Barion Pixel nuuvella

Rendőrmunka

Április vége volt. Kovács tizedes a Gellért Hegy fái között járőrözött. Még mindig tart ez a kijárási korlátozás - gondolta. - A fél szolgálati időmet azzal töltöm, hogy a parkokban sétálok, és keresem a maszk nélkülieket, meg a 10 óra után kint őgyelgőket. Nem erre gondoltam, mikor rendőr lettem.

Pedig az nem most volt. Kovács 45-50 év körül járt. Meghízott kicsit, az egyenruha sem úgy állt már rajta, mint mikor belépett a szervezetbe. A felesége ekkor szeretett bele, mert vannak olyan nők akiket vonzanak a nyalka, uniformisba öltözött legénynek. Ennek is több, mint 20 éve, gondolta Kovács. Gyerekük sajnos nem lehetett. Egy ideig próbálkoztak serényen, de végül feladták. Jól elvoltak együtt, de a gyerekek hiánya azért nyomot hagyott a kapcsolatukon. Már nem volt olyan, mint az elején. A húszas évekbeli lángolás, előbb szeretetté vált, majd lassan unalommá. Régi ismerősként köszöntötte a felesége, ha hazaért a szolgálatból, csinált neki vacsorát, de sokkal több nem történt. Tegyük hozzá, Kovács sem erőltette túl magát. Korábban munka után virágot vitt neki, és mindig volt pár kedves szava hozzá, ha hazaért. Megöregedtünk, vélte Kovács, de szíve mélyén tudta, ez nem a teljes igazság. Volt ideje elmélkedni ezeken a körutakon, mert nem sok szabálytalankodóval találkozott. Csak az Erzsébet hídon közlekedő autók egykedvű moraja törte meg a fák lombjának susogását. Szerette a csendet. Ilyenkor tudott elmélkedni, emlékezni.

Ahogy elmélkedve lépkedett a köztéri lámpák sora alatt a sétányon, emberi hangokat hallott. Egy férfi és egy nő évődött egymással. Beszéd, halk kacajok, csend, majd újra. Abba az irányba indult, mert tudta a kanyaron túl van egy pad, amit a szerelmesek szívesen használnak arra, hogy elbújjanak a világ elől, őrizve két kezük szorításában azt, ami még csak most született meg, és nem szívesen mutatnák meg egymáson kívűl senkinek. Kovács nem örült ennek. Még nem sokkal múlt el tíz, de intézkedni kell velük szemben. Utált megbüntetni másokat. Ő a rendet, ha lehet szép szóval, meggyőzéssel szerette őrizni, nem pedig szankciók kiszabásával. 

Lassan odaballagott a bokrok közt, ahol egy kis tisztás szélén, egy lámpa alatt a pad bújt meg. Ahogy sejtette egy pár alakja látszott kibontakozni a sötétségből. Szorosan összebújtak. A férfi mondott valamit a nőnek, aki ezen csengő hangon felkacagott, aztán másra használták a szájukat. Arra, hogy szavak nélkül adják át egymásnak azt,amit egymás iránt éreznek. Nem lett volna szíve megzavarni ezeket az idilli pillanatokat, de a törvény, az törvény. A pad mellé lépett, köhintett egyet és megszólalt:

- Jó estét kívánok. Figyelmezetném Önöket, hogy a hatályban lévő rendelkezések alapján, nincs lehetőségük a szabadban tartózkodni tíz óra után.

A férfi és a nő szétváltak, de olyan lassan, meglepődés nélkül, mintha előre tudták volna, hogy Kovács megjelenik és számon kéri őket. A rendőr ekkor látta meg, hogy nem holmi suhancok bújtak össze szerelmesen, hanem két negyvenesnek kinéző ember. Ezen annyira meglepődött, hogy alig tudta kimondani:

- Személyi igazolványokat kérném!

