Barion Pixel nuuvella

Mementó

Sosem értettem igazán a sírfeliratokat. Furcsák. Sosem értettem igazán a sírokat. Személytelenek. Darab kő, rajta egy betűsor, számok és pont. Ez marad. Ismeretlen életeket jelölő rideg kőtömbök suttogják az ismeretlen köznek, hogy voltak. Ismeretlen életek feküsznek ismeretlen életek között. Ismeretlen élők állnak és bámulnak ismeretlen életek mementóira. Ha a szám minél magasabb, annál kevésbé feszengenek. Ha a szám közel áll a nullához, még az ismeretlen élők is sóhajtanak. Furcsa az egész. Sosem értettem igazán. A hatalmas tölgyfa a temető közepén áll, szétterül megannyi kődarab fölött, elszórja földes tetejükön magvait, terjeszkedik, leural. Vagy megóv – kinek mi.
Itt fekszel, nem is igazán fekszel, hamu vagy, vagy már az sem. A betűsor a kövön nekem jelentett valamit, másnak semmi, esetleg csak az a harminchármas késztethet bárkit egy pillanatnyi megállásra. A kombinálás és a spekulációk. Vajon, mi történt? Ilyen fiatalon. Nem megszokott. Vajon, hagyott-e hátra valamit? Vajon a szülők, hogy vannak? Sosem kapnak rá választ, esetleg csak, ha épp akkor állnak meg, amikor ott vannak. Melletted ismeretlen életek. Biztos jókat röhögtök. Röhögtetek volna. Földeden virágok, fejtámlád mögött tuja nő. Sírod mélyébe ássa magát gyökere, abból a helyből táplálkozik, amit neked választott valaki ismeretlen élő. Kifizették neked a nyughelyet. Nem neked, nem is nyughely ez – maguknak fizették ki a jelet. Sűrűn járnak ki még mindig. Én nem voltam már jó ideje. Nem értettem sosem ezt a helyet. Sok minden azért nem változott. Egy-egy új virág a régi helyén, a kis tuja mondjuk újdonság, egy-két új sír fekszik a járda mellett, és talán ennyi csak. A jelek lényege ez. Az élők félértelmének lényege ez. Az érthetetlen értelmetlenség lényege ez. Állandó. Találtak maguknak valamit, ami állandó. Ahová menekülhetnek. Ami megmaradt.
Furcsa itt állni most. Szemem marja a szél. Kiszedem ezt az üvegszilánkot belőled. Szemben torzók nőnek a kőből. Csak a felejtés maradt itt. Két percnyi séta, mégse járok ki. Pedig nem feszélyez. Nem szomorít. De nem is üdít, nyugtat, emel. A másik felirat már valahol a tó mélyén hever. El is felejtettem. Ahogy téged is, de most mintha. Kiszálltam. Megálltam. Itt vagyok. A végtelen ismeretlen burjánzó jelölésben. Pedig annyiszor megígértem. Minden héten jövök majd, anya. Aztán évek teltek el. Az a ház, ami annyira tetszett felújítás alatt áll. Most láttam, mielőtt idejöttem. Szimbolikus, úgy hiszem. Alkonyodik.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Fekete Dávid 14 történetét!


  • 1201 szerző
  • 785 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

filozófia

Rövid leírás / Beharangozó

Gondolatok a temetőben.

Rövid összefoglaló

Gondolatok a temetőben.

Olvasási idő

2 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Fekete Dávid nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!