Barion Pixel nuuvella

Három nővér hálójában 10. rész

– Jaj, Nick, vedd már föl! – fohászkodott Mme Morris türelmetlenül. Hajnal felé járt, Párizsban legalábbis. De New Yorkban késő éjjel van. Hol kószál ez a fiú? Már a hetediket csengeti a telefon. Végre felkapta valaki.

– Sanford – hallotta Nick hangját.

– Szervusz, fiam! Itt anyád!

– Szia, anya! Olyan izgatott a hangod. Mi történt? Nem szoktál ilyenkor telefonálni. – Nick hangjában aggodalom csendült. – Remélem, nincs semmi baj!

– Nem, nem, semmi! Csak kérdezni akarok tőled valamit.

– Nagyon fontos lehet!

– Az. Talán neked fontos. Ismersz egy Valerie Wells nevű festőnőt?

– Igen, ismerem. Bár ezt azért túlzás lenne állítani. Kétszer találkoztam vele. Miért kérded? – lepődött meg a férfi.

Sarah Morris megdöbbent. Kétszer? Az a lány szerelmes belé, lefesti, és mindezt anélkül, hogy igazán ismernék egymást? De akkor miért mondta Valerie, hogy Nick összevissza hazudozott neki? No és a gyerek? Vagy ilyen hamar…?

– Anya! Ott vagy még?

– Igen, persze, csak elgondolkodtam valamin. Most van itt Párizsban Valerie Wells kiállítása, és a legnagyobb sikert aratott képe a te portréd, Nick! – Hogy csend volt a vonalban, megkérdezte: – Hallottad, mit mondtam?

– Hallottam. Csak most én gondolkodtam el. Próbálom összerakni a mozaikot. Hogy festhetett le engem Valerie? Kétszer látott összesen. Én a nővérét, Vickyt ismerem. Vicky szakított velem, és eltűnt az életemből minden magyarázat nélkül. Valerie-vel akkor találkoztam, amikor őt kerestem.

– Akkor, édes fiam, adok még néhány kockát a mozaikodhoz – mondta Sarah. – Órákig beszélgettem Valerie-vel. Persze, nem mondtam meg, hogy ismerlek, de kiszedtem belőle, hogy Nicknek hívják a modelljét, szerelmes belé, és tőle van a gyerek is.

– Gyerek. Tőlem. Valerie-nek – értetlenkedett a férfi. – Hogy az ördögbe lehetne tőlem gyereke Valerie-nek? – mérgelődött. – Még, ha Vicky lenne! Egy percig sem kételkednék!

– Csak rakosgasd a kockáidat, fiam! Lehet, hogy a két lány szerepet cserélt? Nem ikrek véletlenül? – csúfolódott az anyja.

– Hiába gúnyolódsz, anya, igenis ikrek. Sőt, van még egy harmadik nővér is, Virginia, aki fotómodell. – Nicknek megfájdult a feje a zűrzavaros gondolatoktól. Ezt nem lehet ép ésszel kibírni. Mi a csoda folyik itt?

– Nos, mindenesetre, ez a lány még egy hétig itt lesz Párizsban. Kedden este nálam vacsorázik – közölte Sarah. – Ha nem boldogulsz a rejtéllyel, szívesen látlak téged is. Annál is inkább, mert megöl a kíváncsiság – ismerte be.

– Felteheted a terítéket számomra, anya! Biztos, hogy ott leszek! – ígérte Nick. – De most gondolkoznom kell, ne haragudj, ha leteszem.

– Nick! – kiáltott a kagylóba Sarah.

– Tessék!

– Lehet, hogy nagymama leszek végre? – kérdezte reménykedve.

– Nem tudom, anya! Bár tudnám! De már semmit sem értek. Kedden találkozunk. Szia! – ezzel letette a telefont.

Hirtelen fázni kezdett. Ahogy magához tért a döbbenettől, már észlelte maga körül a világot. Rájött, hogy egy szál törülköző minden öltözéke, mert a telefon épp a zuhany alatt érte. Először azt gondolta, hagyja csengeni, de olyan erőszakosnak tűnt a hívó, hogy inkább felvette. Most teste-lelke egyaránt fázik. Teljesen megzavarodott.

