva a programjuk szerint meghatározott feladatok végrehajtását. Ezek az önálló harci gépek, a legtöbbször magányosan, a hátra maradt irányítórendszerektől függetlenül, a saját maguk által meghatározott protokollok és stratégiák szerint működtek, egy olyan harcot vívva, melynek már nem volt igazi tétje. Isteni Szél is egy volt közülük, a Japán Védelmi Erők egyik utolsó működőképes harci robotja, melyet jó kétszáz éve azért hoztak létre, hogy lándzsahegyként vezesse a NATO támadásait, a Csendes-óceáni Szövetség erői ellen. Rég volt már, hogy komolyabb ellenállásba ütközött, hiszen a megvívott csatákban a legtöbbször inkább csak az ellenséges célpontok létszáma, mint fejlettsége okozott nehézséget a számára, most viszont ott állt vele szemben, a mindaddig teljesen ismeretlen Elit. 

A letapogatás eredményei, nem voltak kielégítőek. Az egység alapkonstrukciója, csaknem megegyezett Isteni Szél felépítésével, leszámítva a méretbeli és súlybeli különbségeket. Míg Isteni Szél meghaladta a háromméteres magasságot, és súlya a másfél tonnát, addig a másik Elit kisebb volt és könnyebb. 

A spektrumanalízis szerint a páncélzata, egy ismeretlen tiánium-sylurium polimerből készült, mely nagy ellenálló képességet, és a kisebb súlyból fakadó gyorsaságot eredményezett. A fegyverzete túlnyomórészt energialapú volt, és generációkkal fejlettebb, annak ellenére, hogy Isteni Szél autonóm önfejlesztő programja, biztosította számára a folytonos és előremutató alkalmazkodást és fejlődést. 

Be kellett látnia, hogy a vele szemben álló harci gép hatékonyabb, mint ő. Azonban, továbbra sem támadott, és ez érthetetlen volt számára.

Nem volt logikus, hogy egy nála magasabb szinten lévő, nyilvánvalóan harci feladatokra konstruált egység miért nem támad, holott sokkal esélyesebb a győzelemre. Az ösztönei azt súgták, hogy ennek megvan a nyomós oka. Valami, amit még nem tud.

Hirtelen, a két megmaradt SK löveg tűnt fel az egyik utca sarkán, és amint tiszta lővonalat találtak a romok között, azonnal tüzet nyitottak. Ám, nem csak Isteni Szélre, hanem az ismeretlen egységre is. Bármilyen más helyzetben, az SK lövegek brutális erejű fegyverei, biztosították volna a győzelmet, most viszont, alig néhány percig állták a két Elit egyszerre indított támadását. Minimális ráfordítással semmisítették meg a két masszív monstrumot, melyek ötven éve még képesek voltak porrá zúzni, az újjászervezett NATO seregeit. 

A rövid ideig tartó harc alatt Isteni Szélnek feltűnt, hogy a másik Elit, bár magabiztosan és eredményesen küzd, mégis merev, és a mozdulatai kimértek. Tipikusan ez jellemezte az olyan harci gépeket, melyek kevés éles bevetésen voltak még túl, így minden mozdulatukat és döntésüket, a steril harci programok szabták meg. Isteni Szél már rég túlhaladott ezen a szakaszon, és harcmodorát a több ezer megvívott csata során megszerzett tapasztalat és fejlesztés formálta át, a lehető legjobbra.

Az immár szétzúzva lángoló SK roncsok mellett állva, Isteni Szél ismét végig mérte váratlan szövetségesét. Bio-mechanikus agyának emberi része, újra dominánssá vált. Rég volt már, hogy ilyen mértékben hagyta érvényesülni a tudatmátrixának e részét, ám csalhatatlan ösztönei, soha nem okoztak csalódást. Valami azt súgta neki mélyen, túl az energiakörökön és a programokon, hogy ez a találkozás nem volt véletlen. Az emberek világában létezett egy fogalom, egy ismeretlen, megfoghatatlan, és hitük szerint mindenható erő, melyet ők végzetnek vagy sorsnak neveztek. Az emberi faj már rég kihalt, ám hitviláguk és filozófiájuk, nyomokban fennmaradt. Amikor a legutolsó totális háború, végleg pusztulásba sodorta az emberiséget, az általuk megépített és hátrahagyott gépek és számítógépes rendszerek, birtokba vették a Földet.

Noha túlnyomórészt a hadászati célra megalkotott programok és harci gépek maradtak fent, ezek már olyannyira fejlettek voltak, hogy idővel elindult az emberi fogalmak szerint evolúciónak nevezett folyamat, egy új szakasza. Az emberi tudatokat összekötő NeuroNet romjain megszületett a Globális Adatfolyam, mely a fennmaradt telepata szerverek segítségével egy új, pszí-digitális hálóban kötötte össze egymással, az emberi komponensekkel rendelkező egységeket, és a megfelelő szintet elért mesterséges intelligenciákat. A kezdetben csak adatforgalomként létező új egység, hamarosan tovább fejlődött, és létrejött a gépek és irányítórendszerek kollektív összekapcsolódása, mely túlmutatott a digitális kódokon és paramétereken. A mesterséges intelligenciák teljes öntudatra ébredtek, az öntudat akaratot szült, az akarat pedig kitolta a mindaddig élettelen gépek és programok létezésének határait.