A nő és a férfi is ránézett. Kovács, semmilyen bűntudatot, vagy ijedtséget nem vélt felfedezni szemükben. A nő nyugodt,tiszta tekintettel nézett a szemébe, és meg mert volna esküdni, hogy a férfi szája szegletében még egy kis félmosoly is bújkált. Amúgy mindkettő jól szituáltnak tűnt, és ápoltnak. Kovács nem is értette mit keresnek éjszaka egy padon. Biztos van lakásuk, miért nem ott bújnak össze. Lehet, csak szeretők, és a párjaik elől bújkálnak itt a fák között? Nem, gondolta, hiszen ellenőrzött már ilyenfajta párokat is. Ott a nők arcán félelem és ijedtség látszott, hogy lebuktak, és esetleg a férje tudomására jut a dolog, ha esetleg beviszik őket. A férfiak meg vagy szintén megijedtek, vagy rosszabb esetben dühösen ordibálni kezdtek. Ezek meg még egymás kezét sem engedték el. Ezek nem házasságtörők, állapította meg magában Kovács.

A férfi lassan felállt, és szembefordult Kováccsal, de ahelyett, hogy idegesen a tárcája után kotorászott volna, csak állt, és lassan megszólalt:

- Ne haragudjon biztos Úr, nem akartuk megzavarni a munkáját. Mi csak kettesben szerettünk volna tölteni pár órát ezen a meghitt helyen.
A hangja nyugodt volt. Zengő, de nem hangos. Megnyugtatta volna a szilaj bikát is. De Kovács nem volt ideges. Nem haragudott, nem haragudhatott a két emberre. Sőt, kicsit hálás is volt, hogy nem egyedül kell töltenie a járőrözéssel töltött időt. 

- Nem tudták, hogy nem lehet közterületen tartózkodni este tíz és hajnali öt óra között? Miért nem otthon vannak?
- Ott voltunk - válaszolta a férfi - de ez a gaz, csábító éjszaka kicsalt bennünket ide, a szabadba, a fák közé.
Valóban volt igazság a szavaiban. Már kezdtek az éjszakák is enyhébbé válni, bár kora hajnalban, még csípős volt a hőmérséklet.

- Értem, hogy csodás az időjárásunk, de a szabály az szabály.

Ekkor a nő szólalt meg. Laza tartásban ült a padon. Mostanra szabadra vált kezeit az ölében nyugtatta. Csinos alakja van állapította meg Kovács. És igazán érdekesen vörös haja.

- Nem az időjárásról van szó, tizedes. Nem érzi a tavasz és a szerelem illatát? A Föld, és minden lakója csak erre tud gondolni. Földanya fellélegzett, és sóhajával elindította a szerelem láthatatlan kis molekuláit a levegőben. 

Kellemes nyugodt hangon beszélt. Nem kioktató inkább lelkes volt. Ahogy beszélt feje, és alakja körül mintha vörös aura látszódott volna. Biztos, csak a vörös haja töri meg így az utcai lámpa fényet, gondolta Kovács, de nem is volt ideje továbbgondolnia, mert a Nő folytatta:

- Minden elindult a gyarapodás, és a szerelem útján. Földanya egyre több időt tud Nap szerelmévbel tölteni a sötét és borult tél után. Kettejük szerelme felforrósítja testét, de mikor elbúszúznak, ez a test még gyorsan kihül, és hajnalban a szerelme hiánya miatt harmatkönnyeket sír. Aztán újra találkoznak, és a Nap szeretetével felszárogatja ezkeet a könnyeket. Ahogy telnek a napok, egyre több időt tudnak együtt tölteni, és lesznek olyan napok, amikor könnyekre sem lesz szükség.
Kovács, csak állt, és meg sem tudott szólalni. A nő folytatta:

- Nem érzi a szerelem illatát? Ezer és ezer virág bontotta ki a szirmát. Úgy akarják odacsalogatni a szerelem hírnökeit,a méheket, akik hírt visznek nekik szerelmükről. Meglátogatják őket, a virágok megvendégelik, közben a méhek mesélnek nekik a párjukról, akik lehet csak pár méterre vannak tőlünk, de a virág lét csak ezt a módot engedi arra, hogy egymással beszéljenek, és egymáséi legyenek. 

Kovács tényleg érezte a Gellért hegy oldalában ebben az időben tömegesen nyíló virágok illatát, de be kellett vallania magának, ilyen módon még sosem gondolt rájuk. Szerette a színpompás látványukat, de mint érző lények,sosem jutottak eszébe.

