"Ica mondta azt is, hogy a szív hamvad el utoljára. Ennek valamiképp, a tizenévesek szolid romantikától fűtött ábrándjaiba merülve, kimondottan örültem. Úgy képzeltem, hogy mint egy igazgyöngy, kerül majd felszínre a szívem, a maga eleven ragyogásával, miután lebontják róla a lángok a külső réteget. Nagyanyám később azt is a fejébe vette, hogy meghízik, mert kövér embert hamvasztani sem lehet. Zabálni kezdte a darálós kekszet meg a korpatablettát; mindhiába, a rák elfonnyasztotta a testét, aszott karjaiból nem maradt más, mint két vékony pálcika, melyen úgy lötyögött a bőr, mint hanyagul kitömött madárijesztőn a napszítta szövet. "