– Vicky! Mi az ördögöt művelsz velem? – nyögött fel hangosan. Ki vagy te egyáltalán? Ki az a lány, akit én ismerek és szeretek? Vicky vagy Valerie? – Bebújt a takaró alá. Leoltotta a lámpát, és lehunyta a szemét. Rögtön megjelent előtte a lány képe, ahogy hónapok óta mindig, amióta csak ismeri.

De vajon ismeri-e? És, ha igen, melyiket? Meg fogok őrülni! – gondolta. Hogy lehetek én Valerie gyerekének az apja? Hacsak nem cseréltek mégis szerepet a lányok. De mikor? És miért? Vajon az a lány, akivel Vicky házában találkoztam, és Valerie-nek mondta magát, melyikük volt?

Már lüktetett a feje az erőlködéstől. Nem várok keddig! – döntötte el. Már holnap utazok. Vagyis ma – vetett egy pillantást az óra foszforeszkáló számlapjára. Éjjeli fél egyet mutatott. Felemelte a telefont és megrendelte a repülőjegyét. Még jó, hogy a reptér éjjel-nappal működik – gondolta.

Most, hogy ezt elintézte, kicsit megnyugodott. Utolsó gondolata az volt, hogy megkeresi Valerie-t, és ő majd minden kérdésére választ ad. Aztán elnyomta az álom.

Összetörten ébredt. Még álmában is a lánnyal civakodott. Nem akarta elárulni, hogy ő melyik a három nővér közül. Folyton csak azt hajtogatta, Nick mennyit hazudott. El akarta kapni, jól megrázni, hogy végre figyeljen rá a lány, de állandóan kicsúszott a kezei közül. Nem jutott vele semmire. Örült, amikor felébredt. Remélem, a valóságban könnyebben boldogulok vele – gondolta. Meg kell találnom Vickyt. Muszáj.

Beállt a hideg zuhany alá, ettől valamelyest magához tért. Most már nem egy torzonborz ősembert látott a tükörben, hanem egy karikás szemű, ázott újkorit.

Megborotválkozott, farmert és fekete inget vett magára. Megnézte az eredményt. A karikák ugyan megmaradtak, de így már emberek közé mehetek – húzta el a száját. Az órájára nézett. Van még idő egy gyors reggelire. Készített magának pár tükörtojást, de alig bírta megenni, olyan mehetnékje volt.

Szedd már össze magad! – biztatta önmagát. Akkor sem voltál ilyen ideges, amikor az első randevúdra mentél. Azóta pedig már szerezhettél egy kis gyakorlatot. Na igen, de eddig nem volt komoly egyik kapcsolat sem. Amíg nem jött Vicky. Azóta a többi nő megszűnt számára létezni.

Csakhogy ettől most a jövőm, a sorsom függ! – Zaklatott gondolatok kavarogtak a fejében.

Felkapta a bőrdzsekijét, belegyömöszölte az iratait a zsebeibe és egy forgószelet megszégyenítő sebességgel elhagyta a lakását.

********************

A gépe délután háromkor indult. Addig kinn tipródott a repülőtéren, türelmetlenül várva a gépre. Az eszével ugyan tudta, hogy így csak még lassabban halad az idő, de nem bírt otthon ülni. Kora este érkezett meg Párizsba. Akkor már robbanni tudott volna a feszültségtől. Bérelt egy kocsit a reptéren és André Morris házához hajtott.

A ház a villanegyedben állt, egy varázslatos park közepén. Persze, nem volt olyan hatalmas, csak egy kis minipark, minikastéllyal, de tökéletes volt az összhatás. A kerítést minden oldalon sövény helyettesítette, az út felől pedig platánfák védték a nyugalmát.

Ráhajtott a kavicsos feljáróra és a ház előtt megállt. Mire kiszállt, a szobalány már megjelent az ajtóban.

– Üdvözlöm, M. Nick! – köszöntötte a férfit. – Az asszonyom csodálkozni fog! Csak holnaputánra vártuk – mosolygott Nickre.

– Jó napot, Giselle! Ha jól ismerem anyámat, ő már tegnapra várt engem! – Visszamosolygott a lányra, majd bement mellette a házba.

– Szervusz, fiam! – köszöntötte Sarah. – Azt hittem, már sosem érsz ide!

Nick diadalmasan nézett Giselle-re, de anyja következő szavaitól lehervadt az arcáról a mosoly. Mme Morris ártatlan arckifejezéssel szólt oda az inasnak.

– Francois, kérem, hozza be a fiam csomagjait!

– Igen, asszonyom – mozdult az inas.