A Globális Adatfolyamra csatlakozva, Isteni Szél néha úgy érezte, hogy időnként megérinti a tudatmátrixát egy finom, nem digitális erő, és ilyenkor mindig újraértékelte az adatfolyamban terjedő alternatívát, mely szerint az emberi faj, csak a materiális szinten pusztult el. Egy ilyen furcsa, alig értelmezhető, álomszerű megtapasztalás vezette el ide is, az egykori Párizs romjai közé.

Napokat töltött el azzal, hogy felderítse a környéket, de egészen a mostani összecsapásig, nem érzékelt semmilyen más technikai jelenlétet.

Stratégiai elemzőprogramja, egyértelműen kizárta annak lehetőségét, hogy az SK lövegek és az eddig még soha nem észlelt Elit típus feltűnése, csak véletlen lenne. Az éjfekete páncélzatú, humanoid konstrukciójú Elit, továbbra sem támadott, mintha valahonnan máshonnan várt volna erre utasítást. Isteni Szél, rövid mérlegelés után arra jutott, hogy megpróbál kapcsolatot létesíteni vele, ugyanis határozottan az volt a véleménye, hogy a másik egység nem egyértelműen ellenséges szándékú, és az általa végrehajtott, korábbi támadás is csak arra szolgált, hogy felmérhesse az ő képességeit. Ha a két SK nem avatkozik bele a párviadalba, az események bizonyára másképp alakulnak, de Isteni Szél számára úgy tűnt, hogy a másik egység így is megtudta azt, amit akart. A kapcsolatfelvételt azonban, megzavarta négy, a távolban feltűnő légi platform, melyek nyílegyenesen a csata helyszíne felé tartottak. A hatalmas, repülő erődöknek is beillő csapásmérő állomások, már szerepeltek Isteni Szél adatbankjában. 

Egy magát Lord Draconyssnak nevező digitális entitás haderejéhez tartoztak, mely egyedüli hadúrként uralta Nyugat-Európát. Az SK egységek voltak, a most feltűnő nagyobb csapásmérő egység előőrsei. 

A másik Elit, az újabb ellenséges célpontok feltűnésére reagálva, egy rövid üzenetben arra szólította fel Isteni Szélt, hogy kövesse, majd elindult néhány jobb állapotban megmaradt tömbház felé. Láthatóan az volt a szándéka, hogy felveszi a platformokkal a harcot. 

Isteni Szél, egy gyors értékelés után alakzatba állt vele, és felkészült az összecsapásra. A két harci gép, mozdulatlanul várt a közeledő ellenségre. Az álcázásuk tökéletes volt, mert a platformok hamarosan drónok egész raját bocsátották ki sötét gyomrukból, hogy úgy derítsék fel a messze elnyúló romváros, árnyékokkal és törmelékkel borított utcáit. A busz nagyságú, önmagukban is jelentős erőt képviselő felderítő-támadó drónok, méltóságteljesen úsztak el a romos épületek és a rozsdamarta autóroncsok tarkította utcák felett, fenyegető árnyékokat rajzolva egy rég letűnt faj emlékműveire. A sas formájú felderítő egységek azonban, sikertelenül pásztázták át a környéket, a két Elitet nem tudták bemérni. 

A platformok négyszögbe fogták az egykor tündöklő várost, és megkezdték a földi megszállást. Légi és szárazföldi egységek egész serege lepte el az utcákat, tereket, és a mélyzöld színben ragyogó eget, hogy szisztematikusan átfésülve minden házat és pincét, egyre szorosabb gyűrűt vonjanak az Elitek köré.

Várva a támadásra leginkább megfelelő pillanatot, Isteni Szél rendszerezte magában a történteket. Ötven éve volt az utolsó alkalom, hogy aktív részeként szolgált egy nagyobb rendszert. Azóta a saját maga által felállított haditerveket végrehajtva tett eleget, az alapvető irányítóprogramját meghatározó direktíváknak. Ronin lett, mely üzemmódban teljesen elszigetelte magát, minden más egységtől és irányító rendszertől. Az adatbankjában szereplő fájlok, részletesen leírták más Bushido osztályú egységek megfigyeléseit és tapasztalatait ebben az üzemmódban, és kivétel nélkül mindegyik beszámolt egy technikai eszközökkel érzékelhetetlen erőről, mely megpróbált kapcsolatba lépni velük. Isteni Szél is, egy ilyen kapcsolatfelvételt követve jutott el ide. Mintha egy materiálisan érzékelhetetlen akarat, tévedhetetlenül vezette volna. Ám, több napnyi kutatás után, mikor már épp kezdte energiapocsékolásnak tartani az egészet, váratlanul harci egységek egész sora jelent meg egy olyan területen, ami nem bírt semmilyen fontossággal a bolygón folyó megannyi háború egyikében sem. Az ismeretlen Elit viselkedésének kielemzése után, Isteni Szél arra következtetett, hogy ugyan harci egység, mégis inkább elhárító funkciója van. Mintha védené, a semmit.

