Sokáig írtam az asztalfióknak, mint sokan mások. Nem túl sűrűn, inkább, csak ha bánat, vagy igazságtalanság ért. Voltak blogjaim is, de kis ideig működtek csak. Aztán elvégeztem Vidi Rita jobbagyféltekés írótanfolyamát. Azóta megfordult a világ.
Igazi megjelenést Vidi Rita Minerva Capitoliuma magazinja adott. Itt 40 novellácskám és 1 versem jelent meg 2015 - 2020 között.
Egy kicsit hosszabb mesenovellácskám a Mimóza, 2019-ben jelent meg a RitArt Academy gondozásában, közösségi könyv projekt keretében, a Felállni és menni tovább című jobbagyféltekés novelláskötetben. A novellácskák elnevezést ekkor kaptam az írásaimra az egyik lektortól, így előszeretettel ezt használom.
Magam nagyon szeretem a regényeket, a több kötetes sorozatokat, imádok olvasni. De úgy vélem, hogy én képtelen lennék ilyen hosszú történeteket kitalálni. Túl sok minden érdekel, és túl kevés az idő, mindig mást csinálnék, mint amihez épp hozzáfogtam… Ezért is, általában rövid történeteket - novellácskákat- és verseket írok, összegyúrva benne életem apró morzsáit, a fantasyt, fikciót, romantikát, napi eseményeket.
Úgy gondolom, sokan küzdenek ebben a rohanó világban időhiánnyal. Pár perc azért talán nekik is akad, hogy olvassanak egy picit.

Eddigi megjelenések

2015 - 2020 között Minerva Capitoliuma magazin: 40 novella és 1 vers
2019 Mimóza mesenovellácska a RitArt Academy gondozásában, közösségi könyv projekt keretében, a Felállni és menni tovább című jobbagyféltekés novelláskötetben