– Ööö… – Nick roppant zavarba jött. – Nincs rá szükség, Francois, én… – elakadt. Megköszörülte a torkát. – A fenébe is, hát elfelejtettem, na! – mondta ki nehezen. Anyja hamiskás pillantásától csak még kínosabban érezte magát. Nem volt szokása fülig elvörösödni, de most megtette.

– Szóval, nincs egy szál ruhád sem, azon kívül, amit viselsz – nevette el magát Sarah. – Nem baj, fiam, ma délelőtt vettem néhány holmit a te méretedben. Ott kellették magukat a kirakatban, és valahogy olyan érzésem volt, hogy még szükséged lesz rájuk.

– Angyal vagy, anya! – ölelte át és csókolta meg az anyját Nick. Egymásba karolva mentek a nappaliba.

– Azt hittem, az előszobában töltitek az estét – szurkálódott jókedvűen André Morris. – Szervusz, Nick! – nyújtott kezet a mostohafiának.

– Szervusz, André! Jó újra látni benneteket! – nézett végig a páron. Sarah közben odament a férjéhez és belekarolt. Szeretettel nézett fel rá.

– Kérsz egy italt, Nick? – kérdezte André. – Ahogy elnézlek, ugyancsak rád fér.

– Köszönöm, kérek – felelte Nick. Morris konyakot töltött a poharakba, egyiket a feleségének adta, a másikat Nickhez vitte. – Jó hatással vagy anyára, André – súgta neki Nick, miközben elvette a poharat. – Egyre szebb lesz, és mintha fiatalodna is. Lassan a nővéremként kell majd bemutatnom.

– Anyád nagyon boldoggá tesz engem, és én igyekszem ezt viszonozni – nézett gyengéden az asszonya felé Morris. – Remélem, egy napon te is megtalálod ezt a boldogságot.

– Én is remélem, André. Bár most olyan zavart vagyok, hogy azt sem tudom, mit teszek. Egy lépés választ el a boldogságtól, csak nem tudom, melyik irányba kell megtennem ezt a lépést, hogy megragadhassam. Lehet, hogy épp akkor taszítom el magamtól, amikor azt hiszem, elértem. Anya! – nézett Sarahra. – Nyitva van most a galéria? Megnézném azt a képet, hátha okosabb leszek tőle.

– Kétlem, fiam! Mármint azt kétlem, hogy még nyitva lenne. Bár Adéle még nem jött haza. Próba, szerencse. De Valerie már biztosan nem lesz ott! – figyelmeztette az asszony.

– Nem baj, sőt! Talán jobb is így! Még nem érzem magam felkészülve a találkozásra. Hiszen azt sem tudom, melyik lánnyal találkoznék – vált keserűvé a hangja. – Biztosnak kell lennem abban, kivel beszélek, ha vissza akarom kapni Vickyt! Jaj, anya! Én még életemben nem voltam ilyen szerelmes! Mi lesz velem, ha végleg elveszítettem?

– Te tényleg szerelmes vagy! – nevetett rá az anyja. – Nem jellemző rád ez a gyámoltalanság.

– Ne bántsd, Sarah! – védte meg a mostohaapja. Komoly volt a hangja, bár a szeme pajkosan csillant. – Épp elég baja van nélküled is!

– Igaz – adta meg magát az asszony. – Akkor menjünk. Hozom a táskámat – ezzel eltűnt egy ajtó mögött. Nick hosszan nézett utána, majd letette a poharát. Még felét sem itta meg a konyakjának. André mindjárt szóvá is tette.

– Nem ízlik? – Mindig is rajongott a finom francia konyakért, és eddig Nicknek sem volt soha kifogása ellene.

– Tudod, hogy szeretem a konyakodat – nézett rá Nick komolyan –, de majd inkább akkor iszom meg, ha visszajöttünk. Szükségem lesz a józan eszemre. Hiszen vezetnem kell. Nem szeretnék balesetet okozni. Meg aztán, ki tudja, mi vár rám a galériában? – sóhajtott egy mélyet.

– Félsz? – André fürkészően nézett rá.