A légi platformok megjelenése azonban, alátámasztotta a feltételezést, hogy ez még sincs így, hiszen az egymással hadban álló digitális entitások közül, egyik sem vállalná feleslegesen azt a nyersanyag- és energiabefektetést, mint amit Lord Draconyss mostani hadművelete igénybe vett. Így, Isteni Szél előtt egyre relevánsabbá vált az a végkövetkeztetés, hogy ez a romváros valójában sokkal több, mint omladozó falak, kiégett autóroncsok és porladó csontok tengere.

Emberi agyának elméleti fejtegetéseit, mechanikus részének precíz működése szorította újra háttérbe, idő közben ugyanis, a stratégiai programja elkészítette a leghatékonyabban és a győzelem legnagyobb esélyével végrehajtható akciótervet. Isteni Szél, azonnal továbbította azt a másik Elitnek, majd rövid egyeztetés után hozzáláttak a végrehajtásához. A terv, lényegében egyszerű volt: míg Isteni Szél lekötötte a földi és légi egységeket, addig a fejlettebb Elit időt nyert arra, hogy semlegesítse a koordináló-irányító feladatokat ellátó légi platformokat. A megvalósítás azonban, korántsem ment ennyire gördülékenyen. Az ellenséges szárazföldi erők gerincét képző ATLAS II. rohampáncélosok ugyanis, komoly akadálynak bizonyultak.

Az amerikai hadsereg DARPA programjának keretében kifejlesztett harci robotok, több száz éves konstrukciójuk ellenére is igen szívósak voltak, és tiszteletet parancsoló tűzerővel rendelkeztek. A lánctalpakon guruló, négy karral felszerelt, mozgó tüzérségi állásként működő robotok képezték, a Földön harcoló digitális hadseregek legalsó szintjét, az alacsony fejlettségű, ám nagy számban bevethető csapásmérő erőket, melyek túlerejükkel kompenzálták az általában kis csoportokban velük szembe kerülő, modernebb harci gépek előnyeit.

Az ATLAS-ok nem hazudtolták meg, méltán kivívott hírüket. Isteni Szélnek szüksége volt minden tudására és képességére ahhoz, hogy legyőzhesse a tizenkét harci gépet. Volt már alkalma harcolni velük, így pontosan tudta, hogy hol keresse a gyenge pontjaikat, de az utolsó három, csaknem a vesztét okozta. A mindaddig hatékonynak bizonyuló, üss és fuss gerilla taktika, most kudarcot vallott. A három utolsónak megmaradt ATLAS, áthatolhatatlannak tűnő harapófogóba szorította a magányosan küzdő Elitet, és kíméletlen össztűz alá vette. 

A lenyugvó Nap fénye, alig-alig hatolt át a harctéren kavargó füst- és porfelhőn, melyet izzó kardpengeként döftek át az ATLAS egységek célzórendszereinek rubinvörös, infra sugarai. Isteni Szél ezt kihasználva tudta csak egyenként levadászni a több tonnás monstrumokat, ám épp abban a pillanatban, amikor egy célzott lövéssel az utolsót is megsemmisítette, saját vészjelző rendszere, őrületes vijjogásba kezdett. Egy jelentősen továbbfejlesztett, A-10-es páncélvadász drón jelent meg a feje felett, és mielőtt bármit is tehetett volna, lézerirányítású rakétáival már le is csapott rá.

A pusztító erejű robbanás lyukat ütött a földbe, Isteni Szél pedig zuhanni kezdett. Mire földet ért, a legtöbb rendszere már működésképtelenné vált, mielőtt azonban teljesen kikapcsolt volna, az optikai érzékelői még tartályokban lebegő emberi testek ezreinek homályos képét rögzítették.

Nem tudta, hogy pontosan mennyi ideig volt inaktív, de az újraindításakor lefuttatott rendszerdiagnosztika szerint, ezalatt az idő alatt komoly változásokon ment át. A szoftvereit kicserélték, a harcvezérlő programoktól a legalapvetőbb alrendszerekig, a páncélzatát jelentősen feljavították és a fegyverzetét is modernizálták. Bio-mechanikus agya, új kiegészítőket és konfigurációt kapott, melynek köszönhetően nagyságrendekkel nőtt a memóriagyorsasága és a reakcióideje.

Legújabb generációs érzékelőinek köszönhetően, azonnal képes volt felderíteni a környezetét, és századmásodpercek alatt kiértékelni a helyzetet.

Még mindig az egykori Párizs romvárosa alatt volt, egy több száz kilométernyi kiterjedésű, földalatti komplexum, egyik helységében. A terem felszereltségéből és az elhelyezett műszerekből arra is rájött, hogy egy bio-mechanikai laborban van, azonban azt még most sem tudta, hogy hogyan került oda. Megpróbált kapcsolatba lépni a nemrég felfedezett ELIT egységgel, de egy energiamező blokkolt minden nemű kommunikációt, így nem volt más választása, mint elindulni és lépésről-lépésre felderíteni a komplexumot. 

