Politikai fantasy

Bárminemű aktuálpolitikai áthallás csak a véletlen műve lehet.

 Tudya Franc már öt éve vezette a Szigorúan Titkos Információszerző Szolgálatot, röviden a SZIA-t. Ez alatt az öt év alatt sok nehéz döntést kellett meghoznia,de hasonlóan bonyolult problémával még nem találkozott. Mióta a világ vezető hatalma az UCSA kezte elveszíteni a nemzetközi politikában és gazdaságban a vezető szerepét, azóta nagy nyomás nehezedett a hírszerző szolgálatokra is. Mindenképpen gyengíteniük kell a vetélytárs  Koros Föderáció hatalmi pozícióját. Ehhez minden eszközt megragadtak,amire csak lehetőségük volt.Az elnök és kabinetje válaszokat várt még a ki nem mondott kérdéseikre is. Jelenlegi dilemmája Franc-nak az volt,hogy a rendelkezésre álló információkat hogyan és milyen formában tárja az elnök elé.

 Az UCSA elnöke ingerülten rótta a köröket a Kék háznak is nevezett elnöki rezidencia parabolikus termében. Végre talán kompromitáló információkat is sikerül kifacsarni a SZIA igazgatójától a Koros Föderáció háborús terveiről. Az UCSA gazdasága hanyatlóban volt és egy lehetséges háború a fegyvergyártás fellendülésével kirángathatná a gazdaságot ebből a mély gödörből. 

 Mikor az őrt álló folyamigyalogos kinyitotta az ajtót az érkező előtt,az elnök felvonta a szemöldökét és kérdőn nézett rá.Nem emlékezett rá ki ez a katonás kiállasú férfi. Az egyre jobban eluralkodó demencia nem kegyelmezett. Ő sem kivétel. Szellentett egy nagyot, amit köhögéssel próbált leplezni kevés sikerrel, majd fény gyúlt agyában a jövevény kilétét illetően és hellyel kínálta.

 – Elnök úr.– kezdte a jelentését a hírszerzés vezetője–   Jól tudja, hogy eddig nem sikerült arra bizonyítékot találnunk, hogy a Föderáció agresszívan lépne fel egy szomszédjával szemben. Most végre eredményeket értünk el. Egy ügynökünk jelentése és a műholdképek elemzése alapján szinte száz százalékos bizonyossággal állíthatom, hogy a Koros Föderáció Február 30.-án hajnali 4 óra huszonhat perc tizenhárom és fél másodperckor meg fogja támadni a szomszédos független államot Ukdunát. 

  – Ne mondja. De jó!  – lelkendezett az elnök. 

 – Megbízhatóak az értelsülései?  – kérdezte Franc-et.

 – Száz százalékig elnök úr. Az egyik legjobb ügynökünk tartózkodik a térségben. Hivatalba lépésem idején, immáron öt éve dobtuk le Ukduna Rásebasz szakadár tartományába a Föderáció közvetlen határában. Ott családot alapított, teljesen beilleszkedve az ottani közösségbe.Minden jelentés, amit eddig adott hajszálpontos volt. Igaz eddig jóformán csak az időjárásról, de én bízom benne.

  – Ez remek hírt.–  mondta az elnök és melléült a karosszékének.

Miután feltáplászkodott és helyet foglalt a székben Franc felé fordult.

 – Szóljon azonnal a sajtófőnöknek, hogy az összes média adja le a hírt. Azt szeretném, hogy akkor is támadjanak, ha eetleg nem akarnának.

 – Igen uram. - mondta Franc, majd enyhe gyomorgörccsel távozott, hogy végrehajtsa az elnök utasítását.

 Igor ismét belehúzott egy nagyot az Ukdun vodkába és körbenézett a széles rónaságon. Immár öt éve élt itt a feleségével Natasával a  birtokon. Alig emlékezett a múltjára.Egy dolog még kötelesséégként ficánkolt benne. A jelentéstétel. Hetente egyszer jelentést kelett küldenie valakinek, valahová. Mostanában naponta.Nem értette mit akarnak azzal az információval minden áldott nap, hogy milyen mozgásokat lát a határban.

 Leült a kódoló készülék mellé, húzott egy nagyot a vodkásüvegből, felnézett az égre és körbepillantott az állatoktól hemzsegő mezőn és elkülte a napi jelentését, melyet dekódolnak majd a célállomáson.

 Nagy rajokban érkeznek a madarak keletről. A lábas jószágok egyre többen gyülekeznek a kerítés melett.A szomszéd disznói is pont ott túrják a földet.

 – Mi a szart akarnak ezzel? – kérdezte magától félhangosan. Azt még le sem írtam, hogy az asszony is mozgott éjjel. – röhögött fel.

 – Natasa, hozz még egy vodkát!

 A hangja lassan szétterült a békés,nyugodt tájon.