– Őszinte választ akarsz? – André bólintására válaszolva, alig észrevehetően megbiccentette a fejét. – Igen. Félek. – Mélyen belenézett Morris kék szemébe, és úgy érezte, egy cseppet sem zavarja, hogy bevallotta neki a gyengeségét. Hiszen egyáltalán nem férfias dolog félni. A lelki gyötrelem pedig egyenesen a nők előjoga. De André Morris szemében nem látott szánalmat, sem lekicsinylést, csak megértést. Nagyon jólesett neki. Elmosolyodott. – Rám is jó hatással vagy, nem csak anyára. Igaz, mindig is jól kijöttünk egymással.

André viszonozta a mosolyát, szeméből melegség sugárzott.

– Talán azért, mert kezdettől fiamként szerettelek. Jön anyád – figyelmeztette Nicket. – Indulj. Minden rendben lesz. Anyád a biztosíték rá. Nem tűri meg maga mellett a boldogtalan embereket. Jó kezekben vagy! – biztatta.

Nick végtelen nyugalmat érzett szétáradni magában. Nem lehet semmi baj. Aki ilyen szerető emberekkel van körülvéve, az csak boldog lehet. Hálás szívvel gondolt a mostohaapjára. Ráfért ez a kis lelki támogatás. Új erőre kapott tőle.

Megpörgette Saraht a tengelye körül. Boldogan ölelte át, mikor kicsit szédelegve a karjába kapaszkodott.

– Imádlak, anya! – súgta neki szeretettel.

– Ez a legkevesebb! – emelte magasra az orrát színpadiasan Sarah.

Nick besegítette Mme Morrist az autóba, majd türelmetlenül beült ő is. Indított, és kilőtt, mint a puskagolyó.

– Egy darabban szeretnék odaérni! – figyelmeztette az anyja. Nick azonnal lassított, és ezentúl már szabályosan és körültekintően vezetett. Egy kissé lecsillapodott és már csak enyhe izgalmat érzett. Vagy inkább szorongást? – gúnyolódott magával gondolatban.

Szerencséje volt. Épp akkor indult el az út mellől egy kocsi, gyorsan beállt a helyére. Közel s távol nem látszott egyetlen üres parkolóhely sem. Ha én vezettem volna – gondolta Sarah –, holtbiztos, hogy tennünk kellett volna két kört. Vagy hármat. Nekem soha nincs ilyen szerencsém – észre sem vette, hogy hangosan kimondta a gondolatait. Nick odafordult a panaszos hangra. Ránevetett Sarahra.

– Neked másban van szerencséd, anya! Neked ott van André. Te sem kaphatsz meg mindent – csipkelődött.

– Látom, már jobban vagy. Kezdesz hasonlítani magadra!

– Ez csak álca, anya – vallotta be a fia. – Belül reszketek.

– Akkor ne halogassuk a dolgot. Essünk túl rajta. Indulás! – adta ki a vezényszót. Nick kiszállt, átment a másik oldalra, és udvariasan kisegítette az anyját a kocsiból. Gondosan bezárta az ajtókat, majd vett egy mély lélegzetet.

– Előre! – Karonfogva indultak a bejárat felé.

**********************

Odabent nyüzsögtek az emberek. Nick kicsit megkönnyebbült. Ha mégis itt lenne még a lány, ilyen tömegben biztosan nem veszi észre. Sarah határozottan húzta maga után.

Elhaladtak sorra a képek előtt. Nick hirtelen felfigyelt az egyikre. Megdöbbentő volt. A kép egyik fele halott, a másik túlzottan is élőnek látszott. Valahogy ismerősnek tűnt, de nem tudta, honnan.

Megállt előtte. „Az utolsó ember” – olvasta a címét. Mint az a könyv, amit kölcsönadott Vickynek. Valerie is elolvasta volna? Az eredmény mindenesetre mellbevágó volt.

– Ez a kép is hatásos. Már van gazdája is, első nap elkelt. De, ami minket érdekel, egy kicsit beljebb van kiállítva. Gyere! – karolt bele türelmetlenül az édesanyja.

– A „Szerelem”! – jelentette büszkén, mikor megálltak a kép előtt. Nicknek elakadt a lélegzete. Csak bámulta a portréját percekig, és észre sem vette, hogy a tömeg már őt nézi, hasonlítgatja a képhez.

Ez tényleg én vagyok! – gondolta. Bár ilyennek még sosem láttam magam. Vajon tényleg így néztem Vickyre? És, ha igen, ezt Valerie honnan tudja? Őrá biztosan nem néztem így. Hiszen ezekből a szemekből sugárzik a szerelem. – Le kellett hunynia a szemét. Képtelen volt gondolkozni. Csak állt bénultan. Ilyen érzés lehet megbolondulni? – tűnődött. Bár, a pszichológusok szerint egy bolond nem tudja magáról, hogy bolond. Neki az a normális állapot. Akkor talán mégis ép eszemnél vagyok! – nyugodott meg.