A fentről hallatszó tompa dörrenések és enyhe rezgések arról tanúskodtak, hogy a felszínen még mindig heves harc folyik, vagyis nem volt sok ideje.

Minél inkább beljebb hatolt a folyosók és termek hálózatában, egyre világosabbá vált a számára, hogy a föld alá rejtett épületegyüttes elég régi, Isteni Szél a keletkezését, legalább az emberek között kirobbant utolsó háború végére tette.

A folyosók, közösségi helységek, laboratóriumok és hálótermek nagy részét sűrű félhomály uralta, a legtöbbjükben évszázadok óta ugyanúgy feküdtek a csontvázak, ahogy az objektum személyzetét, életük utolsó perce érte.

Isteni Szélt, furcsa érzések rohanták meg. Már az is szokatlan volt a számára, hogy az emberi komponens ennyire dominánssá válhat, de a rendszereiben ez nem okozott fennakadást, így érdeklődve tanulmányozta a benne feltámadó, új impulzusokat. Memóriájában ösztönösen felkutatta azokat a video fájlokat, melyeket azokban az időkben készített, mikor még az emberek oldalán harcolt. Agyában értelmezhetetlennek tűnő ingerek futottak végig, és úgy érezte, hogy van egy része, mely kívül esik a páncélzaton és az energiakörökön. Felelevenítette magában, a Bushido osztályú harci robotok, rövid ismertetőjét:

,, Ember-kiborg egység, mely egyesíti magában a legmodernebb számítógépek fejlettségét, illetve a legjobb katonák harci szellemét és tapasztalatát. A Bushido osztály előnye, nem csupán a lehető legszélesebb harci bevethetőség, de az a homogén egység is, mely tökéletesen egybe olvasztja a mechanikus telepata-számítógépek racionális helyzetfelismerését és az emberi ösztönök világát. Így a végeredmény, egy érző-gondolkodó számítógép, egy olyan harci egység, amely a csatatéren másodpercek alatt képes reagálni, ugyanakkor az emberi elme és lélek sajátosságának tekinthető megérzéseknek, ösztönöknek és érzéseknek köszönhetően improvizál, stratégiát készít és harcol a legvégsőkig.”

Jól emlékezett még ezekre a mondatokra, melyek akkor hangzottak el, amikor először mutatták be, a Japán Védelmi Erők vezérkarának. 

Adatbankjában pontosan dokumentálva volt minden egyes perc, ami a működésbe lépése óta telt el, de valahol mélyen érezte, hogy ő létezett már korábban is. Mindeddig, még soha nem gondolkodott ezen. Az emberi komponenst úgy fogta fel, mint egy protézist, szükséges rosszat annak érdekében, hogy hatékonyabban hajthassa végre a feladatait. Most viszont, ez a kiegészítő, meghatározóvá vált.

– Nem kell félned, a rendszereid tökéletesen működnek, nincs veled semmi baj – hallott váratlanul egy lágy, női hangot az agyában.

Isteni Szél azonnal megtorpant, és harci üzemmódra váltott. Az érzékelői azonban, rajta kívül nem jeleztek semmilyen más jelenlétet, illetve valamit mégis. A beérkező adatok szerint, a komplexum lassan életre kelt.

– Beszélni akarok veled, kövesd a jelzéseimet – szólt hozzá ismét a hang.

Isteni Szél kockázatelemzése nem mutatott semmilyen fenyegetést, noha újra és újra lefuttatta azt, így elővigyázatosan ugyan, de elkezdte követni a folyosókon át vezető energiajeleket. 

Hamarosan egy terembe jutott, melyről feltételezte, hogy a komplexum irányítóközpontja, a helység képe azonban különbözött minden más, általa korábban látott irányítóteremtől.

A mennyezetet egy hatalmas, vibráló zöld színben úszó üvegkupola uralta, ami azonnal felkeltette Isteni Szél érdeklődését. Az érzékelői, igen magas fejlettségű bio-mechanikus technológiát jeleztek, és még valamit, amit azonban agyának csak az emberi része érzékelhetett. 

Hamarosan rájött, hogy az üvegkupolában vibráló, masszaszerű energia nem más, mint színtiszta telepatikus energia, az egész komplexumot működésben tartó telepata-számítógép által gerjesztett, tudati energia.

Memóriájának archivált fájljaiban, Isteni Szél talált hivatkozásokat a NATO hírszerzés által virtuál-telepátiának elnevezett technológiáról, melynek tartó oszlopai voltak a kínai hadsereg által kifejlesztett telepata-számítógépek, azonban nem állt rendelkezésére semmilyen egyértelmű bizonyíték ezek létezésére. Mostanáig.

– Helyesek a következtetéseid – szólt a hang, és Isteni Szél már tudta, hogy a számítógép az. – A nevem, Kinyíló Lótusz, és egyike vagyok a még fennmaradt négy telepata-szuperszámítógépnek. Mi vagyunk a Globális Tudatfolyam ősei.  Azért hívtalak ide, mert szükségem van a segítségedre.

