Ahogy ültem a buszon suliból hazafelé, belülről melegség öntött el, s éreztem, minden olyan érzést, ami bennem kavarog ki kell önmagamból írni, mert szétfeszít.
Benyultam a zsebembe , volt benne papírzsebkendő és egy hanyag toll. Akkor mindegy volt, csak leírhassam...
Azt hiszem akkor egy olyan megkönnyebülés ért, ami bizonyossá tett, hogy ezt fogom mindig tenni: kiírom magamból az örömöm, fájdalmam, bármit.
Ez 1980-ban volt. Azóta sok történés volt életemben, s mindig volt pici időm írni. Ezért is maradtam a versnél, mert rövid és tömör.
Manapság ötven felett barátoknak, családtagoknak alkalmakra: szülinap, névnap, kimagasló esemény...
Tollat ragadok, vagy klaviatúrát püfölök, vagy mobiltelefont nyomkodom és írom, ami jön .
Amennyiben van kedved, akkor hangolódj rá az érzelmi hullámvasutamra.
Várlak szeretettel!

Eddigi megjelenések

Magánkiadásban szerkesztett verses könyvecském, csak a vágyam csillapítására. Interneten a poet oldalom, pár újságban a 2000-es évek elején kedvtelésből, valamiféle magamutogatás végett, mint ez is, bár most úgy érzem, inkább csak adnék jókedvet, adnék bánatra szavakat és hasonló forog a fejemben.
Mindenki VALAKI, nem kell ahhoz kimagaslónak, másnak lenni, hogy a saját érzéseink, gondolatain érjenek valamit.
Minden ember saját maga önmagának a legnagyobb érték, legalábbis egészséges esetben.
Olvass és érezz!