Kinyitotta a szemét. Most már elért a tudatáig a zsongás, amit eddig nem is észlelt maga körül. Hallotta a suttogó hangokat, meglátta a rá bámuló embereket. Hirtelen sarkonfordult.

– Tűnjünk el innen! – sziszegte Sarahnak. Karonfogta az anyját és kifelé tuszkolta. Mélységesen zavarták a kíváncsi tekintetek. Lesütötte a szemét, és igyekezett nem túl feltűnően kámforrá válni.

Vicky dermedten állt az egyik oszlop mellett. Épp a szállására indult, amikor felfigyelt a tömeg sugdolózására. Körülnézett, és meglátta Nicket a „Szerelem” előtt. És ráadásul azzal a kedves Mme Morrissal. Tehát mégis ismeri. Sőt. Amilyen bizalmasan sugdolóznak, igencsak jól ismerhetik egymást. Én ostoba, meg jól kitárgyaltam vele a lelkivilágomat! Ügyes asszony! Hogy kifaggatott! Hogy kerüljek ezek után a szeme elé? – töprengett.

Közben igyekezett úgy helyezkedni, hogy véletlenül se láthassák meg. Nem mert Nickre nézni, félt, hogy a férfi megérzi a tekintetét. Vajon hogy került ide? Véletlenül? Vagy Sarah hívta? Az utóbbi a valószínűbb – válaszolt magának.

Nem bírnék találkozni vele! Most még nem! Pedig Sarah biztosan őt is meghívja a keddi vacsorára. Végülis az én tiszteletemre adja, és nyilván be akar mutatni neki. Hiszen a képet is megmutatja. Ennyi minden nem lehet véletlen! Ez már összeesküvés! Nem gondoltam volna Mme Morrisról, hogy így hátba támad. De hát nem először csalódok az emberekben – sóhajtott egy keserveset.

Végre elmentek! Most már én is hazamehetek. Igen! – ujjongott fel magában. Ez a megoldás. Hazamegyek! Megkérem James Gordont, mentsen ki, mondja le a programjaimat. Nem érzem jól magam. Elvégre előfordul ilyesmi várandós nőkkel. És még csak nem is fogok hazudni – gondolta. Csak épp nem testi bajom van, hanem lelki.

Miután visszaért a szálláshelyére, rögtön felhívta a repülőteret. A másnap déli járatra kapott jegyet. Remek. Így lesz időm mindent elintézni.

Folyt. köv.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Eliza Beth 48 történetét!


  • 1201 szerző
  • 785 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Eliza Beth

Három nővér hálójában 10. rész

Műfaj

romantikus

Rövid leírás / Beharangozó

– Félsz? – André fürkészően nézett rá.

– Őszinte választ akarsz? – André bólintására válaszolva, alig észrevehetően megbiccentette a fejét. – Igen. Félek. – Mélyen belenézett Morris kék szemébe, és úgy érezte, egy cseppet sem zavarja, hogy bevallotta neki a gyengeségét. Hiszen egyáltalán nem férfias dolog félni. A lelki gyötrelem pedig egyenesen a nők előjoga. De André Morris szemében nem látott szánalmat, sem lekicsinylést, csak megértést. Nagyon jólesett neki. Elmosolyodott. – Rám is jó hatással vagy, nem csak anyára. Igaz, mindig is jól kijöttünk egymással.

André viszonozta a mosolyát, szeméből melegség sugárzott.

– Talán azért, mert kezdettől fiamként szerettelek. Jön anyád – figyelmeztette Nicket. – Indulj. Minden rendben lesz. Anyád a biztosíték rá. Nem tűri meg maga mellett a boldogtalan embereket. Jó kezekben vagy!

Rövid összefoglaló

Vicky Wells megküzd a boldogságáért, de ehhez szükség van Nick Sanford kitartására, mellyel legyőzi a nő múltbéli árnyait. Vicky falat épített maga köré féligazságokból, melyet lebontva egy halom mozaiktöredék zúdult a férfi nyakába. Nick a fél világot átutazza, hogy kirakhassa a mozaikot.

Olvasási idő

12 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Eliza Beth nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!