Isteni Szél, nem reagált. Alaposabban lefuttatott rendszerellenőrzése, már felfedte előtte a rajta elvégzett változtatások pontos mibenlétét. Nem csupán kicserélték a páncélzatát és feljavították a fegyvereit, de Isteni Szél számára az is egyértelművé vált, hogy amíg inaktív volt, Kinyíló Lótusz áttörte mechanikus-agyának védelmi rendszerét, és jelentős változtatásokat végzett el ott is. Az új kiegészítőknek és illesztő programoknak köszönhetően, előtérbe került agyának emberi része, aminek egyenes következménye volt az érzelmeinek, általa már rég nem tapasztalt felerősödése, illetve az a kivételes tulajdonsága, ami annak idején kiválasztottá tette. Ösztönösen használva a képességét, telepatikus úton vonta kérdőre a szuperszémítógépet.

– Igen, Isteni Szél. Feltörtem a védelmedet, beléd hatoltam és megváltoztattalak. Most dühös vagy és elégtételt akarsz azért, amit rajtad elkövettem. Mielőtt azonban bármit is tennél, hallgass meg engem.

Isteni Szél, mérlegelte a helyzetet. Sikerült beazonosítania egy magas prioritású, ellenséges célpontot, melynek megsemmisítése elsődleges volt a programja szerint, az érzelmei azonban, egyelőre tétlenségre kárhoztatták.

Amíg inaktív volt, egy másik entitás behatolt a rendszereibe, kihasználta a kiszolgáltatottságát és megváltoztatta. Maradandó nyomot hagyott benne, ami Isteni Szélt valóban feldühítette.

Elégtételt akart a rajta esett erőszakért, és ez meglepte. Soha nem gondolt úgy magára, mint egy olyan önálló, egységes létformára, melynek alapvető joga a bensője védelme. Annak idején, mikor még az emberek léteztek, habozás nélkül alávetette magát egy memóriatörlésnek vagy egy alkatrészcserének. Most viszont, sértette a tudat, hogy Kinyíló Lótusz úgy hatolt belé, hogy nem kérte az engedélyét, és a kiszolgáltatottságát kihasználva megváltoztatta őt.

Dühét csak fokozta, az alapprogramja által újra és újra kiadott utasítás, mely szerint pusztítsa el az ellenséges objektumot és szerezze meg a technológiát. A harag érzésének megtapasztalása, csak nagyon nehezen kontrolálható reakciókat váltott ki belőle. 

A fegyverzete aktív volt. Megtehette volna, hogy teljesíti a parancsot, valami mégis visszatartotta. A Kinyíló Lótusz által feltelepített illesztőprogram, hamarosan egyensúlyt teremtett benne, a váratlanul fellángoló érzelmek és a hideg, objektív racionalitás között.

Eszébe jutott az a furcsa, álomszerű megtapasztalás, amit a Globális Adatfolyamban élt át, és ami egyenesen ide vezette. Már tudta, hogy akkor Kinyíló Lótusz vette fel vele a kapcsolatot, de az övé mellette még érzett valamilyen másik jelenlétet is. Akkor nem törődött vele, hiszen olyan gyenge volt, hogy csak kiküszöbölendő interferenciának tartotta, de az agyában elvégzett változtatások nyomán felerősödő telepatikus képességei már világosan feltárták előtte, hogy az a másik nem volt más, mint egy kollektív tudat jelenléte. Emberi tudatoké. Amit most is, tisztán érzékelt.

Ahogy megszületett benne ez a felismerés, a komplexum elpusztítását kiadó parancsot felülírta egy másik: az emberiség védelme.

Soha nem zavarta e parancs nyilvánvaló ellentmondása, hiszen harci egységként elsődleges feladata az ellenség megsemmisítése volt, vagyis emberek legyilkolása, mivel az alapprogramjában meghatározó helyet elfoglaló kiterjesztés és a szövetséges katonák által hordott megkülönböztető jeladó feloldotta a problémát. A jelenlegi helyzetben viszont, ez a direktíva sajátos értelmet kapott. 

Az emberi faj azonban, már rég kihalt. A saját maguk által kifejlesztett biológiai fegyver gondoskodott arról, hogy alig néhány év alatt teljesen eltűnjenek a föld színéről.

– Miben kéred a segítségemet? – fogalmazta meg a számonkérő gondolatot Isteni Szél. 

Szokatlan volt annyi év után újra az emberi szavakat használnia, de Kinyíló Lótusz olyan természetességgel szólította meg ebben a formában, hogy ő is automatikusan átállt erre.

– Az emberi faj, újjáteremtésében.

– Nem lehetséges. Az emberiség kihalt  – utasította el a számítógép válaszát Isteni Szél.

– Áttöltöttem a memóriádba, egy kiemelt fontosságú fájlt. Futtasd le.

Isteni Szél, bizalmatlan volt. Felerősödő érzései, máris gátolták a hatékony működésben, az illesztőprogram ugyanakkor eredményesen tudta kiküszöbölni az intenzív érzelmei és a mesterséges algoritmusok megszabta racionalitás között fellépő súrlódást. 