Most a férfi folytatta:

- Nézzen fel erre a lámpára. Olyan, mint egy nő. Messzire világít szépséges fénye, de a melegét csak az érezheti, aki közel megy hozzá. A pillangók és lepkék. Ki szürkébb, ki szinpompásabb, de mind ott tolonganak a fényben, és csak arra törekednek, ki tudna közelebb kerülni ehhez a látomáshoz. 
Kovács felnézett a lámpára, és látta, hogy tényleg rovarok ezrei repkedik körül, neki-neki koppanva annak üvegének.

Mikor visszanézett a férfira, annak meg mintha valami kékes körvonala lett volna. 

- Nem kellett volna a fénybe bámulnom ebben sötétben -gondolta. Teljesen megbolondította a látásom. 

- De nem ám a legszebb, vagy a legerősebb fog közel kerülni, hanem az aki megtalálja azt a keskeny kis átjárót a szívéhez. Lehet, nem is a szeme vezeti, csak a szíve. Bejut az üveg mögé. Célba ért.

Ekkor a nő lassan felállt a padról, a férfi mögé lépett, karjait átbújtatta a vállai alatt, átölelte, és szorosan hozzásimult.

- Pont most!- mondta a férfi, és Kovács odakapta a tekintetét.

 Valóban, egy kicsi, jelentéktelennek tűnő lepke megtalálta a keskeny rést, a lámpa üvege és búrája között, és már az izzó körül repkedett.

Kovács visszanézett a párra, és megállapította, hogy megint elvakította a fény, mert az egybefonódó pár körül most egy lila derengést vélt látni.

- Dehát ha bejut, akkor nekirepül a forró izzónak, és elég- vetette fel Kovács.
- Igen, a nők szíve sokszor szénné éget, ha közel kerülünk hozzá. Veszélyes dolog. De ha meghal, boldogan hal meg. Annak a kebelén, akit szeretett. Kis teste ráég az izzó felületére, vékony bevonatot hoz létre rajta, és az a fény már nem olyan lesz mint régen. Mindkettő változott, ki kicsit, ki többet. Igazából nem is lehet már csak lepkéről és izzóról beszélni, mindkettő egy kicsit most már. Közös életet folytatnak addig, míg ki nem alszik a fény.  

- Érdekes felvetés - mondta Kovács, de tudta ezek az embereket ő biztosan soha nem fogja megbüntetni.
- Köszönöm ezt a másfajta látásmódot, de talán tényleg el kellene indulniuk. Én nem büntetem meg magukat, de ennek nem kellene kiderülnie.
- Azonnal indulunk- mondta nő, majd kézen fogta a férfit, és lassan elindultak a sétányon.

Néhány lámpával arrébb, a férfi még hátrafordult és hangosan visszaszólt:

- Köszönjük a jóindulatát. Maga egy jó ember, Kovács tizedes.

Továbblépdeltek, és egy már kihunyt lámpa alá értek, ahol eltűntek a sötétben. A következő fénykör alatt már nem jelentek meg, de Kovács mintha még látta volna a lilás körvonalat a fák között. Ekkor esett le neki: 

Vajon honnan tudták a nevemet? Biztos az egyenruháról olvasták le, bár jó szemük lehetett, hiszen végig árnyékban voltam.

Megcsóválta a fejét, és folytatta a körútját. Megcsodálta a nyíló virágok illatát, és folyton beleszagolt a levegőbe. Ha kollégái látták volna, biztosan furcsálják, hogy minden lámpa alatt megáll, és percekig bámulja a fényt körülrajzó bogarakat. Ahogy a bogarakat nézte, a férfira és a nőre gondolt, és megfogalmazódott egy ötlet a fejében.

Mielőtt leadom az örsön a szolgálatot, beugrom otthonra, és megölelem, megcsókolom azt kis házsártos feleségem. - gondolta, és a szíve megtelt valami melegséggel,és valami régen nem érzett dologgal.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Dreamair 7 történetét!


  • 1232 szerző
  • 821 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Dreamair

Rendőrmunka

Műfaj

szépirodalom

Rövid leírás / Beharangozó

A lezárás, a vírus, a bezártság, és egy majdnem-szerelem iheltte ezt a fantáziát. Igaz, már május van, de ez egy kis áprilisi történet.

Rövid összefoglaló

Egy rövid, tavaszi misztikus Covid történet.

Olvasási idő

8 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Dreamair nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!