Béla fess, csinos legény volt, bár alkatra nem egy nőideál, viszont csendes, engedelmes, szorgalmas és fáradhatatlan. Nem sértődött meg, hogy száműzték egy magányos sarokba, eltűrte, hogy a lányok körüldongják, egyenként ismerkedjenek vele, de barátságot csak néhányukkal kötött. Talán elege lett a babusgatásból, talán mégiscsak fáradékony volt ő is, kezdett hibákat véteni. A türelmesebbje elnézte neki, megsimogatta a szerszámát, vigasztalta, hogy legközelebb jobban sikerül, s hasonló butaságokat suttogott neki, amit Béla szívesen fogadott. Sziszegett, pisszegett… majd kilövellt…