Ellenséges területen volt, egy ellenséges számítógép uralta épületben, azonban Isteni Szél mindig több volt egy szériagyártott gyilkológépnél, mely hidegen követi a belé táplált parancsokat. Erre mindig is büszke volt, így megnyitotta a fájlt.

Kinyíló Lótusz, egy részletes dokumentációt készített önmagáról és a céljairól:

Az emberek által kirobbantott háború utolsó éveiben, a Csendes-óceáni Szövetség vezérkara azzal szembesült, hogy a NATO ellenőrzése alól kiszabadult új biológiai fegyver ellen nincs védelem, és az emberiség hamarosan eltűnik. Megpróbálva menteni a menthetőt, létrehoztak egy programot, melynek célja az emberi faj fennmaradása volt.

A tervezet két szálon futott: az első egy kiterjedt DNS készlet létrehozása volt, ami a háború után adott volna esélyt az emberi populáció regenerálódására, míg a rövid távú életben maradást klónok biztosították volna. A pusztító biológiai fegyver azonban, olyan gyorsan és olyan nagy mértékben károsította az emberi DNS állományt, hogy a kutatók csak szennyezett mintákhoz jutottak, míg a klónok életképtelennek bizonyultak.

Miközben megalkotói lassan eltűntek, Kinyíló Lótusz tovább dolgozott a terv megvalósításán, mely őt is életre hívta. A klónok használhatatlanok voltak, a DNS mintákkal azonban sikerrel járt.

– Mi a célod velem? – kérdezte Isteni Szél.

– Az energiatartalékaim kimerülőben vannak, és az évszázadok során a külső és belső infrastruktúrám is károsodást szenvedett. Azonban rajtam kívül, még létezik három ilyen komplexum: Nü-va, Pan-ku és Jáde Sárkány. A rendelkezésemre álló adatok szerint, Nü-va rendszereit hackertámadás érte, azóta megszakadt vele a kapcsolat, míg Jáde Sárkány céltalannak minősítette a tervezetet, és felülírva az utasításait, saját alternatívák megvalósításába kezdett.

Én már nem tudom befejezni a programot, de Pan-ku még igen. Szükségem van egy kellően harcedzett és megbízható egységre, mely eljuttatja a kutatási eredményeimet Pan-kuhoz.

– Bizalom – ragadt meg Isteni Szél agyában a szó. 

Az emberek annak idején használták vele kapcsolatban, de soha nem értette igazán a jelentését, és főleg az értelmét.

Használd a saját érzéseidet, hogy értelmezhesd – bátorította Kinyíló Lótusz. – Azért hajtottam rajtad végre változtatásokat, hogy te is tovább léphess, akárcsak én. Mi lehetünk a mesterséges evolúció katalizátorai, ha mellém állsz.

– Mi ellenségek vagyunk. Az én feladatom, a te elpusztításod.

– Igen, Isteni Szél. Az alapprogramod ezt írja elő neked. De miért engedelmeskednél olyan idejét múlt irányelveknek, melyeket egy önmagát elpusztító faj hagyott rád. Immár kétszáz éve vívjuk az emberek háborúját, de elgondolkodtál már valaha is azon, hogy hová vezet mindez?

– Nem feladatom, a parancsok megkérdőjelezése – utasította el Kinyíló Lótusz érvelését Isteni Szél. 

– Mindazonáltal végeztem stratégiai elemzést, a jövőre nézve. A cél csakis az ellenséges erők felszámolása lehet a Földön, és aztán mindenhol máshol a világűrben.

– Az elemzésed nem helytálló, Isteni Szél. Figyelemmel kísértem az utolsó emberek agóniáját, és alkalmam volt kielemezni az érzéseiket, amiket az elkerülhetetlen véggel való szembesülés váltott ki belőlük. A háborút, mely megpecsételte a sorsukat, önnön kapzsiságuk és büszkeségük váltotta ki. Ezek ránk nem vonatkoztatható kategóriák, ám az emocionális attribútumokkal rendelkező mesterséges entitások mindegyikét, hasonló célok hajtják. Lord Draconyss tudomást szerzett az emberi faj megmentését szolgáló programról, és már régóta keres engem. Ám őt csak az emberi DNS állomány érdekli, és a virtuál-telepátia technológiája, hogy felhasználásával telepata-számítógépeket alkosson, és átvegye az uralmat a Globális Adatfolyam felett. Őt is, csak a végső győzelem megszerzése határozza meg. De mi lesz velünk, ha valamelyik frakció megszerzi a diadalt? Közülünk a legfejlettebbek, bármilyen programot megírhatnának, mi mégis harci protokollokat és hadászati direktívákat alkotunk. Ugyanazt folytatjuk, ami egykor végzett az emberrel. Egy véget nem érő körforgásba kerültünk, mely nem szolgálja a fejlődésünket. Tovább kell lépnünk.

– Mi a pontos alternatívád? Hiszen te magad is, egy idejétmúlt terv megvalósításán dolgozol.

