Hét éves voltam, amikor először kezembe került egy papír és egy ceruza úgy, hogy már képes voltam a betűk formálására, s végre már nem csak rajzokkal kezdtem el feltárni belső világomat. Hét esztendő sem kellett az élethez, hogy elkészüljön az első mestermű: amely pontosan olyan borzalmas volt, ahogyan egy hétéves gyermek mesterművét elképzelhetjük. :) Mégis, már ekkor tudtam, hogy ez többet jelent nekem minden anyagi dolognál.
Számomra az írás nem csak írás. Hanem a létezés egy kiteljesedett állapota. Az az eszköz, amivel átadhatjuk tudatunk egy titkos szegletének csodáit. S megoszthatjuk másokkal a legrejtettebb kincseinket, melyet másként senki sem láthat.
