A belső egyensúly megtalálásához a legtöbben azt gondolják, a párkapcsolatokon keresztül vezet az út és nem is járnak messze az igazságtól, azonban a leginkább külsőségekre fókuszáló társadalom, hajlamos eltorzítani a valóságot. Egészen pontosan arra gondolok, amikor a „másik fél” adta örömökben látja valaki a megváltást. Sokszor hallani: „Ha megtalálom a másik felem, akkor boldog leszek, akkor tudok boldog és teljes lenni.” Azonban mi lenne, ha megfordítanánk a gondolatmenetet, és először is arra törekednénk, hogy mi magunk legyünk egy teljes egész? Mi lenne, ha nem két fél lépne szövetségre, hanem két, önmagában is teljes ember kapcsolódna? Ugye mennyivel jobban hangzik? Ha a másik felemre gondolok, az azt jelenti, hogy én nem vagyok teljes, nem vagyok egész, ezért szükségem van arra a másikra. Azonban ha egészségesen a magam teljességében kapcsolódom akkor annak a minőségnek már nem a szükség lesz az eredője, hanem a valódi kapcsolódás. Az egyik fél a másikra támaszkodik. Gyönyörű nyelvünk máris elénk tárja a titkot a magánytól való félelemből fogant kapcsolódásról. Amint elmúlik a fizikai vonzalom és a kezdeti fellángolás a kapcsolat összeomlik, mert eleve negatív eredők szolgáltatták az alapot. A két „fél” sosem tudja kiegészíteni egymást, ezért nem működik sokáig a legtöbb kapcsolat. Önmaguk helyett kívül keresik a válaszokat: a másikban, és egy folyamatos nyugtalanság alakul ki a jelenlét helyett. A külsőségek jól megnyilvánulnak például abban, amikor egészen intim pillanatokról posztolnak a közösségi médiában. Kívülről várják a megerősítést, éppen a félelem alapú energiák jelenléte miatt. A lopott csók is attól édes, hogy nem tudja más, csakis akikre tartozik. A bensőséges pillanatok varázsát épp az adja, hogy csakis vele a társammal osztom meg. És a valódi társ nem a másik felem, hanem velem egyenlő, egész, és ennek a két minőségnek az egysége, a hatványa az egészség.