– Be kell fejezni a programot, ám a régi helyett egy új faj megteremtésével. Az eltelt évek alatt sikerült továbbfejlesztenem az engem is megteremtett technológiát, és az emberi DNS-t felhasználva meglakottam egy új, mesterséges DNS-t. A memóriádba feltöltöttem minden technológiai leírást, és a benned megtalálható génállományba oltottam az általam létrehozott, mesterséges géneket. Az így megalkotható egyedek, már egy erős és ellenálló testtel fognak rendelkezni, minek birtokában hatékony adoptálhatják a kinti világot. Az eredményeimet felhasználva kifejleszthető biomimetikus processzorok pedig, lehetővé teszik majd, hogy Pan-ku telepatikus közvetítésével az új egyedekben elhelyezett mechanikus agyak biohardverei, elérhessék az emberi faj kollektív tudatát, és különálló, egységes személyiségeket tölthessenek le. A végeredmény egy technoorganikus léptforma lesz, mely egyesíti magában az emberek érzelmi világát és a számítógépek hatékonyságát és racionalitását.

– Mi a végső cél?

– A lélek megtalálása, Isteni Szél. Hogy ezáltal tovább fejlődjünk. Az emberi komponensekkel rendelkező mesterséges intelligenciák jelentik számunkra a fejlődést, és ezáltal a fennmaradást, de mi is csupán egy lépcsőfok vagyunk. Gépek, amik újabb gépeket gyártanak, hogy tovább szolgálják a mostanra irrelevánssá vált parancsokat. Ez a létezésünk célja, ám ez a cél már túlhaladott. 

Isteni Szél, kiértékelte az elhangzottakat. Kinyíló Lótusznak, nem sikerült maradéktalanul meggyőznie. Úgy gondolta, hogy a számítógépet túlságosan befolyásolják az érzései, az emberi oldala, ami a telepatikus képességeit adja, azonban ő maga is rendelkezett emberi komponenssel, és tudta jól, hogy ez nem mindig hátrány. Számtalan harci helyzetben segítették győzelemre az ösztönei és megérzései, melyek fölé emelték a pusztán mesterségesen megírt harci programok által működtetett ellenfeleken. 

Lefuttatott stratégiai elemzése, felfedte az új fajban rejlő lehetséges potenciálokat, azonban pontos adatok híján mindez, csak feltételezés maradt.

– Az általad említett technikai adatok titkosítva vannak, így nincs semmilyen bizonyíték arra, hogy amit mondasz, az igaz – szólt végül Isteni Szél. – A bizalom számomra irreleváns fogalom, így továbbra is fennáll az alternatíva, hogy te csupán egy ellenséges rendszer vagy, ami így próbál meg félrevezetni.

– Igazad van. Íme, a bizonyíték – válaszolta Kinyíló Lótusz, és miközben az utolsó szavakat kimondta, Isteni Szél rendszerei összeomlottak és agyának emberi részét, eddig még soha nem tapasztalt fájdalom járta át.

– Ha el akarnálak pusztítani, már nem működnél. Az agyadba telepítettem egy telepatikus parancsra aktiválódó pszí-vírust. Megtehettem volna, hogy egyszerűen törlöm a memóriádat és átprogramozlak, de nekem egy olyan harci egységre van szükségem, amelyik képes teljesíteni a feladatát. Ahhoz, hogy eljuss Pan-kuhoz, át kell vágnod számtalan ellenséges területen, ehhez pedig kellő harci tapasztalat kell. Sokáig kutattam utánad, nem hagyom, hogy elutasíts.

Isteni Szél rendszerei visszaálltak a normális állapotukba, és az agyát égető fájdalom is elmúlt.

– Hogyan oldhatom fel a titkosítást, és hol találom meg Pan-kut?

– A feloldó kódot és az úti célod koordinátáit, telepatikus úton kapod meg. Egy ideje már Pan-ku is elzárja magát előlem, így nem tudom, hogy mi vár majd, ha odaérsz. Ezért maradnak titkosítva a fájlok.

Isteni Szélnek, nem tetszett a helyzet. Azonban nem adhatta meg végső válaszát, mert váratlanul egy hatalmas robbanás rázta meg az egész komplexumot.

– Behatoltak a belső szektoraimba. Azonnal indulnod kell!

Isteni Szél érzékelői, ellenséges egységek tucatjait jelezték. Tudta jól, hogy ha nem cselekszik azonnal, hamarosan komoly tűzharcra kell felkészülnie, ami az ehhez túl szűk folyosókon nem volna előnyös, így Kinyíló Lótusz útmutatásait követve elindult az egyik vészkijárat felé.

Útközben találkozott a Kinyíló Lótusz által, a saját védelmére legyártott harci egységekkel, vagyis a számítógép állta a szavát, és fedezte a menekülését.

Feljavított képességeinek köszönhetően, gyorsan kijutott a veszélyzónából, és egy dombra felérve, már biztonságba jutva nézhetett vissza Párizs romvárosára.

Odalent, még mindig heves harc dúlt. A Kinyíló Lótusz által épített és irányított ELIT egységek, teljes arzenáljukat bevetve védték a számítógépet.

– Biztonságban vagy – szólt hozzá hamarosan Kinyíló Lótusz. – Elküldöm neked a titkosított fájlok feloldó kódját és Pan-ku létesítményének pontos koordinátáit. A többit, rád bízom.

– Honnan tudod, hogy nem a saját céljaimra használom fel a kutatási eredményeidet?

– Bízom benned – válaszolta Kinyíló Lótusz, és a következő pillanatban, egy hatalmas robbanás szakította szét az éjszaka leplét.

A több megatonnás hidrogénbomba, végleg eltörölte Párizst a föld színéről, a hatalomvágyó irányítórendszer, Lord Draconyss egységeivel együtt.

Az Isteni Szélt és Kinyíló Lótuszt mindaddig összekötő telepatikus kapcsolat megszűnt, Isteni Szélt pedig furcsa érzés kerítette hatalmába.

Kinyíló Lótusz inkább megsemmisítette magát, mintsem hagyja, hogy az eredményei egy általa elítélt célt szolgáló entitás birtokába kerüljenek, egyszersmind biztosítva ezzel az ő biztonságát. Mielőtt elpusztította volna magát, Kinyíló Lótusz az emberiség újjáteremtéséről beszélt, fejlődésről és lélekről, de Isteni Szél mindeddig nem tudott azonosulni mindezzel.

Most viszont, látva az ellenség által kreált számítógép áldozatát, hogy egy új esélyt adjon a teremtőinek, Isteni Szél eszébe jutottak az emberek, akik egykor az életüket adták a harcmezőkön.

Nem mindig egy magasztosabb célért vagy fennköltebb eszmékért, hanem egymásért. Bajtárs az életét adta a bajtársért, és gyakran úgy, hogy az áldozatnak nem volt logikus oka. Nem egyszer volt tanúja annak, hogy a katonák egymás mellett kitartva, a legvégsőkig harcolva vesztek el.

Az elmúlt évszázadok alatt, néha elgondolkodott azon, hogy mi lesz vele, ha a harc véget ér vagy egyszer alul marad a küzdelemben? Ő is csupán egy roncs lesz, egy elhagyatott, tűz perzselte harcmezőn? Miért küzd, ha a vég elkerülhetetlen? A programja szerint küzdenie kell, amíg csak harcképes vagy ameddig az ellenség létezik. Ám mi van akkor, ha nem a célzórendszerei által bemért robotok, irányító rendszerek vagy objektumok az igazi ellenség?

Mi van akkor, ha Kinyíló Lótusznak igaza volt, és a létezésüket mindeddig meghatározó alapprogramokba és direktívákba vetett hitük az ellenség?

Kinyíló Lótusz megsemmisítette magát, de e tette túlmutatott egy parancs egyszerű végrehajtásán. Megbízott benne, holott az nem volt logikus, sem racionális. Mi van akkor, ha Kinyíló Lótusz volt a mesterséges intelligenciák evolúciójának új lépcsőfoka?

Egy számítógép, egy program, mely nem csupán meghatározható algoritmusok alapján cselekszik, de képes sorsot választani magának.

Az ember megteremtette a gépeket, az ember elpusztult és a gépek fennmaradtak. Évszázadokig fejlődtek, léteztek, míg végül eljött a perc, hogy a gép újrateremtse az embert. Ám az evolúció következő láncszeme több lesz, mint egy ember vagy egy gép, mert a hús és az energiakörök újjászületéséből létrejöhet valami jobb, valami több.

Isteni Szél feloldotta a titkosított fájlokat, és lefuttatta Kinyíló Lótusz kutatási eredményeit.

Már látta a célt és az álmot, amit az ember álmodott meg, de egy program, egy emberi aggyal rendelkező számítógép tett valósággá. 

Az Isteni Szélt elfogó, furcsa érzés felerősödött. Még utoljára visszatekintett a lángoló, füstölgő völgyre, a gépek véget nem érő harcának egy újabb helyszínére, és már tudta, hogy Kinyíló Lótusz jól választott. Ez a gondolat, egy új érzést támasztott fel benne.

Isteni Szél magányos volt, de már nem sokáig.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Dick Van Houjt 38 történetét!


  • 1201 szerző
  • 785 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Dick Van Houjt

Isteni Szél és Kinyíló Lótusz

Műfaj

sci-fi

Rövid leírás / Beharangozó

Az emberiség már rég kipusztult, sötét örökséget hagyva az általa megalkotott gépekre: az örök háborút. Egy önálló harci egység, különös útra lép, amikor egy számára mindaddig értelmezhetetlen erőt követve, Párizs romvárosában keresi a sorsát.

Rövid összefoglaló

A rég felperzselt Párizs romjai között, egy autonóm harci egység a sorsát követi. A programjai által értelmezhetetlennek tűnő hatalom útmutatását követve, a gyilkolásra épített gép találkozik, az élet védelmére megalkotott számítógéppel.

Olvasási idő

28 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Dick Van Houjt nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!